A téli mosás gyermek lelkemnek izgalmas kaland volt. Kimenni télen a patakra, húzni a kicsi szekeret a nagy kosár mosott ruhával és a kanna forró vízzel olyan „küzdjünk meg a természettel kaland” volt. Léket vágtunk a jégen, s úgy tisztáltuk a ruhát, hogy időközönként a kanna forró vízbe mártottuk kezünket, a fagyás ellen védekezve. Úgy éreztük, legyőztük a természetet, legyőztük a fagyot, túljártunk az ordas tél eszén, átmentünk az Üveghegyen is túlra, rajtunk nem lehet kifogni.
Öregasszonyok bogos ujjait, begörbült, soha ki nem egyenesíthető öreg ujjait rengetegszer láttam gyermekkoromban. Olyanok voltak, mint egy-egy képzőművészeti alkotás. Hogy mitől lettek olyanok? A válasz egyszerű volt: Bírni kellett a hideget, és bírni kellett a meleget, a telet és a nyarat. Bírni kellett a viszontagságot, védekezni ellene, amennyire lehetett. Mert aki fel van készülve arra, hogy az élet csak akkor lehet könnyű, ha könnyen veszed, az jól tudja, hogy nyáron szalmakalapban kell járni, télen báránybőrben, nyáron a kútban s a pincében kell tartani a romlandó dolgokat, télen lobogó vizet kell tölteni a kannába, s a fagyos kezünket abba mártani.
Azok az inas, bogos kezű asszonyok arra tanítottak, hogy nem szabad megadnod magad a nehézségeknek.
Tanulom megvédeni magamat. Ahogy unitárius káténk írja, folyamatosan tanulom megvédeni magamat a tudatlanságtól, a bűntől és a halál félelmétől. Tudom, mert megtanultam gyermekkorom idős asszonyaitól, hogy a tisztaság létfontosságú, és a tisztálást el kell végezni. Akkor is, ha izzó nyár van és világháború, akkor is, ha csattogó tél van és farkasordító kommunizmus, akkor is, ha szeretnek akik körülötted élnek, akkor is, ha gyűlölnek.
Ma már nem tanácsolnám senkinek, hogy települése folyóvizében tisztálja a mosott ruháját. Miközben meg vagyunk győződve arról, hogy ráléptünk a fejlődés útjára, és földi életünk egyre kényelmesebb és egyre hosszabb lesz, állunkig ér a szennyeződés, mocskos a patak, mocskos az árok, folyik a mocskos beszéd, és bemocskolódott a jót teremtő emberi szándék.
A derekam nem fáj a sok tisztálástól, kezeim nem bogosak a sok csavarástól. Én is – mint manapság mindenki – bedobálom a ruhákat a gépbe, és megnyomom a gombot. Kényelmes. Csak arra nem tudok válaszolni, hogy bírom-e a létezés hidegét és melegét?
Túl tudok-e járni a közömbösség eszén, és meg tudom-e védeni azt a meggyőződésemet, hogy az én boldogságom nem mások boldogtalanságában kell gyökerezzen?!
korábban írtuk
Kádár Tibor-Sándor: Az erdei iskola hosszú távú befektetés
Van egy minőségibb élet az online téren kívül – vallja, és minden programja révén ezt próbálja bizonyítani is Kádár Tibor-Sándor, aki nem csak gyerekeknek tart erdei iskola foglalkozásokat Erdély-szerte, de immár ilyen jellegű képzéseket is.
