Céklából tulajdonképpen elképesztően jóízű és varázslatos színű ételek készíthetők, ráadásul meglepően finomak is. Édeskés ízvilága a levesektől a főételeken át, egészen a desszertekig számtalan variációban jól párosítható.
Már az ókori Rómában is nagy becsben tartották a sáfrányt, a különleges aromájú fűszernövényt nemcsak a gasztronómiában, hanem afrodiziákumként is használták. A sáfrányt a lila virágzatú növény megszárított bibéjéből állítják elő, gyűjtése kézimunkát igényel, ezért a fűszer ára vetekszik az aranyéval.
Az őszutó-, Szent András- és az enyészet hava is november, a régi római naptár kilencedik hónapja. A 18. századi magyar nyelvújítók a gémberes elnevezést javasolták a hónap elnevezésének, és aki ismeri a novemberi erdélyi ködöket, a kabátok alá bebújó, kíméletlen szelet és a csontig ható, késő őszi esőket, talán egyetért velük: legszívesebben ki sem bújna a paplan alól karácsonyig.
„Bűnözünk egyet!” - hallom gyakran lányoktól, nőktől. Arra utalnak, hogy a cukrászda felé veszik az irányt. „Sajnos hétvégén bűnöztünk…” - hangzik el sokszor egészségtudatos fiatalok szájából, és elmesélik, hogy otthon sütit sütöttek, amiből jóízűen ettek. „Mi nem eszünk édességet, mi egészségesen élünk” - mondja kevés meggyőződéssel a hangjában és kissé szomorúan egy kisfiú az iskolában. De hogyan lett a cukorból ősellenség? És miért olyan nehéz mégis felvenni a harcot vele?
Kolozsvári káposzta, borsófőzelék és lencse, panírozott tejberizs és cseh rántottának nevezett almás sütemény készül Szőcs Előd csíkcsomortáni konyhájában. Receptjei egytől egyig az 1680-as évekből, a csíksomlyói ferencesektől származnak. Szilvával töltött ravioli gyúródik a vágódeszkán (székelyeknek: lapítón és laska), a lábosban tehénlé fortyog tiszta borssal – egyfajta húsleves marhalábszárral. Rendhagyó szakácskönyv készül, szerzetes módra. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent
Ebben a hónapban még érdemes kihasználni a szezonális alapanyagokat, ilyen például a padlizsán, amelyet számtalan formában elkészíthetünk, nem csak kikavarva.
Miközben fügét válogatok a boltban, mediterrán tájak lebegnek lelki szemeim előtt: árnyat adó fügefák, tele érett és éretlen gyümölccsel, hatalmas, ruhának is beillő levelekkel. A mézédes gyümölcsök ott hevernek a földön, az utak mentén, képtelenség mindeniket felszedni, megmenteni. A szétnyílt gyümölcsökben ezernyi mag hirdeti a túlélést, a termékenységet, nem véletlen, hogy a füge az egyik legerotikusabbnak számító gyümölcsünk.
A külsőnk elfogadása miatt a legtöbben harcot vívunk életünk során valamilyen formában, a kérdés, hogy mikor és hogyan sikerül azt megnyerni. Az ember alapvetően pőrének teremtetett, a társadalmi elvárások és az általános kulturális berendezkedésünk viszont felöltöztettek bennünket, olyannyira, hogy a kevesebb, lengébb öltözet sokunkat frusztrál egy kicsit. Nem volt ezzel másként kolléganőnk sem, aki - fürdőruhájával együtt - levetette a gátlásait is: egy naturista kempingbe merészkedett. És milyen jól t
Malacfül és borjúmirigy, tokhal, békacomb és távol-keleti pacal – csak néhány (t)étel Borbély Zsolt Attila mindennapos munkájából. Az Aradon élő étteremkritikus a kilencvenes évek eleje óta járja a Kárpát-medence éttermeit, és következetesen jegyzi is az ott tapasztaltakat: kritikái és ajánlásai a világhálón is megtalálhatóak. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. szeptemberi lapszámában jelent meg.)
A franciák pizzája elsőre kissé furának tűnhet, de ha egyszer elkészítettük, nem tudunk szabadulni tőle: állandóan quiche-t ennénk.
Egyél szépen! – mindannyian emlékszünk a szülői intelemre, amikor gyerekként az asztalnál ránk szóltak. Albert Bea szó szerint értelmezi a mondást, Egyél szépen nevű gasztroblogja egyszerre idézi gyermekkorunk ízeit, hangulatát és a fine dining éttermek rafinériáját. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. augusztusi lapszámában jelent meg.)
Vallom, hogy egy országot, egy régiót, egy kultúrát nem lehet megismerni annak gasztronómiai kultúrája nélkül. Ha utazunk, legjobb, ha az ételeken keresztül is kapcsolódunk a tájhoz, az emberekhez. Ehhez néha kell egy kis bátorság, főként a gasztronómiai komfortzónánknak számító Európából kilépve. A legtöbbet mégis az ilyen „nagy levegőt vevős”, „valami újat kipróbálós” helyzetekből tanulunk. Ételekről, szokásokról, emberekről és nem utolsó sorban önmagunkról.
A nyárban az is jó, hogy sokféle színes alapanyag áll rendelkezésünkre. Hajlamosak vagyunk arra, hogy a gyümölcsök többségét csak süteményekben, desszertekben használjuk fel, de jó ha tudjuk, hogy ezek mindegyike jól hasznosítható húsos ételekkel párosítva. Ínyencek számára igazi ízorgiák lehetnek. Ezúttal csupa barackos kombinációt ajánlunk, érdemes kipróbálni. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júliusi lapszámában jelent meg).
