Tanulmányai során soha semmiben nem érezte magát annyira otthonosan és magabiztosnak, mint a színi egyetem bábszínészi szakán, vallja be Emőke, amikor Dimény-Varga Tünde műsorvezető a pályaválasztás kapcsán faggatja. Színire készült középiskolás korában, de nem színész szeretett volna lenni, a puszta véletlen – és középiskolai színjátszótanárának biztatására – felvételizett végül bábszínészi szakra, emlékszik vissza. És ebben talált végül önmagára.
Emőke a különböző bábszínházi technikákat ismertetve azt is elmondja, hogy
Mint kiderül, a bábok révén sokszor olyan csoda születhet meg a színhadon, amelyet a „hagyományos”, színészek játszotta produkcióban sokszor lehetetlen lenne kivitelezni.
Szinte adja magát, hogy a gyerekeknek szánt bábszínház és a mese műfaja egymásra talál, hisz mindkettőben megtörténhet a csoda. És erre a csodára nagy szüksége van a mai, a digitális korban felnövekvő gyerekeknek is: hogy elhiggyék, a gonosz legyőzhető, elűzhető. Sőt, a bábelőadás akár katarzissal is járhat, hangsúlyozza Emőke, hisz a gyerekeknek is jár, hogy megéljék ezeket az elsöprő érzéseket.
Lukács Emőke egyébként a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház bábtagozatának oszlopos tagja: mindenkori álma, hogy önálló intézményként működhessen a bábszínház, hisz igény lenne rá. „Míg a temesvári kollégák arra panaszkodnak, hogy évről-évre fogy a közönség, mi erre itt nem panaszkodhatunk” – jegyzi meg. Udvarhelyszéken ugyanis órási igény mutatkozik az ifjúsági és bábszínház iránt.
A februári műsorba meglepetés-vendég is megjelenik, illetve a beszélgetés során töltött pulykamell-batyut és hozzá illő szezonális salátát készít el Tünde és Emőke.
