T. Koós Imola

Lábsztori – szandál meg csupasz talpak

Ha nyár, akkor lenge szoknya, strandruha, és persze nyitott lábbelik – a cipők, csizmák, bakancsok mehetnek a szekrény aljába! Jöjjenek a csinos szandik, színes, laza papucsok! Nem mindegy azonban, hogy milyen lábon állunk bennük. Benőtt köröm, bütyök, bőrkeményedés vagy repedezett sarok... Nos, inkább zoknit húznánk, hogy senki ne lássa a lábfejünket, pedig tudjuk, hogy a szandál zoknival párosítás nagyon ciki. Mit tegyünk hát a szép, selymes bőrért, lábakért? Kihez forduljunk? Utánajártunk. (Cikkünk a

Világ virága: barangolás a kolozsvári botanikus kertben

Ha hivatásos idegenvezető lennék, és Kolozsvár nevezetességei között kellene kalauzolnom vendégeimet, először nem a zajos belvárosba, a főtérre vagy a Szent Mihály-templomba vinném el őket, és nem is a festői, de melankolikus Házsongárdba. Nem. Első utunk a botanikus kertbe vezetne, és rászánnék egy f&eacut

Anyám és más futóbolondok a családból – derűsen a történelem legsötétebb századáról

A régió legnagyobb filmes eseménye, a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) idei Magyar Napján mutatták be Fekete Ibolya családi-történelmi alkotását, az Anyám és más futóbolondok a családból című filmet. Az alkotás Magyarország után Kolozsváron is óriási sikert a

„Van úgy, hogy csak magamnak énekelek...”

Molnár-Fodor Edinát évekkel ezelőtt ismertem meg, lány- és színésznőkorában. A Kolozsvári Állami Magyar Színház színpadán játszott és dalolt, rappelni éppolyan hitelesen tudott, mint operát vagy népdalt énekelni. Aztán eltűnt a színpadról és Erdélyből is. Most itt &u

Csibi László: Nem a fióknak, a nézőknek dolgozom

A színház felől érkezett a film világába. Saját maga örömére kezdett el dokumentumfilmeken dolgozni, aztán ő csodálkozott a legjobban, hogy a Lakiteleki Filmszemlén tavaly és idén is díjat nyert. Úgy érzi, dolgozni csak ráérősen, nyugodtan, nem pénzért, nem határidőre, hanem a részlet

Egy otthon, amelyben nincs limlom

Nem csak tengereken: nagyvárosokban is vannak szigetek. Aki ezt nem hiszi, az soha nem ásta bele magát úgy istenigazában egy nagyváros valódi életébe. A legnagyobb zaj, tülkölés, por és autó- meg embertömeg tengerében vannak csend-szigetek, szépség-szigetek, nyugalom-szigetek. Az otthon, amit most bemutatunk Önöknek, ilyen sziget. 

Művészi, szexi, egyedi, és folyton átalakul: Márkos Tünde gardróbja

Márkos Tündét Kolozsváron mindenki ismeri: képzőművész, a Mimesis kortárs művészeti fesztivál főszervezője, amely évről évre a Kolozsvári Magyar Napok műsorfolyamát színesíti. A kilencvenes évek elején ő volt az első romániai fotósszaklap megalapítója, most pedig a város egyik legmenőbb kultúrkocsmájának a tulajdonosa.

Baróti kis vadócból Los Angeles-i „Bosslady”

A Kolozsvári Állami Magyar Színházban ismertem meg jó tizenkét évvel ezelőtt. A színpadon ő volt az aktuális szexbomba: a rendezők, ha csak tehették, olyan szerepet osztottak rá, amiben érvényesülhetett szépsége, tökéletes alakja. A büfében viszont ő volt az ügyeletes bohóc: köré gyűltek kollégák, zenészek, újság&i

Tyukodi Szabolcs utazásai: deszkáról tengerre, tengerről két kerékre

Színész, hajópincér és biciklis túravezető. Minden foglalkozásához akkreditált képesítése van, mert amibe belefog, abba a legnagyobb igényességgel fog bele. Tyukodi Szabolcs éppen egy bukovinai túráról tért vissza, amelyen két amerikai vendéggel kerékpározott végig, amikor megkértük, meséljen magáról. M&eac

Molnár Levente: „Köveket teszek a zsebembe, hogy ne szálljon el az agyam…”

Egy évvel ezelőtt talán még sokaknak be kellett mutatni, főleg azoknak, akik nem otthonosak a színház világában. Ma már lépten-nyomon felbukkan a neve. A magyarok magyarnak, az erdélyiek erdélyinek, a románok románnak látják, büszkék rá, és néha hajba is kapnak rajta. A film, amely visszafordíthatatlanul a hírnév felé röp&i

Ráduly-Zörgő Éva: Most már az jelenti a sikert számomra, ha máson segíthetek

Tizenöt éve újságíró vagyok, most mégis kissé elfogódottan megyek fel egykori iskolám lépcsőin. Még soha nem interjúztam hús-vér olimpikonnal. Ráadásul háromszoros olimpikonnal! Várok az ajtó előtt: néhány perccel korábban érkeztem. De mintha a túloldalon megéreznék: kitárul az ajtó, és Rá

Négy ember játszótere: látogatóban Fekete Emőkénél és Gergely Balázsnál

Ne haragudj, rendetlenség van, most jöttünk haza mi is az oviból – szabadkozik Emőke, ahogy a sétatéri bérház második emeletén kialakított otthonuk előszobájába lépek. Én meg rábámulok: miért, van olyan, hogy rend, ahol két kisgyermek lakik? És miért is lenne? Különben is, a Gergely Balázs, Fekete Emőke és két kisfiuk ál

Jó lenne bátornak lenni

Tizenhat éves fiút játszik – százszázalékig hitelesen – Kafka Amerikájában, és kisfiús mosolya, világos tekintete sem árulják el, hogy már túl van a harmincon. Kerüli a feltűnést, a Kolozsvári Állami Magyar Színház azonban sokszor nemcsak színészi tehetségéért, hanem nyelvtudásáért is „bev

Színek, csipkék, boszi-csizmák: belestünk Köllő Kata gardróbjába

Köllő Kata színházi szakember, színikritikus, szerkesztő. Aki gyakran jár színházba, biztos összefutott már vele, bárhol is legyen az a színház: Gyergyószentmiklóstól Temesvárig visszatérő vendége fesztiváloknak, követője az újonnan bemutatott daraboknak, moderátora számos színházi fórumnak. Ő maga is dolgozott társulatban,

Ahol mindenkinek szabad álmodni

Jelentem, találkoztam a világ egyik legboldogabb munkaközösségével. A világ egyik legvagányabb munkahelyén. Ahol az „alkalmazottak” munkatársai, komái, barátai és bajtársai egymásnak, miközben a lehető legszebb feladatot látják el: mentik azt, amit a magyar fejez ki a legszebben. Édes anyanyelvünket. Édesanyaként bánnak közben a rá

Arany Prága, borús tavaszban

Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.

Reggelizzünk finomat!

Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.

Tájba illő rönkház a varsági tanyavilágban

Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.