A hivatalos diagnózis szerint a burnout egy fizikai, érzelmi és mentális kimerülés, ami a munkahelyi stressz következtében lép fel, amennyiben a megjelenő nehézségeket az egyén nem megfelelő módon kezeli. A klinikai pszichológia szempontjából kizárólag a hivatáshoz köthető kiégést lehet diagnosztizálni (legalábbis 2022-től, amikor az új diagnosztikai kézikönyv ezt már lehetővé teszi), mégis érdemes felismerni, hogy más szerepeinkben is átélhetünk hasonló kimerülést, érzelmi fáradtságot, általános fásultságot, így a házasságunkban, a párkapcsolatunkban is (bővebben írtunk róla, itt találod).
A házassági kiégés tehát arra a főként érzelmi kimerülési állapotra utal, amikor a házastársak nem tudják megfelelően kezelni az egyéni és a párkapcsolati problémáikat. A legtöbben ugyanakkor azzal is szembesülnek, hogy nem képesek eleget tenni a kapcsolati elvárásoknak. A kiégés hosszabb idő alatt alakul ki.
A témáról azért is érdemes beszélni, mert tudjuk, hogy egyre több házasság végződik válással, aminek egyik oka a párkapcsolati kiégés, az a tény, hogy a házastársak nem eléggé tudatosak a párkapcsolat működtetésében, és előbb vagy utóbb elkezdenek érzelmileg eltávolodni egymástól.
Egy 2019-es vizsgálat rámutatott arra, hogy a párkapcsolati burnout gyakorisága egyenes arányban nő a házastársak életkorával és a házasság/párkapcsolat hosszával. A házastárs állapota kihat a másik félre, így ha nincsenek hatékony eszközök a kezünkben, akkor könnyebben előfordul, hogy mindkét partner egyre inkább távolodik érzelmileg egymástól, és nehezen képes energiát mozgósítani a változás és a változtatás érdekében. A kutatás két másik faktort is rizikótényezőnek nevezett meg. Az egyik ezek közül a partnerek munkahelye. Úgy tűnik, hogy
Nyilvánvalóan az emberek többsége nem engedheti meg magának, hogy csak napi néhány órában dolgozzon, ezért érdemes odafigyelni arra, hogy a munkahelyünk hogyan befolyásolja a párkapcsolatunkat. Azok a személyek, akik a hivatásukban maximalisták, túlórát vállalnak vagy éppen konfliktusos, stresszes körülmények között dolgoznak, és ebből kifolyólag a hivatásukban is ki vannak téve a kiégésnek, ezt az állapotot otthon sem tudják legyőzni, ami rombolóan hat a személyes kapcsolatokra. Munkanélküliek esetében pedig negatív az énkép, a munkahely hiánya miatt megélt értéktelenség, kilátástalanság és az életkörülmények bizonytalansága vezethet el a párkapcsolati kiégéshez.
A másik rizikótényező a gyermekek jelenléte a családban, hiszen az idő egy részét a gyermekekre szánják a szülők, ez pedig nyilvánvalóan lerövidíti az egymásra fókuszálás lehetőségét. Az érzelmi eltávolodást befolyásolhatja az is, ha a partnerek nem értenek egyet nevelési kérdésekben, az ebből származó viták súlyosbítják a válságot.
A kiégésnek vannak a partnerek személyiségéből származó okai.
Ide sorolhatjuk az egyik vagy mindkét partner maximalista szemléletét. Ha valaki a boldogságra mint teljesítendő feladatra gondol, és az ideális párkapcsolat jellemzőit keresi a saját kapcsolatában is, ugyanakkor sem ő, sem a partnere nem tudja hosszú távon fenntartani az elvárásoknak ezt a túlzó szintjét, ez előbb-utóbb elvezet az érzelmi kimerültséghez és a kétségbeeséshez. Ugyancsak veszélyeztetettek a túlzottan empatikus és önfeláldozó személyek, akik csak a másik érdekeit veszik figyelembe, de hosszú távon áldozattá válnak és csalódnak abban, hogy viszonzásul nem kapnak ugyanannyi erőfeszítést, amennyit ők befektettek. A nők egy része ez utóbbi megfontolásból érzékenyebb a kiégésre.
