Amit megtehetsz, hogy elcsituljon a lélek

Mit csinál az ember lánya egy közönséges, kéretlen és keresetlen világjárvány idején? Kényszervakáción ül és önkéntes karanténba vonul. Különösen, ha krónikus hörghurut és asztma boldog tulajdonosaként a veszélyeztetett állatfajok csoportjába tartozik. És mi tűrés-tagadás: fél a kihalástól.

Amikor már a Facebook összes témára vonatkozó bejegyzését szó szerint tudja idézni, a hírcsatornák reggeltől estig megállás nélkül ontják a rémítőbbnél rémítőbb híreket, akkor elkezd a menny és a pokol között vergődni a kétpólusú depresszió tüneteit produkálva.

Egyik percben szinte bagatellnek tűnik az egész helyzet, mintha egy harmadrangú second hand katasztrófafilmet nézne, amit, ha megun és elege van a töketlen rendezésből, csak egyszerűen feláll és kikapcsol. 

Ez nem lehet a valóság! El van túlozva, persze, van járvány, de nem vele, nem velük történik. 

Nekik nem lehet semmi bajuk, ők valamilyen isteni csoda folytán kívül esnek a szóráson. Ha hétmilliárd ember közül néhány ezret kihúznának a hatos lottón, ő tutira nem lenne köztük. Akkor most sem lesz vigasztalja magát jobb perceiben.

Azért néhány fontos dolgot jó lenne beszerezni, ki tudja hogy alakulnak a dolgok a későbbiekben? aggódik a férje.

Igen, erre én is gondoltam. Kéne vegyél vagy három doboz hajfestéket! készül ilyenkor a jövőre.

Aztán temeti magát. Kizárt, hogy ne kapja el a vírust. Ha pedig elkapja, akkor neki annyi. Már a végrendeleten gondolkodik, az árván maradó kutyának keresi a gyámot. Estére légszomja lesz, kapkodja a levegőt. 

De ez még nem a korona. Ez a pánikroham. 

Neked nem szabad meghalni! Te nem olyan fajta vagy! nyugtatja a barátnője. Hát nem. Eddig legalábbis tényleg nem olyan fajta volt.

Hirdetés

Majd néhány nap után elege lesz ebből az önsajnáló rinyálásból. 

Eszébe jut, hogy felhívhatná rég nem látott barátait, rokonait. 

És sorra tárcsázza őket. Most pont ráér. És minő véletlen! A hívott felek is éppen ráérnek. Elsőként nyilván az időszerű témát beszélik meg, majd túlélési stratégiákat is megosztanak, aztán úgy 4050 perc után gyerekkori élményeket, olvasmányokat, közös kirándulások emlékeit elevenítik fel. És nevetnek. És csevegnek hosszan, gondtalanul. Majd, amikor leteszi a telefont, azt érzi, hogy elcsitult a lélek. 

Már nem érzi magát egyedül a rettenetes láthatatlan ellenséggel folytatott küzdelemben. 

Sokan vannak. És jó ez az összetartozás. Megnyugtató. Vigasztaló. Jó volt beszélgetni. Mikor is beszéltek utoljára? Réges-régen. Mindig rohantak, elfoglaltak voltak, nem értek rá. Sokkal fontosabb dolgaik voltak ennél. Na, most végre ráértek! 

Holnap is ezt fogja tenni. 

És amíg tart ez az őrület, sorra fogja hívni összes régi és új ismerősét, rokonát, barátját. 

Aztán kisimult lélekkel, szája sarkában megbúvó elégedett és boldog mosollyal fogja a kutyáját (az tojik a járványra) és elindul a gyönyörű tavaszba.

Kiemelt kép: Shutterstock