Jaj, de szép így a hajad, Henikém, kiemeli az arcodat! Végre valami leányka formád van! Sokszor olyan frizurát csinálsz magadnak, hogy a guta üt meg. Hát a fiúkkal hogy állsz? Van-e valaki, akivel így járkáltok, vagy hogy szoktátok mondani? Mi az, hogy nem tartozik rám?
Valamikor a kilencvenes évek második felében bukkantam rá a „fiókra”. Azt hiszem mifelénk szinte minden lakásban van ilyen kacatos fiók. Az ilyen fiókok emlékeket rejtenek. Nem családi fotókat vagy szerelmes levelet, hanem személytelenebb tárgyakat: folyóiratokat, kivágott újságcikkeket, sztárfotókat, recepteket, esetleg képeslapokat, tájékoztató füzetkéket. Olyan tárgyakat, amelyek régen kincsek voltak, de az internet korában gyűjtésük fölöslegessé vált.
„Jó, hogy jöttél, angyalom. Éppen most lett kész a fuszulykafőzelék, mindjárt sütöm ki melléje a fasírtot. Gyere, segítsél, mert ha ketten bügyürgetjük a fasírtnak valót, hamarabb megy. És miért nem fogod meg? Undorító a nénéd kontya!” Nagyi főz, és beavat a konyha titkaiba is.
A kórházban állítólag minden a helyén van: a gyógyszerek, a betegek leletei, a kórházi esetnapló, ahol az utolsó bejegyzés az evakuálásról szól. Pripjaty város kórházában, Csernobil mellett, 34 éve megállt az idő. Ahogyan leállt a mára már szimbólummá vált sárga óriáskerék a vidámparkban, és úgy egyáltalán az élet maga. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)
Turkálni szinte mindenki szeret, kár tagadni. Vannak azonban olyanok, akik nemcsak a kincsvadászat izgalma miatt, hanem ha már vásárolnak, akkor a használt ruhák turizásával környezetüket is óvják. Ezt a két szempontot dolgozta össze Szabó Andrea is, amikor kitalálta, hogy használtruha boltot nyit. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.)
Noha manapság egyre több ismert nőről tudjuk, hogy késői életkorban vállalt gyermeket, és a nemzetközi statisztikai adatok, valamint a hétköznapi tapasztalataink is azt mutatják, hogy kitolódik a családalapítás átlagéletkora, még mindig sokan megbélyegzően gondolkodnak azokról a nőkről, akik nem a húszas éveikben szánják el magukat a gyermekvállalásra.
Nagyi másmilyen ruhadarabokra esküszik, mint az unokája. Másfajta divatot követ, bár ő valószínűleg nem nevezné annak – csupán egy belülről jövő, íratlan szabályrendszernek, amely megszabta: mit illik viselni és mit nem.
Nagyinak mindenről van véleménye, nagyi egy másik világba született. Nagyi sok mindent nem ért, de mindig jót akar. Nagymama kalauzol ismét a generációs különbségeink nyomába.
Ötvenhárom éve, 1967. márciusában halt meg Kodály Zoltán, zenepedagógiája azonban ma is „A” magyar módszer. A világhírű zenetudós álmát, hogy a muzsika valóban mindenkié legyen, tizenöt éve próbálják valóra váltani a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek és Ifjúsági Kar elhivatott vezetői, Kodállyal vallva, hogy amiként járni, énekelni is bárki megtanulhat. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)
A korkülönbség nem akadály – hangzik el gyakran a párkapcsolatokkal összefüggésben. De vajon így van-e, amikor családon belül távoli generációk próbálnak szót érteni egymással, akiket akár 50–60 év választ el egymástól, annak tapasztalataival és érzelmi, lelki örökségével?
