A golyóstollát kattogtatja, míg csak meg nem érzi magán kollégái rosszalló tekintetét. Aztán lecsapja a tollat. Kész, ezt így nem csinálja tovább! Felugrik, és kiszalad az épületből. A kijáratnál a portás épp fagyit majszol.
– Egyen meg egy kinyomós fagyit! Ma csoki-málna van – szól utána, s fejével a szemközti fagyi árus felé bök.
– Az időjárás épp ennek kedvez – mosolyog huncutul, s gondtalanul élvezi a nyár lágy ízeit. Akaratlanul is mosolyra húzza a száját. Milyen igaza van. Ő az első, aki ilyen szemszögből közelíti meg a meleget.
Néhány lépést tesz, nincs konkrét célja, csak ki akarja egy kicsit szellőztetni a fejét. Lehuppan a központi park nagy juharjának árnyékában álló, üres padra. Egy kisebb, gyerekekből álló csapat – sportolók lehetnek talán – nagy zsivajjal masírozik végig a központon, úszógumikkal, strandtáskákkal felszerelkezve. Egy anyuka futóbiciklis kis szőkeségét üldözi, hogy visszarakja fejére a kalapot. Egy nagyi kulacsból mossa unokája fagyitól maszatos arcocskáját. Jókedvre derítik ezek a nyári utcaképhez óhatatlanul hozzátartozó jelenetek. Vajon mikor vált az azelőtt oly nagyon vágyott nyár egyszerre nyűggé, nehézséggé? És egyáltalán
Hisz a nyár tele van könnyedséggel és lehetőségekkel, valamikor így érezte valóban. A párnás kis mezítlábas talpacskákat látja maga előtt, a rövidnadrágos lábacskákon. Gondolatban életre kelti az oly sokat vágyott nyarat. A kertben felállított kismedencében elköltött limonádét. A főtt csemegekukoricát a nagy fazékban. A nem kell korán kelni szabadságát. Csillaglest a langyos éjszakában. A fesztiválok lángosát. A lenge, kis virágmintás ruhákat. Piknikkel egybekötött málnaszüretet.
A nyár, az ma van. El is dönti, a gyermekekkel fog medencézni délután, és a napozóágyban, fürdőruhásan lapozza majd kedvenc magazinját. És hazafelé egy jókora dinnyét is vásárol. Feladja végre a dacolást. Nem vár többé, hanem most, ettől a pillanattól éli a nyarat, ízeiben, színeiben, illataiban.
A kapualjban egy kliens azt a fránya hőséget ecseteli a portásnak. De legalább nem kell fűteni – felel a portás, aki ki tudja, hányszor hallgatott ma már effajta nyavalygásokat. Egyen meg egy fagyit, ugye? – kacsint a portásra, s kettesével lépegeti át az emeleti irodájába vezető lépcsőfokokat.
korábban írtuk
Pakot Mónika: Az illatanyagok befolyásolják az agyműködést – Hűsöljünk gyógynövényekkel!
Nyáron a racionális énem teljesen csődöt mond. A döntéseim ilyenkor nem végiggondolt és megtervezett folyamatok, hanem valami tudatalatti által vezéreltnek az eredménye. Ez számomra az ízek, színek, illatok, formák nyújtotta elcsábulás.
