– Hogyan indul a reggeled?
– Utolsó percben, többszöri ötperces „szundi” üzemmód után. Éjjeli bagoly vagyok, és nem szeretek korán kelni. Éppen ezért inkább este mindent alaposan előkészítek, ami a másnap elindításhoz szükséges.
A nagyobb gyermekek már önállóan kelnek és indulnak az iskolabuszhoz, a kicsit még el kell vinni az iskolába. Én csak ezután térek magamhoz, és ezután jön az első nyugis kávézás is, mivel csak délutánonként kell bemennem tanítani. Addigra már teljes fordulatszámon pörgök.
– Mi a legjellemzőbb tulajdonságod?
– A pörgés és a teherbírás: egyszerre több dologgal foglalkozom,
És persze közben a nagycsalád sem engedi, hogy unatkozzam. Szeretem, ha zajlik körülöttem az élet, és ha van mit építeni, szervezni, létrehozni, megvalósítani.
– Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban?
– Többet is: a megbízhatóságot, a tiszteletet, a műveltséget, az észt, az intellektust.
– És mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy nőben?
– Egy nőben a mérhetetlen teherbírást és az empátiát tartom kiemelkedően értékesnek.
– Ha egy dolgot megváltoztathatnál magadon, mi volna az?
– Jó lenne kicsit kevesebbet vállalni. A lelkesedés és a lendület szinte észrevétlenül magával ragad, és úgy érzem, minden feladat izgalmas, minden lehetőség értékes. Időnként azonban jó lenne lassítani, teret adni a fókusznak és a pihenésnek is.
– Mit tartasz a legnagyobb eredményednek?
– A legnagyobb eredményemnek nem a kézzel fogható sikereket tartom, hanem a belső fejlődést: az újrakezdés képességét, valamint azt, hogy
Hálás vagyok, hogy kiváló emberek vesznek körül, akik inspirálnak és támogatnak, és hogy a magyar identitással és kultúrával való aktív foglalkozás igazi erőforrás számomra – rengeteg energiát ad és feltölt.
– Mi a legnagyobb félelmed?
– Egy ideje elkezdtem tudatosan barátkozni a félelmeimmel, mert rájöttem, mennyi jó dolog történik a komfortzónából kilépve. Van azonban olyan félelmem is, amellyel nem szeretnék barátkozni; ilyen a betegség, a baleset, a haláleset.
– Ki a kedvenc irodalmi vagy filmbéli hősöd?
– A kedvenc hősöm – és egyben egyik kedvenc íróm is – Richard Bach, aki például a Híd az örökkévalóságon át című könyvének főszereplője is. Nemcsak az tetszik, amit sorsszerűségről vagy a belső hang követéséről vall a történetben, hanem az is, hogy mindezt saját magáról, valós, személyesen megélt tapasztalat alapján írja.
– Mi az, ami a legjobban elkeserít?
– Az igazságtalanság.
– Hol élnél a legszívesebben?
– Magyar nyelvterületen.
Jelen pillanatban ez hiányzik a legjobban az életemből, de próbálom pótolni a magyar nyelvvel, kultúrával és a hagyományainkkal való aktív és rendszeres foglalkozással, valamint azzal, hogy szervezőmunkával közösségi vezetőként is hozzájárulok a helyi (montreáli) magyar közösség mindennapjaihoz.
– Mi a mottód?
– Az úton elénk gördülő kövek nem csak akadályok, hanem lépcsőfokok is.
korábban írtuk
112 – ha a gyermeknek kell segítséget hívnia
Sokunkat megrázott a tavalyi, magyarországi eset, amikor egy négyéves kisfiú életveszélyben lévő édesanyjához hívott mentőt. Nyilvánvalóan adódott a kérdés: hogyan készítsük fel a gyerekeinket a hasonló helyzetekre?
