– Hogyan indul a reggeled?
– Nehezen (nevet). Nem vagyok egy korán kelő típus, sőt, szeretek sokáig aludni. De hát nem lehet, és ha már fel kell kelni, persze felkelek, első, hogy le kell vinni a kutyákat, majd kötelezően kávé. Aztán kezdődhet a nap. De kávé előtt nem beszélek senkivel (nevet).
– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?
– A mérhetetlen állatszeretetem.
– És mi az a tulajdonság, amit leginkább helytelenítesz önmagadban?
– Az erős hangom, hanghordozásom.
– Mi a kedvenc folyamatod?
– Most csakis a megszállott munkámból tudok folyamatot kiragadni, mégpedig
– Mi az, amit leginkább irigyelsz másokban?
– Szerencsére, nem ismerem az irigységet. Erről elmondhatom, hogy sosem éreztem, ismertem.
– Mi a legértékesebb tulajdonod?
– A kutyáim és a tudásom, adottságom, hogy „értek a nyelvükön”, ezért a munkám a hobbim is.
– Melyek azok a szavak, amelyeket túl sokszor használsz?
– Kutya? (nevet) De erről talán a körülöttem élőket kellene megkérdezni.
– Mi a legnagyobb dolog, amit elértél?
– Már gyerekkoromban tudtam, hogy állatokkal szeretnék dolgozni, állatorvos szerettem volna lenni. Bár nem pontosan úgy alakult az utam, mégis sikerült - kisebb kitérővel és kicsit később – elérni, hogy azt csinálhassam, amit a legjobban szeretek.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– A szeretteim elvesztése…
– Mi a legmélyebb nyomorúság?
– A tehetetlenség, amikor rajtad kívül álló okok miatt nem tudsz tenni, változtatni helyzeteken, körülményeken.
– Mi a tökéletes boldogság számodra?
– Ez a kérdés a legnehezebb…
Ha már élünk, és egészségesek vagyunk, az már boldogság. Egyetlen pillanat, egy apró gesztus, egy beszélgetés, egy séta, mindenben találhatunk valamit, ami boldoggá tehet, akkor is, ha az nem tökéletes.
korábban írtuk
Villáminterjú dr. Antal Lillával: „Amíg nem adod fel, bármikor sikerülhet!”
Lazán leszalad hegyvidéken is egy maratoni távot, elképesztően kitartó sportoló és Spartan Race-harcos. Fiatal feleség és kisgyermekes édesanya, akinek már huszonévesen sem esett nehezére világra segíteni egy borjút, hatalmas lovak váltak kezesbáránnyá a keze alatt. A Proust kérdéssorból szemezgettünk dr. Antal Lilla, csíkjenőfalvi állatorvosnak, ő pedig közel engedett emberi önmagához.
