A változatosság gyönyörködtet. Mire voltatok kíváncsiak?

Tíz cikk, tíz írás, melyek a topon vannak nálunk – nem a mi saját szempontú toplistánk, ez statisztika, ezeket olvasták minálunk az elmúlt években a legtöbben. Azért is nem a múlt évet pásztáztuk, mert a topban van olyan is, ami a Nőileg magazinban évekkel ezelőtt jelent meg, mint például a Smaranda Enacheval készült interjú vagy az Ágyban a másik generációval, illetve a Szeretőnek lenni című.

Ha a fent említett elsőt és utóbbi két cikket egymás mellé tesszük, messziről leolvasható (már a cím is!), hogy teljesen különbözőek – mind műfajilag, mind tematikailag. Számunkra is hasznos, érdekes és tanulságos megnézni év végén a statisztikát. Megmutatja ugyanis, hogy abból, amit mi kínálunk az olvasónak, nektek, mi érdekel, illetve mit szerettek olvasni. Sokszor nem könnyű levonni a következtetést, és általánosítani sem akarunk, mert a cikkek közösségi médiában látható elérései gyakran köszönő viszonyban sincsenek az olvasottsággal. (A címekre kattintva a teljes cikket is olvashatjátok.) 

Tehát, nem húzzuk-nyúzzuk, íme a lista: 

Asszonylét. Megnyugvás 

„Apám is, anyám is foglalkozzanak a maguk dolgával. Minket hagyjanak békén. Negyven éven át megnyugvás volt bebújni a férje mellé az ágyba. Tíz évvel volt nála idősebb, hisz a hadifogságból hazatérők elől minden korabeli leány elkelt már. Eleinte még magázta az urát, hisz akkor úgy illet.”

Magyarul beszélni Erdélyben

Ezer székely leány /fotó: Ádám Gyula

„Fogalmam nem volt, mi a baj, ezt a viselkedést hivatalban eddig soha nem tapasztaltam. Megrökönyödve, sőt, ahogy Csíkban mondják, megrőkönyödve kapirgáltam össze a lapokat a koszos földről, miközben megkértem a várakozókat, hogy segítsenek tisztán látni, legyenek szívesek, mondják már el, mi a baj, mivel bőszítettem így fel a belügyi alkalmazottat. Felvilágosítottak, hogy azt ordította, hogy merészelek vele magyarul beszélni, ez itt Románia, azonnal beszéljek románul, mit képzelek. Nem tudtam románul. Ezt el is mondták a rendőrnek a mögöttem várakozók, de semmit nem használt, úgy tűnt, a polic sokkot kapott, hogy valaki a bozgorok nyelvén szólt hozzá, mert aznap már nem is volt hajlandó szóba állni velem.”

Járvány előtt, járvány után

„A járvány okozta változástól félek, mert köhög a középső fiam és egyre erősebben, mert éjszaka is felriadok, hogy mi lesz, ha harcolnom kell a lélegeztetőgépért. A járvány okozta tévhitektől félek, mert haza kell jöjjön nyugatról az öcsém, és minél inkább közeledik felénk, annál jobban megijeszt a meggondolatlan emberek kirohanása, hogy minden nyugaton dolgozó üljön ott ahol van.”

Ágyban a másik generációval

„A fiúknak nehezebb – azoknak a fiatal pasiknak, akik idősebb nőt szeretnek. Ödipusz-komplexus? József Attila szellemét hordozzák, aki minden nőben az édesanyját keresi? A barátok sem értik: minek a „nyanya”, amikor annyi üde csirke rajong érte? Néznek rá, és betegesnek tartják. Nem normális – szajkózzák. Annak a nőnek is lehetne több esze, ne zárja be azt a fiatal, életerős pasit, ne láncolja magához, ne tegye tönkre. Hányszor hallották ezt?”

