A gála – amikor két perc van hátra az életünkből

Mit tennénk, ha egy ünnepi pillanatban hirtelen azt mondanák nekünk, hogy az életünkből két perc van hátra, azután megáll az idő? Többek között erre az izgalmas kérdésre keresi a választ a Csíki Játékszín A gála című óévbúcsúztató előadása, melynek rendező-koreográfusával, Györfi Csabával beszélgettünk.

– Indítsuk a beszélgetést egy játékkal: néhány, az előadás szempontjából is kulcsfontosságú szót mondok neked, kérlek, gondolkodás nélkül mondd rá azt, ami először az eszedbe jut. Ünnep.

– Emelkedettség. Egy olyan pillanat az életben, amelyre nehéz időt szakítani, de ha ez sikerül, akkor felemelő érzés, és energiát, boldog pillanatokat jelent.

– Ego.

– Ennek terén én, és azt gondolom, hogy a közvetlen környezetem sem állunk rosszul. Fontos, hogy jól érvényesítsük, akkor szép dolgok születhetnek.

– Hagyomány.

Az értékek, a gyökerek, a múlt, amely nélkül nem létezünk. 

 – Szabadság.

– Vágy. Az az érzés, amire mindenki törekszik, és szeretné elérni, de igazából azt gondolom, hogy illúzió, és nincs. 

– Idő.

– Halál. Valaminek a tettenérése, végső megfogalmazása. Konkrétum.

– A Csíki Játékszín társulata egy ünnepi esemény történetét dolgozza fel óévbúcsúztató előadásában. Az előadás ismertetője szerint „a szereplők türelmetlenül várnak, ünnepkényszer van, viselkedni kell, létezni valahogy, várják a megváltást, hogy valami történjen, ami megváltoztatja eddigi életüket”. Jól érzem, hogy az ünnep és az ehhez kapcsolódó érzések sokszínűsége, kettőssége az, ami téged mint alkotót érdekel?

– A Játékszín igazgatójával, Kányádi Szilárddal írtuk meg A gála forgatókönyvét, és igen, olyan témához akartunk nyúlni, ami minket személyesen is megérint, foglalkoztat, tán aggaszt.

Nem szándékunk a társadalomkritika, csak feltesszük a kérdéseket, amelyek egy ünnepi eseményre jellemző felfokozott állapotban, a lelkünkben Felmerülnek.

Azokat az emberi érzéseket kerestük és próbáltuk meg a színpadon erőteljes, már-már absztrakt módon megjeleníteni, amelyeket az ünnepi pillanat kivált az egyénből: amikor kényszer az ünnep, viselkedési forma, amikor türelmetlen, „legyünk már túl rajta”-érzés van a csillogó fényekkel magukat körülvevő és szép ruhába öltözött emberek arca mögött. Az előadás során nem egy történetet vezetünk végig, annak dramaturgiai szabályait követve, csupán egy színházi víziót jelenítünk meg a térben, melyben kitágul és átértelmeződik az idő fogalma, férfiak és nők őrült tánca ez, nonverbális örömjáték, ahol a néző magára ismerhet.

– Azért az nem véletlen, hogy a karácsonyi ünnep időszakában tűztétek műsorra az előadást…

– Valóban nem. Az, hogy ünnepi eseményre készülnek a szereplők, és ennek érzéseit, szituációit élik meg, segít a szintén ünnepi hangulatban lévő nézőt is bevonni a történetbe. Könnyebben azonosul a színpadon történtekkel, hiszen lélekben ő is készül, várakozik, izgatott egy közelgő fontos családi esemény miatt. Úgymond nyitva van a lelke a befogadásra.

– Az idő szóra a halál gondolatával válaszoltál. Az előadásban is hasonló módon van jelen az idő kérdése?

– Igen. Az előadásnak fontos momentuma az, amikor eljátszunk a gondolattal, hogy mi történik akkor, ha megáll az idő. Mit tesz az ember a hátralévő utolsó két percében, mi válik fontossá? Hogyan reagálnak minderre a színpadon lévő karakterek…

Györfi Csaba rendező-koreográfus: azokat az érzéseket próbálják megjeleníteni, amit az ünnep kivált az emberekből

– Hogyan lehet szavak nélkül színpadra vinni ezt az erős érzésekkel operáló, az emberi lét belső vívódásait a néző elé vetítő játékot?

– Egyetlen mondat sem hangzik el a színpadon. Az előadásnak sajátos testi nyelvezete van, melyben tetten érhető a bohócjáték, felismerhetők a különböző burleszk- és táncszínházi elemek. Mindenképpen a testből és annak humorából, kifejezőerejéből építkezünk, az a célunk, hogy egy olyan egyedi színházi nyelvre találjunk, ami az emberi test alakjával, mozdulataival képes megmutatni egy-egy absztrakt karaktert. Ezt segíti ugyanakkor a zene és az emberi hang, az ének ereje, amit használunk az előadásban.

– Élő zene kíséri az előadást?

– Igen, a zenét is kimondottan erre az előadásra írta Boros Csaba zeneszerző (szabadúszó, színházi zeneszerző – szerk. megj.). A hattagú zenekar által játszott, egyedi stílusú zene az előadás fontos eleme.

 – Az előadásban nincsenek konkrét szerepek, viszont szinte a társulat összes tagja játszik benne…

– A szereplők nem megnevezett karakterek. A produkcióban összesen tizenöt színész játszik a Csíki Játékszín társulatából. Mivel prózai színészekkel dolgoztam, a koreográfia kialakításában figyelembe kellett vennem az adottságaikat, hajlékonyságukat, erőnlétüket. Azért is akartam a társulat minél több tagját bevonni a munkába, hogy megosszam köztük a feladatokat.

Kiemelt kép, fotó: Veress Albert

A Te vagy a főszerepben! fantázianevet viselő játékunkat útjára indítottuk Csíkszeredában is. Az egyéves előfizetésért még december 31-ig játszhatsz! Mit kell tenned? 1. Készíts egy fotót a Csíki Játékszínnél található fotófalunknál! 2. Küldd el a képet a marketing@noileg.ro e-mail-címre! Érdekel? Katt a részletekért!