Villáminterjú Szőcs Endrével: „Nagy baj kell ahhoz történjen, hogy elhagyjam ezt a helyet”

Saját bevallása szerint egyszerre nagyon merev és rendkívül rugalmas, elképesztően önfejű és mértéktelenül alkalmazkodó, kütyümániás és bakelitlemezt hallgató. A Proust kérdőív néven elhíresült kérdéssort világszerte sokan ismerik, amellett, hogy szórakoztató eltöprengeni az egyes kérdéseken, sok minden kiderül(het) belőle a kérdezettről. Szőcs Endre, a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatója válaszolt.

– Hogyan indul a reggeled?

– Nagyon könnyen ébredek, és rendszerint keveset alszom, de szívesen lustálkodom hétvégenként.

– Mi a legjellegzetesebb tulajdonságod?

– Talán a kettősség… Nagyon merev, de ugyanakkor rendkívül rugalmas, elképesztően önfejű és mértéktelenül alkalmazkodó, túlzottan is kitartó, pillanatokon belül bármit újragondoló, kütyümániás és bakelitlemezt hallgató, retró és avantgarde…

– Mi a mottód? 

– Thomas Alva Edison szerint „Egy elképzelés értéke a megvalósításban van”. Hiszem, hogy a felhasználhatatlan jó ötlet nem jó ötlet, jobb elfelejteni. Viszont nagyon egyet tudok érteni Bertrand Russell Nobel-díjas matematikussal is: 

„Az a baj a világgal, hogy a hülyék mindenben holtbiztosak, az okosak meg tele vannak kételyekkel.”

– Milyen tulajdonságot értékelsz leginkább egy férfiban?

– Pontosság, kitartás, tudásvágy, alkalmazkodóképesség, az adott szó súlya. 

– Mit értékelsz leginkább egy nőben?

– Ha imád feleség, anya, de főként nő lenni. Értelmes, jó a humora, kedves, mosolygós, gyengéd, ízléses és nőies, ha önmagával elégedett.

– Mi a tökéletes boldogság számodra?

– A nagy közhelyek: együtt lenni a családdal, a baráti körrel, sokat kirándulni, jó egészségnek örvendeni stb. Viszont ezek nélkül nincs szakmai siker, nincsenek bensőséges kapcsolatok, nincs alkotói légkör…

– Melyik történelmi személlyel azonosulsz a legszívesebben?

– Gróf Teleki Sámuel kora egyik legkimagaslóbb politikai személyisége volt, aki annyira jól végezte a munkáját, hogy sem kedvezőtlen származása, sem református vallása miatt nem távolították el a szélsőségesen katolikus császári udvarból. Mindezek mellett egy rendkívül művelt, nagy teherbírású, sokoldalú ember, aki a XVIII. századi Erdély egyik legkiemelkedőbb mecénása volt.

– Melyik élő személyt tiszteled a leginkább?

– Magamat. Vagyis annál jobban tisztelem önmagam, semhogy mások tiszteletlensége, rosszindulata, negatív gondolatai miatt befolyásolni hagynám magamat. Viccet félretéve: azt hiszem, 

a legnagyobb hatással az egri főiskolai tanáraim voltak rám, akik oly módon fertőztek meg „pedagógiával”, hogy a mai napig – bár már lassan 20 éve nem vagyok katedrán – még mindig a tanítás jelenti a legnagyobb örömöt.

– Kik a hétköznapi hőseid?

– Azok a pedagógusok, egészségügyi dolgozók, tisztségviselők, művészek, újságírók, kétkezű munkások stb., akik munkájukat szívvel-lélekkel, becsületesen végzik. Nem a kifogásokat keresik, nem a múltat, vagy a jelent kesergik, vagy a jövőn filozofálnak, hanem önzetlenül tesznek közösségükért. 

– Hol élnél a legszívesebben?

– Itt! (Székelyudvarhelyen – szerk. megj.) Nagy baj kell ahhoz történjen, hogy elhagyjam ezt a helyet…

Fotó: Szőcs Endre archívuma

korábban írtuk

Régi fák új élete: a Kosután család otthona
Régi fák új élete: a Kosután család otthona

Értékmentés – ez volt az elsődleges célja annak, hogy Kosután Attila egy lebontásra ítélt ház faanyagát használta fel saját otthonához. A gyergyócsomafalvi építész élhető és fenntartható, mégis mai igényekhez igazodó házat épített helyi szokás szerint, kalákában. A házhoz tartozó hatalmas kert őszi pompájában fogadott minket, s a motívumgazdag, hagyományos technikával épült családi fészek házigazdái meséltek életük fontos döntéseiről. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.)