Bagossy Norbert: Ideális nő az, aki engedi, hogy férfi legyek mellette

BBC, középen gitárral Bagossy Norbert

„…nem zavarok sok vizet. Biztosan vannak olyan dolgaim, amik mások számára zavaróak, de kinek nincsenek? A balatoni együttlét nagyon sok mindenre megtanított, toleranciára, őszinteségre, időbeosztásra. Minimum tízen vagyunk összezárva hónapokig, de olyan is van, hogy ez a szám duplázódik. Mindenkinek toleránsnak kell lennie a másikkal szemben, és a saját meg a csapat szabályrendszerét is fel kell állítani, tiszteletben kell tartani.”

Gyimesi hercegnőből királynő

Hirdetés

„Mondanám, hogy egy leányálom ez az egész, de hazudnék. Igen, sok leány álma, de itt a legrosszabbra is fel kell készülni. Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ha szereti az ilyen versenyeket, próbálja ki magát. A kisebb, hazai versenyek is jó mókák szoktak lenni. Viszont annak, aki már megnyert egy rangosabb versenyt, és netán világversenyre készül, nagyon oda kell tennie magát. Itt helyt kell állni esőben, nagy hőségben, betegen, két-három óra alvással úgy, hogy mindig a legjobb formádat kell hozni.”

Smaranda Enache: Az én lelkemben is lakozik egy magyar

„Őszintén szólva valamennyien kisebbségiek vagyunk. Én is. Elsősorban a családi hátteremből adódóan. Több nemzetiséghez, felekezethez, anyanyelvhez, régióhoz tartozunk. Egy olyan erdélyi család vagyunk, amelyhez az Enache név moldvai beütésként jön, ugyanis édesapám édesapja moldvai ortodox származású tanítóként került Erdélybe. Apám részéről dominánsan görög katolikus románok voltak a felmenőim, anyám részéről viszont mócok és székelyek. Gyermekkoromban Alvincen két-három nyelven beszéltek. Szászrégenben, ahol középiskolába jártam, három párhuzamos nyelven tanítottak: románul, magyarul és németül. Erős zsidó közösség is élt ott, jól ismertük a hagyományaikat. A családi házunk a roma negyed közvetlen szomszédságában volt. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy ne érezzem magam többséginek.”

Az elhízásról, az evésről – fogyókúrám mozgatói

„Voltaképpen az, hogy mi okozta az elhízásomat, nemcsak azóta foglalkoztat, amióta nekivágtam a fogyókúrás programnak, hanem már jóval előtte – ahogy figyeltem a testem változását – fel-felötlött bennem, hogy felülvizsgáljam az életmódomat, a testemhez és a lelkiállapotomhoz való viszonyulásomat. Igen, a pszichológus is ember, hasonlóan bárki máshoz, olykor rossz döntéseket hoz, nem találja az egyensúlyt, nem ismeri fel a prioritásait. Ugyanúgy küzdnie kell a változásokért. Ugyanakkor – remélem – ez adja a hitelességünket is.”

Hagyaték

„És nem a pénz a nagy dolog, nem attól simogatták a könnyek végig az arcom. A hagyaték az. Hagyni valamit, ami részként épül be valami nagyba. Generációkon átfolyó tartozások, beérett munkagyümölcsök, kisemmizett házak visszaszerzett jussa, ami szépen egybemossa az időt, és amiért mi, hárman, az édesanya, a lánya meg én most valahogy egy asztalnál ültünk.”

Szeretőnek lenni

„Nagyon sok kultúrában, társadalomban még ma is bűnnek számít szeretőnek lenni. Mifelénk főként vidéki, kis közösségekben tekintenek rossz szemmel a szeretői szerepet vállaló nőre,  városi környezetben elfogadóbbak vagy talán közömbösebbek az emberek, nyitottabban kezelik a kérdést. Hogy a nő mit érez mindeközben, attól függ, hogy mennyire érzi magát hibásnak. Sokszor a vágy, hogy szeressen valakit, vagy hogy szeretve érezze magát, erősebb, mint a szégyenérzet.”

Köszönjük, hogy olvastok!

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: