Bartos-Ménessy Kinga Kitty protokollszakértő szerint ugyan nincsen mindenre kőbe vésett szabály, de vannak olyan íratlan normák, amelyek megkönnyítik az ifjú pár és a vendégek dolgát is.
Az egyik leggyakoribb kérdés, hogy mikor és hogyan adjuk át az ajándékot. A hagyományos megoldás szerint a vendégek személyesen adják át a borítékot az ifjú párnak. Sok helyen ez ma is bevett szokás, különösen vidéki közösségekben. A szakértő azonban rámutat: a modern esküvőkön egyre gyakoribb az ún. „bedobós” rendszer. Ilyenkor egy szépen díszített ládikát vagy dobozt helyeznek ki, amelybe a vendégek elhelyezhetik a pénzajándékot tartalmazó borítékokat.
„Ez a hatékonyabb verzió” – mondja Kitty. Szerinte így az ifjú párnak nem kell a hosszú időn keresztül sorban álló vendégeket fogadnia, és a lakodalom menete sem törik meg. Nem véletlenül. A szakértő egy közelmúltbeli, négyszáz fős esküvő példáját említi, ahol a személyes átadás csaknem másfél órára gyakorlatilag megállította az ünneplést. A vendégek sorban álltak, az ifjú pár pedig folyamatosan fogadta a jókívánságokat.
Persze a személyes átadásnak is megvan a maga szépsége.
Sok pár azért választja ezt a megoldást, mert így biztosan találkozhat minden meghívottal, és mindenkinek külön megköszönheti a részvételt.
A szalvétába csomagolt bankjegy nem elegáns
Abban azonban a szakértő határozott, hogy a pénznek illik borítékban érkeznie. Lehet ez egy egyszerű, boltban vásárolt boríték, egy alkalomhoz illő képeslap vagy egy elegáns ajándékkártya-tartó. A lényeg, hogy a pénz ne csak úgy önmagában vándoroljon gazdától gazdáig. „Valamibe legyen beletéve” – hangsúlyozza.
Ha nincs kéznél külön boríték, a szükségmegoldások ugyan működhetnek, de az elegancia szempontjából nem szerencsések.
Egy gyűrött szalvétából előkerülő bankjegyköteg valószínűleg nem az a pillanat, amelyre az ifjú pár évekkel később is mosolyogva emlékszik majd.
Szabad visszaadni a meghívó borítékját?
Sokan felteszik ezt a kérdést, és a válasz meglepően egyszerű: igen. Ha valaki ugyanabban a borítékban szeretné átadni az ajándékot, amelyben a meghívót kapta, azt nyugodtan megteheti. Egyetlen fontos szabály van: a név mindenképpen szerepeljen rajta.
A menyasszony és a vőlegény ugyanis nem nyomozók. Egy nagyobb esküvő után nem túl kellemes feladat találgatni, hogy egy névtelen boríték vajon kitől érkezett.
Kell-e ráírni az összeget?
A jó hír azoknak, akik ezt kínosnak érzik: ma már nem igazán.
Bár korábban előfordult, hogy az összeget is feltüntették a borítékon, sőt egyes helyeken még ki is mondták hangosan, ez a szokás napjainkra szinte teljesen kikopott. Persze akadnak még olyan vendégek, akik ráírják a pontos összeget, és ez sem számít illetlenségnek. A szakértő szerint ez teljes mértékben egyéni döntés kérdése.
Együtt mentetek? Együtt adjátok át!
Ha párként vagy családként érkezünk az eseményre, az ajándék átadása is közös gesztus legyen. Amennyiben személyesen adjuk át a borítékot, elegáns megoldás, ha minden érintett jelen van. Ez
azt üzeni, hogy a jókívánságok nem csupán egyetlen embertől érkeznek, hanem közösen szólnak az ünnepelteknek.
A ládikás megoldás esetében természetesen már nem ennyire fontos, hogy ki helyezi el a borítékot.
