Akik már a politikai szerepvállalása előtt is ismerték a szenátort, tudják: mindig is érdekelte az öltözködés, odafigyelt a megjelenésére. Mint mondja, nem teljesen igaz, hogy nem a ruha teszi az embert. Az sem igaz, hogy a ruha teszi, de férfiként is megér egy kis odafigyelést, hogy mit vesz fel reggelente. „Hogyha közszerepvállalásba vágsz, ez alapfeltétel kell legyen. Nem azt mondom, hogy divatüzletekből kell öltözködni feltétlenül, viszont fontos, hogy hogyan jelenik meg az ember” – magyarázza a szenátor, bár ezúttal inkább az öltözködésére odafigyelő fiatal férfi beszél belőle.
Az éjkék zakó textúrája és fénye eleganciát kölcsönöz viselőjének. Farmerrel párosítva egyszerre hivatalos és könnyed.
„Mielőtt politikával kezdtem foglalkozni, már akkor is voltak öltönyeim, addig is casual ruhákban jártam: farmer, ing, zakó, öv, cipő, vagy póló-zakó, úgyhogy ilyen szempontból nem hozott újat a politikai pálya. Öltönyből kellett vegyek még, hogy ne járjak minden egyes nap ugyanabban.
A parlamentben van egy alapelvárás, hogy hogyan kell kinézzenek a parlamenterek: öltöny, nyakkendő, de minimum ing és zakó.
Ha nem így jelennél meg, akkor sem raknának ki a teremből, hiszen választott politikusként bemehetnél bármiben, de egy Jamaicás pólóban azért nagyon megnéznének” – meséli a munkahelyi dresszkódról. „Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érdekel az öltözködés, adok is rá, de nem gondolom, hogy túlzásba vinném. Persze ez a kérdés relatív.
Egyszerű téli zakó – Lócinál most épp ez a sláger
De szeretem a jó cipőket, egy jó farmert, egy jó inget. Szeretek öltönyben járni, de a gyereksétáltatós, szabadidős, lezserebb szereléseket, a szakadt farmert is. Nyáron például szívesen viselek fehér pólót rövidnadrággal, bőr papuccsal vagy Converse-szel” – avat be ruhatára részleteibe.
Lócinak – ahogyan szülővárosában legtöbben ismerik – nincsenek kedvenc darabjai, inkább megszokott ruhaelemei vannak: időnként „rákattan” egy zakóra, s akkor azt két-három héten át többször viseli. „Ez például egy kb. 5 éves téli zakó, szeretem. Múlt héten is ebben voltam itthon” – mutatja az egyszerű, sötétbordó viseletet.
Barna, kék, fekete: kevésbé hivatalos napokon a póló-zakó összeállítás is beleférhet
„Nincsenek kedvenceim, de van például egy övem, amit nagyon szeretek: teljesen egyszerű, van vagy tízéves, egy repülőtéren vettem, de nagyon jó vásár volt, imádom, és nagyon sokat hordom. Szeretem a minőségi ruhát, de nem feltétlenül csak azt. Nem vagyok árfüggő öltözködő: amikor megtetszik valami, ha egy eurós is, ugyanúgy leakasztom a szögről. Vannak olyan cipőim, amelyekkel az élettársam nem engedne ki az ajtón, de – ha nem látja – kimegyek. De gyakran kikérem a véleményét egy-egy összeállításról, és jól esik, ha segít.
Szerintem teljesen normális, ha a férfi megkérdezi a nőt, hogy ez így jó, vagy egy másikkal jobb? S ha csóválja a fejét, akkor szerényen leveszed”
– teszi hozzá a kétgyermekes családapa, széles mosoly kíséretében.
Egy jó fehér inggel nem lehet mellényúlni. Egyszerűségében szexi.
A fiatal szenátor már nem hord ékszert. Általában a karóra az egyetlen éke. „Volt sok bőr karkötőm ezüsttel, de amikor már mindenki kezdte hordani, letettem.
Régen sok bőr nyakbavalót is viseltem, húszévesen mellcsontig kivágott pólót is megengedhettem magamnak, rá egy bőr nyakbavalót – na, ilyenekben ma már nem indulok el” – magyarázza.
„Van szabadság a férfiak öltözködésében is, csak mi szűkítjük le saját magunknak. Én is, ha bemegyek egy boltba, leakasztom a tízedik fehér inget. Nem egy lilát. Ilyen szempontból egyszerűen öltözöm: színválasztásban nem megyek extravagáns szélsőségesbe. Nálam a fehér, a fekete, a szürke és kék a „sláger”.
Fotó: Csedő Attila
korábban írtuk
Katona Zoltán semmit nem bíz a véletlenre
Mindent megtervez, még a váratlanra is forgatókönyve van, legalább kettő. Az ideális alany, mondhatom, türelmes, humoros, szolgálatkész, mindezek tetejébe barát, ami azt jelenti, seperc alatt azonos hullámhosszra kerülünk legyen szó öltözködésről, zenéről, irodalomról, politikáról. Vele júliusi Gardróbunk fotózása kultúrtörténeti előadássorozat, élmény, nemcsak munka. Elképesztő memóriája van. Ő nekünk Kutya, Zoli, másoknak Katona Zoltán. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. júliusi számában jelent meg.)
