– Hogyan indul a reggeled?
– Általában a kisfiam ébreszt, fél 8 körül. Kicsit bújunk még az ágyban, aztán lemegyünk a nappaliba, köszönni a cicáknak. Hétköznapokon hagyjuk, hogy kicsit játsszon még, amíg én elkészülök, utána öltöztetjük, és visszük a bölcsibe. Ezt követően reggelizünk a férjemmel. A hétvégék lassúbbak, hosszabban időzünk pizsamában, könyveket nézünk, játszunk, mielőtt nekilátnánk a reggelinek.
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– Nehéz szerintem egyet kiemelni, hiszen mások vagyunk különböző személyekkel, különböző kontextusokban. Ha mégis választanom kell, akkor a gondoskodót mondanám. Az életemnek ebben a szakaszában, kisgyermekes anyukaként talán ez tölti ki leginkább a mindennapjaimat.
– Hát a legnagyobb dolog, amit elértél?
– A kisfiamra vagyok a legbüszkébb, és mindenre, ami az ő létezésével kapcsolatos: a várandósságra, a szülésre, arra, hogy képes a testünk erre a csodára, egy másik élet létrehozására.
Meg ezt szinte már el is szoktam felejteni, mintha egy másik életben lett volna, de többször jártam az Antarktiszon – ezt sem mondhatja el bárki magáról.
– Mi a legkedvesebb időtöltésed?
– Séta a napsütésben, elmerülés egy jó könyvben vagy sorozatban, játék a kisfiammal, amikor nem sürget semmi.
– És a legbecsesebb tulajdonod?
– Amióta gyerekem van, megtanultam nem ragaszkodni a tárgyakhoz. Teljesen fölösleges, hiszen nem értik az értéküket, semmit nem kímélnek, és a legtöbb dolog pótolható. Aminek a legjobban érezném a hiányát, ha baja lenne vagy eltűnne: a kamerám és laptopom, mert munkaeszközök, a férjemtől kapott gyűrűim és a kedvenc ruhám, amire sokáig spóroltam.
– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiben?
– A nyitottságot. Nyitottságot az újra, a kommunikációra, az eltérő nézőpontokra, a változásra – ezek nélkül nehéz szerintem őszinte, biztonságos kapcsolatokat kialakítani, legyen az személyes vagy munkahelyi.
– Mit értékelsz leginkább egy nőben?
– Az őszinteséget.
– Kik a hétköznapi hőseid?
– Az anyukák. Édes, mostoha, nevelő, aki csak lélekben anyuka, de nincs mellette a gyereke – minden nő, aki a testén kívül hordozza a szíve egy darabját. Nincs szerintem ennél nehezebb feladat az életben, néha még mindig elcsodálkozom rajta, hogy ezt önként, tudatosan bevállaljuk.
– Mi az, amit leginkább irigyelsz másoktól?
– A szabadságot, legyen az idő, anyagiak vagy lehetőségek formájában.
– Mit bánsz a legjobban?
– Azokat a kapcsolataimat, amelyek azért mentek tönkre, mert bántottak, így én is bántottam másokat.
Sok fájdalomtól és csalódástól kímélhettem volna meg magamat és másokat is.
– És miben tartod magad a leginkább különcnek?
– Sok szempontból fura család vagyunk: a férjem német, Izlandon ismerkedtünk meg, a kisfiunk egyszerre három nyelven tanul – ezek a dolgok nem annyira szokványosak abban a közegben, ahol élünk. Mondjuk az sem, hogy valaki tartalomkészítéssel, „influenszerként” keres pénzt. De ha elvonatkoztatok ettől a szűkebb környezettől, igazából semmiben: ugyanúgy vannak vágyaim és félelmeim, mint mindenkinek, ugyanúgy elégedett és boldog akarok lenni.
korábban írtuk
Magyari Tekla: Mint a vízfolyás
Még csak héééét óra múlt, malacka, szunyókáljunk kicsit. Játsszuk azt, hogy alszunk. Hogy kell ásítani? Ííííígy. Bebújunk a paplan alá, s heverészünk kicsit. Jó. Adja a könyvet anya. Vizet kérsz? Intsed, hogy neeeem, ha nem kérsz. Hozom a tápot.
