A Kosután család otthonához keskeny, gyümölcsfákkal szegélyezett úton érkezünk: ez a legutolsó ház az utcában, így nemcsak a falun, a mezőn, hanem a környező hegyeken is megpihenhet a tekintetünk. Valószínűleg a házigazdákat – Laurát és Attilát – is befolyásolta a pazar kilátás, amikor úgy döntöttek, hogy az akkor még szántóföldnek számító területen építik fel otthonukat.
„Az egykor a Borsos-nővérek által lakott ház lebontásához kerestek vállalkozót, így jutott el hozzám az információ. Mivel amúgy is építkezni akartam, és volt egy üres területem a Déllő utcában, megvásároltam a lebontásra ítélt házat. Jó döntés volt, mert a bárddal faragott gerendákat egytől-egyig fel tudtuk használni, így a jó minőségű faanyag tovább él a mi otthonunkban” – meséli ebédlőjük tágas asztalánál Kosután Attila, aki építészként alapvető fontosságot tulajdonít az újrahasznosításnak.
Tágas nyári élettér a tornác
A tornácos parasztház stílusjegyei nem Székelyföldre jellemzőek: az előreugró, tágas tornác rész, az odavezető, két oldalról induló feljárat a Mezőpetriből származó feleség szülőhelyének sajátosságait hordozza.
„A tornác – akárcsak otthon, szülőfalumban – nálunk is az étkezések helye a nyári időszakban, innen nézzük a tájat, a falu templomát és a gyümölcsöskertünket” – kapcsolódik a beszélgetéshez Kosután Laura. Meg is mutatja a család kedvenc helyét, ahol a régi házból származó kanapék az ülőalkalmatosságok, az asztalt pedig Attila nagymamája által hímzett terítő díszíti. Kalákázott számos rokon és barát
„Az udvarról az egész Gyergyói-medencét belátjuk, a ház tájolása kelet-nyugati: reggel a konyhába süt be a nap, este a nappali-étkező ablakából csodálhatjuk a naplementét. A takarékosság jegyében így csak az északi oldalt szigeteltük, a ház falai hagyományos módon lécezve és vakolva vannak, kívül-belül, a mennyezet gerendái látszódnak a teljes alsó szinten” – mesél Attila az építkezés körülményeiről, s arról, hogy a munka javarésze – helyi szokás szerint – kalákában, rokonok, barátok segítségével zajlott.
Ezen az udvaron mindennek nyomós oka van: nemcsak a látvány miatt emelkedik ki a tájból a ház, hanem azért is, mert a szárazság előtti években magas volt itt a talajvíz, ennek ellenére pince is épült a tornác alatti részen.
Egy mai otthon elsősorban fenntartható
A belső terek praktikusak és éppen akkorák, amekkorára a négytagú családnak szüksége van: az idő azt igazolja, hogy ez jó döntés volt energiatakarékossági szempontból is.
„Számomra kihívás volt elfogadni ezt a fajta szemléletet, amit a férjem képvisel, hogy takarékosan, fenntarthatóan, előrelátóan építkezzünk, funkcionálisan rendezzük a tereket. Ma már látom, hogy jó döntés volt, és büszke vagyok arra, hogy sikerült egyedit létrehoznunk” – vallja mosolyogva Laura.
A gyergyócsomafalvi otthon valóban egyedi: a mennyezet kézzel faragott gerendái, az ajtók magyar motívumokkal díszített ablaküvegei, a tulipándíszes, házat körbeölelő tornác mind olyan ékességek, amelyek hivalkodás nélkül hirdetik a folytonosságot.
Csodakert, minden jóval
Az udvart körbejárva megcsodáljuk a veteményest, a gyümölcsfákkal beültetett nagy kertet, ahol bőséges alma-, szilva-, és körtetermés ígérkezik. A homoktövis és a szederbokor igazi különlegességei a kertnek, akárcsak a barackfák, amelyek a hűvös gyergyói időjárás ellenére is szép termést hoznak évről évre, meghálálva a házigazda gondoskodását.
Időközben hazaérkeznek a fiúk is, Csaba és Ákos: büszkén mutatják a kemencét, ahol számos finomság mellett rengeteg pizzát sütnek, s bár kissé kedvetlenül, de egy közös fotóra is vállalkoznak.
