ARCHÍV Depresszió – gyermekkorban is lehetséges!

Szakemberek mondják: egyre gyakrabban találkoznak depressziós serdülővel, és a depressziós tünetek a kisebbeket sem kerülik el. Az elmúlt néhány hónap a maga bizonytalanságával „jó” táptalajt biztosított a hangulati zavaroknak – sajnos, a gyerekeknél is. Kedves szülők, segítünk, hogy mire érdemes figyelni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. januári lapszámában jelent meg.)
Hirdetés

A major depresszió előfordulása 1–2 százalék gyermekkorban, 3–8 százalék serdülőkorban, és 10–20 százalékának van depresszív hangulata időnként későbbi korban – mondja dr. Száva Iringó gyermekpszichiáter. A tüneteket gyakran fedik társbetegségek tünetei, nem ritka, hogy szomatizációs tünetek miatt (hasfájás, fejfájás) már több szakorvosnál is megfordul egy gyerek, amíg pszichiátriai szakvizsgálatig jut el.

Tünetek és diagnózis

A gyerekkori depresszió tünetei (főleg kisgyerekkorban) eltérőek a felnőttek tüneteitől. A kisgyereket kedvetlenség, ingerlékenység, alvás- és táplálkozási zavar jellemzi, akár növekedésben is elmaradhat egyéb szervi ok nélkül. Középső gyerekkori depresszióra jellemző, hogy gyakrabban látunk szorongásos tüneteket: nincs kedve játszani, fél egyedül lenni, gyerekek közé menni, testi panaszok jelentkeznek, csökken iskolai teljesítménye, akár iskolai agresszivitásig is erősödhet ingerlékenysége, a pedagógusok korábban nem fennálló koncentrációs zavarokat jeleznek a szülőknek. A serdülők depressziója már kicsit hasonlít a felnőttekére – tudjuk meg Száva Iringótól, de

a legjellemzőbb nem a szomorúság, hanem az ingerlékenység, alvászavarok (nem vagy sokat alszik), táplálkozási zavarok (étvágytalan vagy túl sokat eszik, falási rohamai is lehetnek), csökken az önértékelés, megjelennek az önbántalmazások, gyakran éles tárgyakkal vágják karjaikat, combjaikat, öngyilkos-, illetve halálgondolatok jelennek meg, szociálisan elszigetelődnek, kedvetlenek és céltalanok.

Depresszióról akkor beszélünk, ha a leírt állapot több mint két hete fennáll, és a gyerek mindennapi életére kihatással van.

A gyógyulás elemei

A diagnózist gyermekpszichiáter állítja fel, de a gyógyulás útján létfontosságú a pszichológus-pszichiáter-család együttműködés. „Általában a kezelés antidepresszáns, szorongásoldó, illetve koncentrációs képességet javító készítményekből áll, ezeket középsúlyos és súlyos depresszióban alkalmazzuk. Kognitív viselkedésterápiát, illetve esetenként családterápiát javaslunk” – mondja a pszichiáter.

Dr. Száva Iringó

A betegség lefolyása függ a tanult megküzdési stratégiáktól, a védő tényezők jelenlététől (pl. másképp tud megküzdeni egy szerető környezetben nevelkedő gyerek, aki azt tapasztalta szülei példájából, hogy a nehézségekből van kiút, mint az a gyerek, aki egy konfliktusos környezetben él, családjában esetleg már volt depresszió, szorongás, agresszió, öngyilkossági kísérlet, szer – vagy alkoholhasználat).

Csecsemőkorban is?

Bár nem közismert, depresszió már csecsemőkorban, kisgyermekkorban is jelen lehet – hívja fel a figyelmet Dimén-Varga Tünde pszichológus, gyermek-pszichoterapeuta. „Csecsemőkorban a regulációs problémák, az excesszív sírás (fokozott, gyakori sírás az első hónapokban), az alvás nehézségei, valamint a táplálkozás, szoptatás nehézségei utalhatnak depresszív irányra. De

erre utalhat a gyarapodás, növekedés, fejlődés elmaradása is, valamint a különféle fájdalmak jelentkezése, szervi ok nélkül, továbbá az ingerlékenység.”

A 14 év alatti gyermekek esetében is további intő jeleket sorol fel a szakember: a motiváció hiánya is jelezhet depressziós zavart. „Például azt látjuk, hogy a gyermek se nem játszik, se nem tanul, igazából semmi sem érdekli, vagy a gyakori, indokolatlan agresszív epizódok és a figyelem változásai is jelezhetnek. Továbbá ebben a korban már megjelenik az önreflexió képessége, a gyermek már valamennyire rálát önmagára, és tartósan csökkent értékűnek, kevesebbnek éli meg magát.

