• Fotó: Magyari Tekla
Tágas tornác tárul elénk, nem szabályos a formája, de az egész porta sem az: falusi környezetben századfordulós hangulatú polgári lak. Tikkasztó nyári délutánokon jó lehet a teraszon kortyolgatni a bodzaszörpöt, majszolni a helyben készült vajjal kent házi kenyeret, és oda képzeljük a porcelánban tálalt húslevest grízgaluskával, valamint a gyönyörű szőttes díszcsíkjával harmonizáló murokkal.
Ilyés Emőke néhány éve szeretett bele a Székelyudvarhelyhez közeli Bögöz csaknem másfél évszázados házába: mint meséli, egészen 2019-ig lakták, egy jómódú gazdálkodó család, korábban pedig egy nyugalmazott lelkész, de nem csak a kis faluban szokatlan, századfordulós polgári berendezés, az antik bútorok és az egykori vajgyár helyisége ad okot a látogatásra. A falusi porta minden szegletében akad valami csodálnivaló, ezért is lett a neve Kincses porta. „Számomra kincsek ezek” – magyarázza a névadója.
Csipkecsodák takarásában
„Csodálattal tölt el, hogy már a századfordulón ilyen időtálló dolgokat készítettek” – mutatja vendéglátónk a buktatható (!) zsalugátereket. Szerencsére, Emőkének esze ágában sincs lecserélni újra az ajtókat és ablakokat:
mindent próbál eredeti formájában megőrizni és meg is mutatni az utánunk jövő generációknak.
A fogadószobában csodás gerendamennyezet, felújított Thonet székek, régi varrógép és fényképek. Az asztalon a Nagy Magyar Atlasz 19. századi kiadása és az Ezer Székely Leány Napján való részvételre toborzó irat, a 20. század elejének hangulata.
De a háló is az eredeti bútorzatát őrzi: pazar ágyak és szekrények, fésülködő sarok régi ékszerekkel, a falon a ház korábbi lakója és családja, százéves fényképen – még gyerekkorában, valamikor a huszadik század első évtizedeiben.
A székelyföldi falvakban szokatlanul nagy konyha-étkezőbe lépünk, csipkecsodák asztalon, ajtón, ablakon és a tálalóban, no és a kamra!
Színes lekvárgyűjteménnyel feltöltve, mutatósan felsorakoztatva. Ahogy egy régi konyhában lennie kellett, mosdósarok és sezlon, téli estéken a ház ura szendereghetett rajta, amíg az asszony a vacsorát kavargatta. A másik sarokban sosem látott hosszúságú, festett karos pad.
Értéktár és közösségi tér az egykori vajgyárban
Aztán az egykori vajgyárba lépünk: Emőke maga is tart itt vajkészítő bemutatókat. A bögözi gyöngyvirágos vajforma is megvan, ma is azzal formázzák az itt készült vajakat. „Iskoláskoromban szerettem meg a régiségeket, a magyartanárnőnknek köszönhetően, ő sarkallt minket régiségvadászatra. És tudod, mi volt az első leadott tárgyam? Egy vajköpülő” – meséli a sorsszerűséget a házigazda.
Már a Kincses porta megvásárlása előtt vizes vajtartókat tervezett és forgalmazott – teszi hozzá halkan.
De népviseleteket, varrottasokat és szőtteseket is gyűjt évek óta, és az édesanyja a legnagyobb segítsége ebben az értékmentő munkában. A műhelyben egyébként hímzés oktatás is zajlik, és a szövőszék is itt lett felállítva. Merthogy nemcsak a falu értékeinek és a helyi termékeknek az otthona, de egyfajta közösségi tér szerepét is betölti a Kincses porta.
A szomszédos helyiség gyógynövényektől illatozik, itt szárad a kertben termett zsálya, citromfű, körömvirág és menta, s az ősi búzából, az alakorból készült dísztárgyak is itt lelnek új gazdára, az erdők-mezők gyümölcskészítményeivel együtt, merthogy a Kincses portát egyre több érdeklődő és turista keresi fel. „Mindent, de tényleg mindent próbáltam megőrizni, felújítani, meghagyni eredeti formájában” – mutatja Emőke – ugyanakkor azt is hozzáteszi, sokan furcsán néztek rá emiatt a faluban. És hogy gyűjtőszenvedélyét fejlessze is, bútorrestaurátor képzésre is beiratkozott Csíkszeredában.
Ahol a lélek utolérheti a testet
Az egykori tyúkketrecben hangulatos sószoba, a kert végében aprócska apiterápiás ház: tavasztól őszig nyolc méhcsalád zümmög a látogató fekhelye alatt.
„A kettő jól kiegészíti egymást, jól hatnak a légutakra, és nem csak” – magyarázza a házigazda.
Emőke májusban nyitja a porta kapuit, nyílt napokkal, fotókiállítással és különféle programokkal, de nem célja, hogy a Kincses porta a tömegturizmust szolgálja. Mint mondja, azt szeretné, hogy olyan hely legyen, ahol a lélek utolérheti a testet, ahol el lehet csendesedni, vissza lehet tekinteni a régi időkre, az ősök életmódjára.
Aki tehát Bögözben jár, nemcsak a csodás freskókat nézheti meg a helyi református templomban, hanem köpülhet vajat Emőkénél, ismerkedhet gyógynövényekkel, nemezelhet, szőhet, de kenyeret és kürtőskalácsot is süthet a sütőházban. Az apiterápiás házikó és a sószoba az egyre népszerűbb egészségturisztikai vonalat kóstolja, de a helyi gyógynövényekből főzött teát is érdemes megkóstolni: zsíros kenyérrel, helyben gyűjtött, szárított medvehagymával.
korábban írtuk
A zöld szójabab nemcsak élénk színével hódít
A japán nők naponta fogyasztanak szójatermékeket, melyek természetes fitoösztrogén-tartalmuknál fogva némileg pótolják a hiányzó ösztrogént. Felénk kétes a híre a szójának, pedig a fermentált készítmények, a tofu, a tempeh, a miso rendkívül egészségesek.
