Villáminterjú Dávid Pannival: Rengeteg tabu övezi a nőiséget és az anyaságot

Digitális tartalomkészítő és influenszer, a fenntarthatóság, a vidéki élet és a belső harmónia a főbb érdeklődési körei, újabban pedig – macskái és férje mellett – kisfia nevelése tölti ki a mindennapjait. Nyárád-menti életükről blogol, vlogol, fotót és videós tartalmakat készít, ezúttal pedig a Marcel Proust által ismertté lett kérdések mentén engedett be világába Dávid Panni.

Fotó: Dávid Panni archívuma

– Hogyan indul a reggeled?

– Általában a kisfiam ébreszt, fél 8 körül. Kicsit bújunk még az ágyban, aztán lemegyünk a nappaliba, köszönni a cicáknak. Hétköznapokon hagyjuk, hogy kicsit játsszon még, amíg én elkészülök, utána öltöztetjük, és visszük a bölcsibe. Ezt követően reggelizünk a férjemmel. A hétvégék lassúbbak, hosszabban időzünk pizsamában, könyveket nézünk, játszunk, mielőtt nekilátnánk a reggelinek.

– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Nehéz szerintem egyet kiemelni, hiszen mások vagyunk különböző személyekkel, különböző kontextusokban. Ha mégis választanom kell, akkor a gondoskodót mondanám. Az életemnek ebben a szakaszában, kisgyermekes anyukaként talán ez tölti ki leginkább a mindennapjaimat.

– Hát a legnagyobb dolog, amit elértél?

– A kisfiamra vagyok a legbüszkébb, és mindenre, ami az ő létezésével kapcsolatos: a várandósságra, a szülésre, arra, hogy képes a testünk erre a csodára, egy másik élet létrehozására.

Ha karrier vonalon gondolkodom, akkor nagyon hálás vagyok azért a közösségért, amit az online jelenlétem mentén, az Instagrammal, bloggal és YouTube csatornámmal sikerült kiépíteni.

Meg ezt szinte már el is szoktam felejteni, mintha egy másik életben lett volna, de többször jártam az Antarktiszon – ezt sem mondhatja el bárki magáról.

– Mi a legkedvesebb időtöltésed?

– Séta a napsütésben, elmerülés egy jó könyvben vagy sorozatban, játék a kisfiammal, amikor nem sürget semmi.

– És a legbecsesebb tulajdonod?

– Amióta gyerekem van, megtanultam nem ragaszkodni a tárgyakhoz. Teljesen fölösleges, hiszen nem értik az értéküket, semmit nem kímélnek, és a legtöbb dolog pótolható. Aminek a legjobban érezném a hiányát, ha baja lenne vagy eltűnne: a kamerám és laptopom, mert munkaeszközök, a férjemtől kapott gyűrűim és a kedvenc ruhám, amire sokáig spóroltam.

– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiben?

– A nyitottságot. Nyitottságot az újra, a kommunikációra, az eltérő nézőpontokra, a változásra – ezek nélkül nehéz szerintem őszinte, biztonságos kapcsolatokat kialakítani, legyen az személyes vagy munkahelyi.

– Mit értékelsz leginkább egy nőben?

– Az őszinteséget.

Rengeteg tabu övezi a nőiséget és az anyaságot, amelyek mindenkinek ártanak, mégis nagyon nehezen lendülünk át rajtuk. Mindig nagyon értékelem, amikor valakivel sikerül.

– Kik a hétköznapi hőseid?

– Az anyukák. Édes, mostoha, nevelő, aki csak lélekben anyuka, de nincs mellette a gyereke – minden nő, aki a testén kívül hordozza a szíve egy darabját. Nincs szerintem ennél nehezebb feladat az életben, néha még mindig elcsodálkozom rajta, hogy ezt önként, tudatosan bevállaljuk.

– Mi az, amit leginkább irigyelsz másoktól?

– A szabadságot, legyen az idő, anyagiak vagy lehetőségek formájában.

– Mit bánsz a legjobban?

– Azokat a kapcsolataimat, amelyek azért mentek tönkre, mert bántottak, így én is bántottam másokat.

Sajnálom, hogy nem kezdtem el korábban önismerettel foglalkozni, terápiára járni.

Sok fájdalomtól és csalódástól kímélhettem volna meg magamat és másokat is.

– És miben tartod magad a leginkább különcnek?

– Sok szempontból fura család vagyunk: a férjem német, Izlandon ismerkedtünk meg, a kisfiunk egyszerre három nyelven tanul – ezek a dolgok nem annyira szokványosak abban a közegben, ahol élünk. Mondjuk az sem, hogy valaki tartalomkészítéssel, „influenszerként” keres pénzt. De ha elvonatkoztatok ettől a szűkebb környezettől, igazából semmiben: ugyanúgy vannak vágyaim és félelmeim, mint mindenkinek, ugyanúgy elégedett és boldog akarok lenni.

korábban írtuk

Magyari Tekla: Mint a vízfolyás
Magyari Tekla: Mint a vízfolyás

Még csak héééét óra múlt, malacka, szunyókáljunk kicsit. Játsszuk azt, hogy alszunk. Hogy kell ásítani? Ííííígy. Bebújunk a paplan alá, s heverészünk kicsit. Jó. Adja a könyvet anya. Vizet kérsz? Intsed, hogy neeeem, ha nem kérsz. Hozom a tápot.