A házassági kiégésnek is lehetnek testi tünetei, például fejfájás, hányinger, állandó fáradtság, alvási zavarok. Emellett jelentkezhet olyan érzelmi sivárság, ami miatt nincs kedvünk a társunkkal beszélgetni, nem érdekelnek a vele történtek, inkább vagyunk egyedül, mint az ő közelében.
Jellemző lehet, hogy ingerültek vagyunk a társunkkal. Amikor csak vádjaink vannak irányába, apróságokból is állandóan nagy viták keletkeznek vagy éppen ellenkezőleg lemondtunk a megoldások kereséséről, és már csupán közömbösen hallgatunk, mindez lehet a kiégés tünete. Sokszor jelentkezik tünetként az is, hogy olyan jellemvonások, viselkedésjegyek, akár egy egyszerű hanghordozás, ami korábban tetszett vagy legalábbis elfogadható volt, hirtelen idegesítővé válik a másikban. Az intimitás és a szexualitás mellőzése is jelezheti, hogy párkapcsolati burnout felé közeledünk, illetve az a tény, ha mással kezdünk flörtölni, esetleg viszonyt folytatunk valakivel.
A burnout sokszor abból adódóan jelentkezik, hogy
Ez azonban nagyon félrevezető gondolkodásmód, bár többnyire mindannyian megéljük a párkapcsolatunk valamelyik szakaszában. Jó esetben hamar tudatosul, hogy a kapcsolatért ugyanúgy meg kell dolgozni, mint bármelyik más szerepünkben a sikerért. Ha ezt felismerjük, akkor van esélyünk elkerülni a házassági kiégést.
Akár megelőzésként, akár a burnout felismerése után érdemes néhány, a párkapcsolat minőségét előrelendítő tényezőre odafigyelni. Figyeljünk oda arra, hogyan gondolkodunk a párunkról, keressük az erősségeit, fókuszáljunk arra, hogy miért szeretjük, becsüljük őt (pozitív példát is találunk környezetünkben). Mindezt ne tartsuk meg önmagunknak, időről időre fejezzük is ki, hogy mi mindenért nézünk fel rá, miért vagyunk hálásak neki. Iktassunk be a napirendünkbe (akár közös rituáléként, pl. reggeli kávé vagy esti beszélgetős összebújás) és heti rendszerességgel is kettesben töltött időt, amikor önmagunkról beszélhetünk, egymást meghallgathatjuk, érzelmeinket, vágyainkat, félelmeinket osztjuk meg a partnerünkkel, nosztalgiázunk a közös emlékeink mentén, vagy valamilyen kettesben eltöltött programban veszünk rész.
melyikünk miben érez nehézséget, hol érzi önmagában a lelkesedés hiányát. Természetesen mindezt saját érzelmeink mentén fogalmazzuk meg, semmiképpen nem vádló, kritikus módon a másik hiányosságait hangsúlyozva. Ne feledkezzünk meg az intimitásról, a napközbeni érintésekről, ölelésről, csókról. Ez előkészíti a „terepet” a szexualitás irányába is, emellett a közelség érzése biztonságot ad, szeretve, elfogadva érezzük magunkat a testi érintések által. Jó, ha figyelembe vesszük a másik saját időszükségletét és a mi énidőnket is. Ezalatt pihenjünk, töltsünk időt barátokkal, éljünk a hobbinknak, azért hogy a felfrissülést követően újult energiákat tehessünk bele a párkapcsolatunkba is.
Gyakran találkozunk azzal a jelenséggel, hogy egy felnőtt viselkedése gyermekien nyilvánul meg. Ilyenkor beszélünk „felnőtt bőrbe bújtatott” gyerekekről. Okai sokfélék lehetnek, bizonyos érzelmi fejlődési megrekedtségben keresendőek.korábban írtuk
Antalka Ágota: Felnőtt embernek nincs szüksége kibúvókra, képes vállalni tettei következményeit
