Villáminterjú Székely Blankával: Az őszinte élethez bátorság kell

Forrófejű, szenvedélyes ember, szakmailag is elismert, tapasztalt riporter és televíziós szerkesztő. Fordító és édesanya, véleményét bátran hallató nő, akinek igencsak fejlett az igazságérzete. Ezúttal kolozsvári kolléganőnk, Székely Blanka válaszolt a Marcel Proust által elhíresült kérdésekre.

Fotó: Bethlendi Tamás

– Hogyan indul a reggeled?

– Ez attól függ, hogy iskolaidő, hétvége, vagy vakáció. Suliidőben nagyon korán, egy kávéval, egy szál cigivel, a gyermekeim előkészítésével, vezetéssel, majd a kollégákkal még egy kávéval, és ilyenkor még mindig csak 8 óra van. Hétvégén és vakációban lustán, vidáman, ráérősen, ez utóbbihoz ragaszkodom is.

– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Rengeteg energia, forrófejűség, igény az önazonosságra. Ja, és persze az igazságérzetem, egyszer az fog a sírba vinni.

– Hát a legnagyobb dolog, amit elértél?

– A két gyerekem nevelésének lehetősége és a szakmai elismerések. De talán ide sorolnám a folyamatos munkát is önmagammal, aminek köszönhetően egyre nagyobb békében élek a világgal és a körülöttem élőkkel.

– Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?

– Báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola életét – minden nehézsége ellenére – szívesen kipróbáltam volna. Ő volt Bánffy Miklós múzsája, arisztokrata nagyasszony, aki a múlt század első felében rendkívül sokoldalú tevékenységet fejtett ki Kolozsváron és Erdély-szerte.

Az irodalmi-kulturális élet szervezője volt, múzsa, színésznő, ápolónő, jótékonykodó mecénás, utazó, társasági ember, akiről legendák terjengtek.

Ahogy az életét kutatók fogalmaznak: erős, önálló, vagány nő lehetett.

– Kik a hétköznapi hőseid?

– Azok az emberek, akiknek összejön az egyensúly az élet majd’ minden területén. Akik úgy alkotnak jó dolgokat a közösség számára, szenvedéllyel, odaadással, hogy közben még a családra, utazásra, barátokra is marad idejük. Úgy, mintha egész emberként dobnák bele magukat külön-külön minden szerepbe, szépen, igényesen. Azt gondolom, hogy ez nem könnyű mutatvány, de szerencsére van jó pár ilyen ember a környezetemben, aki folyamatosan inspirál.

– Mit bánsz a legjobban?

– Azt hiszem, semmit. Minden veszteségnek vagy merész döntésemnek látom a helyét utólag, és azt is, hogy mi minden jó következett belőle. Talán egy dolgot mégis: azt, hogy

nem volt alkalmam kellőképpen elbúcsúzni imádott Erzsi mamámtól. Nagymértékben meghatározta azt, aki ma vagyok, ő volt a gyerekkorom napsugara.

Rengeteget játszott velem és az unokatestvéreimmel, régmúlt időkről, szolgaságról, háborúról mesélt, dalokat és verseket tanított, huncutság és könnyedség lengte körül. Nagyon hiányzik.

– Mi a legkedvesebb időtöltésed?

– Játék a gyerekekkel, utazás és utazás, mély és tartalmas beszélgetések barátokkal. És még egyvalami, amire keresem a vállalható szinonimákat, de nem találom (nevet).

– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiben?

– A klasszikus női válaszom van csak erre: felelősségvállalás és határozottság, tudja megszabni a határokat, velem szemben is, ha kell. Humor, az mindenen átsegít.

Nem árt, ha egy férfinak van egészséges önbizalma és libidója is. Most az csak hab a tortán, ha utazni is szeret.

A kedvenc szövegem erről angolul hangzik jobban. „What is sexier, than a bad boy? A grown ass man, who has his shit together.” Mi szexibb egy rosszfiúnál? Egy felnőtt férfi, aki minden téren „egyben van”.

– Mit értékelsz leginkább egy nőben?

– A türelmet és megfontoltságot azért értékelem, mert bennem nincs meg. Ezen kívül a huncutságot, szenvedélyt, a részletekre való odafigyelést, a törődést és mindenek felett az önazonosságot.

– Milyen embert tartasz a legkevesebbre?

– Az olyan embert, aki a külsőségeknek él: státuszt, mások véleményét, tárgyi javakat gyűjt.

Úgy látom, hogy előbb-utóbb az ilyen embereknél is eljön az őszinteség pillanata, és akkor már kész a baj.

Őszintén élni bátorság kell, a többit könnyebb megszerezni. A pletykás embert sem szeretem.

– Mikor és hol voltál a legboldogabb?

– Sok ilyen pillanat van, mert ezek pillanatok csak. A folyamatos boldogságot tanulnunk kell. Ha kettőt kell választani csak, az mindenképpen a két gyerekem születése Atlantában.

korábban írtuk

Székely Kinga Réka: Asszonylét. Magányosan
Székely Kinga Réka: Asszonylét. Magányosan

Jövő szombaton találkozunk. Tudta, hogy nem fog elmenni. Mégis ígérte. Elbűvölte a férfi szeméből sugárzó magabiztosság és a letagadhatatlan sóvárgás. Ami hiányzott a férjéből, benne volt az udvarlóban. Küzdeni akarás, erő és a csak reá háruló figyelem.