Mire ez az írás megjelenik, harmadik hónapja vagyunk jóban az otthoni edzéssel, és – különösen engem – elszakíthatatlan szálak fűznek a hasizomgyakorlatokhoz. Bevallom, nálam a hasizmozás volt az edzések mumusa, de ma már teljesen másképp látom őket. Talán azért, mert volt időm megtapasztalni, hogy mi esik jól a testemnek. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júniusi számában jelent meg.)
Az ember igyekszik. Látja magát a kék ég alatt ugrabugrálni, mint fák és virágok barátját. Megoszt mindenféle posztot a facebookon, ami arról szól, mit, és hogyan kellene csinálni. És bizonyos dolgokat meg is csinál, például hangos szóval utasítja vissza a szívószálat a kávézókban. Kivéve, mikor elfelejti. Mitől függ tulajdonképpen, hogy hajlandóak vagyunk-e áldozatot hozni a környezetünk érdekében? Kováts Gazit kérdeztük, az Otthon, egyszerűen könyv szerzőjét. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin májusi sz
Beszívjuk, kifújjuk, beszívjuk, kifújjuk… Ösztönös, reflex, nem tudatos. Pedig az utóbbi kellene legyen. Lélegzünk, ez létezésünk egyik alapfeltétele, de a légzés milyensége, minősége is fontos.
Megörökölsz egy darabot a nagymamától vagy régiségkereskedőnél csábulsz el: a népies bútornak nem kell rögtön a sufniban kikötnie, még akkor sem, ha modern panellakásban élsz. Januári lapszámunk Otthon-rovatában megmutatjuk, hogyan lehet ízléssel kombinálni a két különböző stílust, itt pedig annak kiegészítéseként mutatunk egy alapdarabot Forrai Szerénke kollégánk otthonából. A történet teszi igazán különlegessé régiségeinket.
Gyakran hiszik a cukorbetegek azt, hogy le kell mondaniuk a kedvenc ételeikről vagy édességeikről, pedig ez nem igaz. Nem kell lemondani a desszertről, csupán olyan cukorpótlókat használunk, amelyek nem emelik meg a vércukorszintet.
Mennyire elvetemült az, aki szeretné az egészségén túlmenően megőrizni dinamikusságát, életigenlését, fiatalosságát az évek múlásával is? Ha a gyógyászat, orvosi technológia lehetőségeivel is szeretne valaki élni, lenézendő, gyarlóság? A nők zöme és a fejlődő orvoslás is keresi a módokat arra, hogy sokáig megőrizhessük legjobb formánkat. (Cikkünk a 2020-as Nőileg magazin decemberi lapszámában jelent meg.)
Ezt a címben megidézett Kispál és a Borz nótát 14 évvel ezelőtt tanultuk meg, azóta a kislányokból nagylányok lettek, és a harmincasok is bő negyvenesek már. Hej, de szeretnénk, ha a testünkben zajló változásokról is ilyen könnyed dallamban beszélhetnénk! Tartunk tőle, hogy a korai nővé válás és a változókor beköszöntése nem táncmuzsika. (Cikkünk a 2019-es Nőileg magazin novemberi lapszámában jelent meg.)
Aktív résztvevője volt az 1989-es forradalom első napjainak, Tőkés László mellett tartóztatták le, de nem szokott ezzel kérkedni. Gazda Árpád kolozsvári újságíró a magyarországi közszolgálati hírügynökség, a Magyar Távirati Iroda (MTI) tudósítása mellett „gólyahírnökséget” működtet; rendszerváltásról, szenvedélyekről kérdeztük. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. szeptemberi számában jelent meg.)
Édes az élete, és csaknem három évtizede mások életét is édesíti: nagy tapasztalattal rendelkező cukrász, aki hobbi- és profi cukrászokat is oktat. Lengyel László Levente számára nem jelent gondot egy mosogatás.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
Bár egyre több a napsütés, s szívünket melengeti már a csicsergő madárdal, alig bírjuk kivárni az igazi tavasz érkezését. A hosszú tél elnyelte a vitaminkészletünk, épp ezért epedünk valami zöld, valami zsenge, valami tavaszias íz után.