Szuperérzékenység: érdemesebb megbarátkozni vele, mintsem megszabadulni tőle

Társadalmi elvárás a legtöbb kultúrában a határozottság, sőt a keménység is. Ezzel ellentétben az érzékenységet sok esetben a gyengeség jelének tekintik, ezért nincs könnyű dolga a szuperérzékeny embereknek. Bár kultúrától függetlenül a népesség 15–20 százalékát, nőket és férfiakat egyaránt érint ez a jellemvonás, mégis rengeteg negatív kritikát kaphatnak ezek az emberek a szenzitivitásuk miatt.
Hirdetés

Nagy lehet az egyéni különbség abban, hogy kinek milyen mértékben fokozódik az izgalmi állapota ugyanolyan méretű ingerlés hatására, ki milyen intenzíven él meg és dolgoz fel ingereket. Szuperérzékenynek nevezzük azt a személyt, akinek az idegrendszere fokozottan érzékenyen reagál a külső és a belső ingerekre, emiatt sokkal gyorsabban túlterhelődik, mint a társai. 

Az ingerlés történhet külső ingerek által, mint például az erős fény, zaj, a túl sok ember, intenzív ízek és szagok vagy túl sok látnivaló, de belső ingerek is okozhatnak nehézséget a szuperérzékeny egyén számára, ilyenek az éhség, a fájdalom, emlékképek, fantáziák.

Az egyén ezen tulajdonsága 

– hasonlóan sok más jellemzőnkhöz – öröklött, veleszületett tulajdonság, ezért érdemesebb megbarátkozni magunkban vagy másokban vele, mintsem megpróbálni véglegesen megszabadulni tőle. 

Ráadásul a szuperszenzitív egyénnek számos pozitív tulajdonsága, adottsága van. Érzékszerveinek működése kifinomultabb másokhoz képest, ezért az apró részleteket könnyebben észreveszi és elmélyültebben dolgozza fel. Empatikusabb és fokozottabbak az érzelmi reakciói. A fokozott felelősségtudat, óvatosság és meggondoltság számos helyzetben szimpatikussá teszi a szuperérzékeny embert. A munkában, feladatok elvégzésében rendkívül aprólékos és lelkiismeretes. Művészeti érzék és intuíció jellemzi, ugyanakkor félénkebb az átlagembernél. Gazdag és bonyolult belső világgal rendelkezik, nagyobb az önreflexiója és kreatív. 

Mivel azonban intenzíven dolgozza fel az ingereket, ez hajlamossá teszi a túlérzékeny személyt az idegrendszeri túlterhelődésre és túlingereltséget hozhat létre.

Ez fáradtságot eredményez, és a túlingereltség őt és a környezetét is zavarhatja. Erősen reagál mások érzelmi állapotára, azokat könnyen átveszi, intenzíven éli meg saját érzelmeit is, ami olykor inkább nehézséggé válik, mintsem pozitívum. Ugyanakkor nehézségek lehetnek még az alvászavarok és a rémálmok is. A túlérzékeny emberek hajlamosabbak a szorongásra és a depresszióra, magasabb náluk a kiégés rizikója. Intenzívebben reagálnak stimuláló szerekre, a koffeinre és akár gyógyszerekre is.

Ha szuperérzékeny személy van a környezetünkben, előfordulhat, hogy értetlenül állunk az ő túlzottnak vélt reakcióival szemben. Ami számunkra könnyen elviselhető környezeti tényező, az neki már túl sok, ezért érdemes vele szemben megértést és odafigyelést tanúsítani. Először is, amennyiben túlérzékeny a társunk vagy a gyermekünk, fontos elfogadni ezt a jellemvonását és türelmesnek lenni vele. 

Az elfogadás egyik alapvető összetevője, hogy ne várjuk tőle, hogy másként viselkedjen, mint amilyen. 

Mivel a társadalom többnyire elítéli ezt a tulajdonságot, a szuperérzékeny ember szégyent, meg nem értettséget élhet meg, ezért a közvetlen környezetétől még inkább igényelheti a megértést. Ismerjük el a határait és ne kényszerítsük rá, hogy megfelelési igényből vagy egyéb megfontolásból ezeket át kelljen lépnie.

Hirdetés

A hétköznapok megszervezésében érdemes odafigyelni arra, hogy a szuperérzékeny emberek nehezen viselik a sürgetést, rohanást, a túl szoros napirendet. Ettől túlterhelődnek, kifáradnak, mivel az ingerek túl gyorsan érik őket. 

Hagyjunk számukra elég időt, hogy nyomás nélkül végezhessenek a feladataikkal. 

Jó, ha engedjük, hogy ők alakítsák a külső körülményeket pl. a zenehallgatás, a televízió hangjának erősségét ők szabályozzák, a fényviszonyokat ők állítsák be.

Azzal is segíthetjük a túlérzékeny szeretteinket, kollégáinkat vagy ismerőseinket, ha figyelmesek vagyunk, és kitapasztaljuk, hogy milyen események, helyzetek, körülmények milyen reakciót váltanak ki belőlük, mi az a pont, ami már túl sok és megterhelő számukra. További segítség lehet részünkről, ha nyíltan megkérdezzük, mit tehetünk érte azokban a pillanatokban, amikor túlterhelődik. Ne kérjük számon, ha feltöltődésre van szükségük, ők több csendet és egyedüllétet igényelnek. A velük együtt élő személyeknek pedig érdemes tudatosítaniuk, hogy ez 

nem a másik ellen irányul, hanem a szuperérzékenyek az elvonulással tudják kipihenni az általuk túláradónak érzékelt környezeti ingereket. 

A szuperérzékeny embernek igénye van az őszinte, bizalmas kapcsolatokra. Ha önmaga tud lenni mellettünk, azt számos jó tulajdonságával meghálálja. Empatikus készsége által szívesen hallgat meg minket, mélyen bevonódik az életünkbe és az általunk közvetített érzelmekbe. Jó, ha ezzel a lehetőséggel nem élünk vissza, hiszen a meghallgatás számukra is fontos. A túl sok hallgatás fáraszthatja őket, ezért is érdemes kölcsönösséget gyakorolni a meghallgatásban és engedni, hogy ők is nyíltan beszélhessenek önmagukról.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Empátia: a másik szemével a világ

Hirdetés