Marokkó különös keveréke a berber, az arab és a nyugati kultúrának: az ország háromnegyede berber, sokan közülük máig nomád életmódot folytatnak, de a francia fennhatóság, valamint a spanyol védnökség sem múlt el nyomtalanul. Az izgalmas észak-afrikai országot hátizsákos kirándulás révén fedeztük fel édesanyámmal, ketten, nőként. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. márciusi lapszámában jelent meg).
Fél évet tanultam Spanyolországban, Andalúziában, ahonnan mondhatni „kézenfekvő” volt átugrani komppal Marokkóba. Az ötletben csak az hibázott, hogy mivel a tanulmányi időszakom végére terveztük a kirándulást, az algecirasi kompkikötőben egy 28 kilós hátizsákkal – amiben serpenyő és tankönyvek is voltak – vártam a „kaland” kezdetét.
Mivel Marokkóban a csomagmegőrző nem „divat”, többnyire a hátizsákommal gyalogoltam a medinákon, azaz az óvárosok szűk utcáin, a zsúfolt piacokon.
Fez kapujában a hátizsákommal
Hála az európai fennhatóságnak, Marokkónak egész jól kiépített vasúthálózata van, de közkedvelt opció a taxi is, ami döbbenetesen olcsó tud lenni, ha az ember nem szégyell gátlástalanul alkudni.
Elegáns és modern vonatállomás
Tangerben szembesültünk azzal, hogy éppen ramadán van: a testi-lelki megtisztulás, a böjt időszaka, amikor napkeltétől napnyugtáig nem esznek, nem isznak és nem dohányoznak a muzulmánok. Ilyenkor nem illik nyilvánosan enni, inni, cigarettázni még a turistáknak sem, amit szendvicsekkel kiránduló dohányosként kicsit nehéz áthidalni. A ramadánnak azonban előnye is volt: napnyugta után az utcák egy csapásra kiürültek, mindenki hazasietett enni, így minden este volt egy óránk, amíg tömeg és nyomuló árusok nélkül szívhattuk magunkba az egyedi hangulatot.
Jellegzetes óvárosi utcák
A Földközi-tenger partján található Tanger után bevetettük magunkat az „igazi” Marokkóba, Fezben folytattuk a felfedezést. Fez a kézművesekről, a bőrcserzőkről, a műhelyekről híres, amelyekbe a turista is betekintést nyerhet. Meknesz szintén izgalmas város, Marokkó egykori fővárosa, a négy királyi város egyike, ahol a helyi építészet néhány igazi remekét is megcsodálhatjuk.
Fez bőrcserző műhelyei
Casablanca szintén felkerült a bakancslistánkra, bár tudtuk, hogy „nem a legszebb” város, egykori varázsa – amelyet a nevét viselő filmből ismerhetünk – mára elvesztett. A franciák által a 20. század elején felépített impozáns épületek ma pusztulnak, omladoznak.
Casablanca épületei a múlt századot, a gyarmatok világát idézik
Marrákes az ország egyik legkedveltebb célpontja, hiszen itt található a híres Dzsema el Fna piac, illetve több csodás palotának is otthont ad, amelyek látogathatóak. Bár Marrákes kissé „turistás”, ennek ellenére is elbűvölő, az ezeregyéjszaka meséinek világába kalauzol, a csodás szőnyegekkel, szőttesekkel, egzotikus ízekkel.
A muzulmán építészet csodái (Marrákes)
Marokkóban érdemes mentás bárányt enni (bárány tagine), csicseriborsó levest és datolyát. A tea a legelterjedtebb ital, és ha valaki alkoholt, például sört szeretne, annak külön izgalma van – nagyvárosok szupermarketjeiben útlevéllel lehet vásárolni, nyilatkozattal, hogy a vevő keresztény, ugyanakkor „pult alatt” is lehet kapni, bár az ilyen vásárlások néha sötét sikátorokba vezetnek.
Casablanca épületei a múlt századot, a gyarmatok világát idézik
Mi a sivatagnak csak a kapujáig látogattunk el, az Aït Benhaddou erődöt néztük meg, ahol – többek között – a Gladiátort és a Trónok Harca egyes jeleneteit is forgatták. A taxisofőrünk mesélte, hogy több filmforgatáson is dolgozott helyi sofőrként, ugyanakkor azt is, hogy nehéz úgy vezetni, hogy egész nap nem ihat. Néha úgy érzi, elájul. Mint magyarázta, a gyerekeket tíz éves koruk körül kezdik hozzászoktatni a ramadánhoz, addig ők nem kell a szigorú előírásokat betartsák.
Az Aït Benhaddou erőd nagyon sok film forgatási helyszíne volt
Néha nagyon nehezen ráztunk le egy-egy agresszívebb helyit, aki szeretett volna a vezetőnk lenni, és a nemleges válasz ellenére is fizetséget követelt, volt, hogy egy gyerek igazított útba rossz irányba, majd egy „gyanús” helyen pénzt követelt. Az erélyes fellépés általában segített, de olyan is megesett, hogy a helyiek „védtek meg” minket. Nőkkel nem tudtunk barátkozni, de a férfiak segítőkészek és barátságosak voltak, sokan tiszteletüket fejezték ki, amiért anya és lánya együtt utazik. Visszavágyom Marokkóba.
Fotók: Tóth Gödri Iringó
Az Indonéziához tartozó Bali az utazó bloggerek és az influenszerek néhány éve felfedezett paradicsoma, de az Ízek, imák, szerelmek című hollywoodi filmből is ismerős lehet. „Sztár úticél” gyönyörű tengerpartokkal, szörfözésre és búvárkodásra alkalmas helyekkel, pálmafákkal, vendégszerető helyiekkel, ha azonban kicsit bevállalósabbak vagyunk, a szigetnek egy másik arca is feltárul. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. februári lapszámában jelent meg).
A bonchidai Bánffy-kastélyban húsz évvel ezelőtt jártam először. Kollégáimmal együtt felháborodva faggattuk tanárunkat: Miért? Ki tette? Ki nem tesz most semmit...? Ő aztán mesélt egyet-mást a kastély zaklatott múltjáról.
Talán nem is gondolnánk, hogy egy tányér forró leves mi mindenre képes. Ezt most már a tudomány is megerősíti: a leves nemcsak összetevői által javít a közérzetünkön, hanem azáltal is, hogy miközben elfogyasztjuk, azt éljük meg, hogy gondoskodnak rólunk.
Ha azt mondom, hogy Csehország és utazás, elsőre általában a finom sör és a csodálatos főváros, Prága ugrik be a legtöbb embernek. Tavaly nyáron mi a vidéket, a kisvárosokat céloztuk meg.
Egy kismama, aki végtelen örömmel és türelemmel játszik, beszél a kisdedével, emellett sokat sír és örül, ha nyugodtan letusolhat. Ismerős? Talán a világ összes kismamája ilyen. Nehezített terep, ha a kismama kerekesszékben van.
Ahol van egy szenvedélybeteg, minimum három, de inkább öt ember szenved a családban: szülei és gyerekei, házastársa. Mert a függőség az egész családi dinamikát átalakítja. Megváltoznak a családi viszonyok, sőt, a valóság érzékelése is torzul.