Kúszik a hőmérő higanyszála felfelé, előbb-utóbb érkezik a kánikula riadó. Ilyenkor legszívesebben a konyha közelébe sem megyünk, a hűtőnek van becsülete, nem a sütőnek. Nem vágyunk nehéz ételekre, sokkal inkább olyan zöldségekre, gyümölcsökre, amelyek nagy része víz. Az is fontos szempont, hogy az ételek pikk-pakk elkészüljenek, van jobb dolgunk is, mint a konyhában főni a saját levünkben. Ilyenkor jön el az ideje a hideg-, mi több, jéghideg leveseknek.
Van, aki a karácsonyt várja, más a színpompás őszt vagy a virágzó tavaszt. Számomra az év legszebb időszaka a koranyár, az új termések időszaka, amikor végre új árutól roskadoznak a piaci asztalok. Olyan ez, mint egy ígéret beteljesülése. Hogy bármilyen nehéz is volt a tél vagy az elmúlt hónapok, könnyebb idők jönnek: sok-sok várakozás és vágyakozás után újra van napfény, újra van gyümölcs! És micsoda gyümölcs! Az eper, az szerelem. Első szerelem.
Több száz éves receptek, szakácskönyvek bujkálnak a marosvásárhelyi Teleki Téka polcain, a könyvek illata mellett ízekkel is megtöltik a patinás könyvtárat. László Lóránt, a Téka munkatársa kedvtelésből és kíváncsiságból kezdett kutatni a gasztronómiai tematikájú könyvek után, meglepetésére össze is gyűlt egy kiállításra való. A régi receptek közül többet is kipróbált. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. júniusi lapszámában jelent meg.)
Civil, hétköznapi emberek révén igyekszik megmutatni a román többségnek, milyen magyarként élni Erdélyben az Unguri despre unguri. Szilágyi Szabolcs és Kőmíves István podcastje egy kalotaszegi kőcsűrben készül, előbbivel beszélgettünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)
Emlékszel, mennyire szerettél a barátaiddal csevegni a szünetekben, órán vagy a buszon? Vagy, amikor a család tárcsás telefonján csüngtél órákat? A fiatalok – generációtól függetlenül – szeretnek titkokat osztani és szívügyekről beszélgetni.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
Egy rendezvény sikere mindig a részletekben rejlik. Nem abban, hogy mennyit költenek rá, sokkal inkább számít az, hogy ne szemfényvesztés, hanem valódi tartalom legyen mögötte. Ennek pedig alapja és melegágya a (rendezvény)protokoll.
Hazug-cumi. Amikor csecsemőkorban nincs idő, vagy nem alkalmas a helyzet a szoptatásra, akkor ezt kapja a gyermek: hazug-cumit. Ennek az elődje a pálinkába mártogatott kenyér volt. Nagyobb gyerekeknél az utódja a telefon lett.
Az autóban ülünk. Zuhog az eső. Körülöttünk mentők szirénáznak, a közlekedésrendészet sürgölődik, teszi a dolgát. Az ablakon utat törő esőcseppek illeszkedésében próbálok rendszerességet találni. Valami logikát vagy sorsszerűséget ebben az egészben.
Ha visszatekintünk eddigi életünkre, talán mindannyian be tudunk számolni fájdalmas kisebbrendűségi érzések szorításáról. Ilyenkor feltámad egy szorító, görcsös érzés, miszerint nem vagyunk elég szépek, okosak, menők, tehát szeretetre méltók.
A húsvéti történetben is – csakúgy, mint a karácsonyiban – a fő cselekmény végrehajtója egy nő. A betlehemi történetben Mária életet ad a kis Jézusnak, a húsvéti történetben magdalai Mária látja meg a feltámadott Jézust.
Munkám révén, akarva-akaratlan számos kisgyermekes szülő válásának kereszttüzébe kerülök. Az elején csak nevek, aztán ahogy egyre inkább beilleszkedem, megismerem a várost, elkezdenek arcok, személyek, történetek kapcsolódni hozzájuk.
Számomra márciusban kezdődik az év, az első csokor hóvirággal és a mellkasomra büszkén tűzött márciuskával. A levetett vastag kabáttal, a buján kacérkodó széllel, a még fukarkodó napsugarakkal, az első szeplőkkel az arcomon, a hónap megannyi ünnepével.
Drága Barátnőm! Ugye érzed, hogy ma neked bomlanak a virágok? Hidd el, hogy ma neked fütyüli rekedtre magát a rigó! Hallod? Kedvenc dalodat susogja a szellő. Tudom, nehéz elhinned, de tedd meg most az egyszer a kedvemért!
A protokoll nagykönyv szerint a megjelenésünk nem csupán fél-, hanem a teljes sikert jelentheti. Ezzel szemben, mifelénk a szürke összes árnyalatát viseljük, pedig van élet a fekete-fehér kombináción túl, még a protokoll szerint is.
Rendszeresen, hetente több alkalommal fogyasztva, a gombák rákmegelőző hatásúak, D-vitaminnal látják el a szervezetet, hozzájárulnak az agy, valamint az emésztőrendszer egészségéhez, ezáltal a jobb immunitáshoz is.
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Vannak, akik úgy vélik, reggelire csak gyümölcsöt együnk, így jutunk a legtöbb energiához. Mások a bőséges reggelik mellett szólnak. Abban talán mindenki egyetért, hogy reggelizni valamit mindenképpen kellene, és ezalatt nem a bögre teát vagy kávét értik.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
A nyomtatott lap újraindulásának örömére gondoltunk egy merészet, s az elkövetkezőkben kis „magamutogatásba” kezdünk: betekintést engedünk kollégáink gardróbjába is. Egyúttal pedig arról faggatjuk egymást, hogy kinek mit jelent a stílus?
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