Fontos azonban kiemelni: a borítékot ne csak letegyük valahová, az asztalra, stb. – gyakrabban előfordul mint gondolnánk, hogy a borítékok elvesznek, elkavarodnak vagy eltűnnek. Bizonyosodjunk meg tehát arról, hogy valakire „rábíztuk” az ajándékunkat.
Más alkalom – kicsengetés, elsőáldozás, bérmálkozás, konfirmálás, keresztelő, stb. – esetén is ugyanez a szabály a „borítékozást” illetően: ha valakivel érkeztünk az eseményre, akkor együtt adjuk át az ajándékot, és lehetőleg magának az ünnepeltnek. Gyerekek esetében is adhatjuk az ünnepeltnek a borítékot, de mindenképpen győződjünk meg arról, hogy a szülő valahol a közelben van és átveszi, biztonságos helyre teszi az ajándékot, tanácsolja a szakértő.
Virágot igen vagy nem?
A pénzajándék mellé sokan automatikusan virágot is vásárolnak. A protokollszakértő szerint azonban ez nem feltétlenül szükséges. A mai esküvőkön rendszerint rengeteg virágdísz található, amelyeket az ifjú pár később haza is vihet. Emiatt egy újabb csokor sokszor inkább logisztikai feladatot jelent, mint örömet.
Ha valaki mégis szeretne valami pluszt adni a boríték mellé, érdemes inkább személyesebb meglepetésben gondolkodni. Egy apró tárgy, amely kapcsolódik az ifjú pár hobbijához vagy közös történetéhez, sokkal maradandóbb emlék lehet, mint egy újabb rózsacsokor.
A nagy kérdés: mennyi az annyi?
Talán nincs még egy téma, amely annyira foglalkoztatná az esküvőre készülő vendégeket, mint az ajándék összege. Kitty szerint nincs univerzális összeg. A szokások régiónként, településenként és családonként is eltérhetnek.
Van azonban egy egyszerű számítási módszer.
Érdemes először megtudni, mennyibe kerülhet egy fő vendéglátása. Ha ezt megszorozzuk a résztvevők számával, megkapjuk azt az összeget, amelybe az ifjú párnak a jelenlétünk kerül.
Ha pedig valódi ajándékot is szeretnénk adni, akkor a megvendégelésünk árán felül még érdemes hozzátenni valamennyit. A szakértő szerint szép és nagyvonalú gesztus, ha a menü árát megduplázva ajándékozunk. És természetesen, ha párral, családdal megyünk, akkor mindezt fejenként kell számolni. Mert ha csak a menü árát adjuk vissza, tulajdonképpen csupán a saját részvételünket fizettük ki.
Az üres boríték esete
A beszélgetés végén a szakértő egy történetet is megosztott saját esküvőjéről, amely egyszerre meghökkentő és tanulságos. Egy meghívott pár ugyanis üres borítékot adott át nekik. Nem, nem véletlenül maradt ki belőle a pénz. Az illetők később többször is ígérték, hogy pótolják az ajándékot. Végül három év elteltével tették meg.
A történet ma már inkább mosolyt csal az arcokra, de jól mutatja, hogy
a legfontosabb szabály nem a boríték színe, a virág mennyisége vagy a bankjegyek címlete. Hanem a tisztelet.
Ha elfogadjuk a meghívást, és részt veszünk az ünnepen, akkor tiszteljük meg az ünnepelteket azzal, hogy figyelmesen, átgondoltan és őszinte jókívánságokkal adjuk át az ajándékunkat.
És ha lehet, ne üres borítékban.
korábban írtuk
Forró-Erős Gyöngyi: A jóllétünknél semmi sem lehet fontosabb
Húsz év után egyik napról a másikra hagyta abba az újságírást. Forró-Erős Gyöngyi ma pszichoterapeutaként dolgozik, és vallja: nagyon fontos elfogadni, ha már nem a saját utunkon járunk, és félreállni anélkül, hogy azt éreznénk, bármit is feladtunk.