Depresszió és szorongás
Dimén-Varga Tünde szerint a kétféle mentális zavar nem zárja ki egymást. Sokszor a tünetek egymásnak ellentmondóak. A depresszió gyakran energiahiánnyal, levertséggel, fáradtsággal, örömtelenséggel jár, az érzelmek közül a szomorúság, bánat jellemző inkább. A szorongó gyerek pedig inkább nyugtalan, feszült, túlaggódó, és a szorongás általában bizonyos helyzetekhez köthető. A differenciáldiagnózis felállítása szakember, azaz gyermekpszichiáter feladata – hangsúlyozza a pszichológus is.

Ha nem látjuk

Mi történhet a gyermekkel, ha a környezet nem veszi észre, nem kezeli helyén a jelenséget? – tesszük fel a sarkalatos kérdést a pszichológusnak. „Ez gyerekkorban a tünetek atipikus jellege miatt gyakran megtörténik.

Sok felnőtt – szülő, pedagógus – nincs tisztában azzal, hogy az adott viselkedés mögött depresszió állhat. A serdülők depresszióját életkori sajátosságnak vélik, ez is késleltetheti a segítségnyújtást.
Hirdetés

Saját praxisom alapján úgy vélem, hogy a gyerekkori, illetve serdülőkori depresszió aránya folyamatosan nő. Míg húsz évvel ezelőtt viszonylag ritkán vettem elő a depresszió kérdőívet gyerekeknél, az utóbbi években egyre gyakrabban, és nem fölöslegesen. A nem kezelt depresszió a gyermekeknél sem oldódik meg magától, a tünetek súlyosbodhatnak, állapotromlás, viselkedésbeli problémák következhetnek be, szélsőséges esetben pedig öngyilkossági kísérlethez, öngyilkosságig vezethet” – hangsúlyozza Dimén-Varga Tünde.

Dimén-Varga Tünde

Mire figyeljen a szülő?

Száva Iringó sorolja: elsősorban a gyerek viselkedésének, napi rutinjának megváltozására, ha már a hobby nem öröm, ha a barátok nem érdeklik, ha ingerlékeny, megváltoznak alvási, evési szokásai, visszavonul, elzárkózik. „A járvány okozta helyzet táptalajt biztosít a hangulati zavarok számára, mert a családokban levő bizonytalanság, feszültség, félelem, elszigetelődés, bizalomhiány, a szociális élet leépülése, iskolatársak eltávolodása, illetve egyes családtagok elszigetelődése egymástól olyan maradandó lenyomatot hoz létre a gyerekekben, mint egy gipszmintában a belenyomódó kéz, még akkor is, ha ezt közelről nézve nem érzékeljük saját gyerekeinkben.

Gyakorlatomban azt látom, hogy felerősödtek a szorongásos zavarok, több a depressziós serdülő, nagyon gyakoriak a szomatizációk (mikor testi panaszba öltöztetik a gyerekek lelki problémáikat), illetve az alvási zavarok.

Fontos, hogy a szülő fokozottan figyeljen gyerekei lelki épségére, hangulati változásaira, hallgassa meg őt, töltsön vele több időt, vigye ki a természetbe, illetve ösztönözze sportra!”

Mi van a háttérben?
A depressziót kiválthatják bizonyos életesemények, például veszteségek, feldolgozatlan traumák, hozzájárulhatnak alkati, genetikai tényezők, de az elhanyagoló vagy bántalmazó környezet is. Erősen hajlamosító tényező a csecsemőkori anya-gyermek kapcsolat, a kötődés zavarai, valamint az anya depressziója. Mindenképp van genetikai háttér, tehát léteznek depresszióra hajlamosító tényezők a gyerekeknél is, de ezeket nehéz különválasztani a környezeti, vagy akár transzgenerációs hatásoktól – mondja Dimén-Varga Tünde.

Hogyan segítsük a depressziós gyermeket?

„Szülőként érzelmi támasznyújtással, együttérzéssel, elfogadással támogathatjuk, azzal, hogy a tüneteket nem banalizáljuk, és szakmai segítséget keresünk a gyermek számára – mondja Dimén-Varga Tünde. Segítünk azzal is, ha az egészséges életmódot szorgalmazzuk, figyelünk a megfelelő étkezésre, mozgásra, alvásra. Szakemberként is az empátia, az elfogadás az alapvető. Már az sokszor segít, hogy a tüneteket legitimizáljuk, és a gyermek megértésre lel. Kicsiknél a játékterápia módszerei, a terápiás rajzolás, bábozás alkalmasak, kisiskolásoknál már bevezethető a kognitív viselkedésterápia. Minden korcsoportban fontos a szülők és a nevelők pszichoedukációja (szakszerű tájékoztatása, nevelése), mert nem megfelelő viselkedéssel, a helyzet bagatellizálásával sokat ronthatnak a helyzeten.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Mi történt veled? Mire van szükséged?

Hirdetés