A külföldi turisták már rég tudják: Bukovinába érdemes eljönni, hiszen Románia egyik nagyon különleges, egyedi látnivalókat és hangulatot nyújtó régiója. Tavasszal angol házaspárral, olasz és japán turistacsoporttal is találkoztunk, pedig még jóval a nyári idény előtt jártunk, s az időjárás sem a legszebb arcát mutatta.
Történelme magán viseli a közép- és kelet-európai térségek jellemzőit,
tartozott a Lengyel Királysághoz, a Moldvai Fejedelemséghez, egy része egy kicsit még török fennhatóság alatt is állt, majd 1849-től osztrák koronatartomány lett jó pár évtizedre.
A történelmi régión ma Románia és Ukrajna „osztozik”. A múlt természetesen meghatározza etnikai, kulturális sokszínűségét is – mindez ma is jól tetten érhető.
Többségében románok lakják, de ukránok, huculok, ruszinok is hazájuknak nevezhetik. Az osztrák uralom idején sok német, osztrák, olasz és magyar élt itt, de hívtak be lengyel bányászokat, továbbá örmények és zsidók tették még színesebbé a palettát. Akárcsak Székelyföldnek, saját zászlaja van a régiónak, amit előszeretettel használnak, és mindenütt láttatják, láttathatják, hogy erős a „régiós identitás”.
Ami már elsőre szembeötlik: a tisztaság, a települések rendezettsége, na meg a rengeteg hagyományos építésű, jó állapotban lévő ház, kapu.
Itt tényleg egész utcarészeket találunk gyönyörű szép parasztházakkal, jellegzetes portákkal. Turisztikai szolgáltatások szempontjából is élen jár a régió, igazán különleges, színvonalas szálláshelyeket lehet találni, az új épületek sem rontják el az összhatást, éttermeik, vendéglőik pedig helyi jellegzetességeket kínálnak – magas minőségben.
És akkor most következzenek a látványosságok! Természetesen első helyen az UNESCO Világörökség részét képező ortodox kolostorok állnak.
Fedezzük fel nyitott szívvel ezeket a csodákat, mert külső és belső kialakításuk, díszítésük valóban különleges élményt nyújt!
Mi a voroneți kolostorral kezdtük egy délután, mert Gura Humorului városban volt a szállásunk, de aznap még a humori kolostor is belefért az időbe. Ez utóbbit sikerült viszonylagos magányban megismerni, az élmény feledhetetlen. Nagyon izgalmas művészeti egyveleg, amit nyújtanak: a bizánci stílusú, monumentális freskók, az arannyal „kiemelt” szentek, a gótikus ablak- és ajtókeretek, a templomok hármas felosztása harmonikus, egyedi egységbe olvad össze, amit mindig szép, gondozott kert és várfal foglal keretbe.
A híres kolostorok legtöbbje a 15–16. században épült, a csodálatos színekben pompázó freskók zöme az 1500-as években készült (a helyenként belekarcolt falfirkák bizonyára jóval később, már a ma emberének kézjegyeként sérti a szemet, de jó hír: a restaurálás, állagmegőrzés folyamatos). Lenyűgöző élményt nyújtott a sucevițai kolostor, amely a lélegzetelállító szépségű tájat mintegy megkoronázza, bár az épület egy része állványok mögé rejtőzött a tavasszal.
Az utolsó ítélet talán a voroneți kolostorban a legdöbbenetesebb, de ugyanezt a témát más helyeken is meg lehet találni.
Nem mindenütt maradtak meg épségben a külső freskók, van, ahol csak részletek láthatók, de így legalább nem vonja el a figyelmet semmi, hogy magára az épület jellegzetességeire figyeljünk. Arbore, Moldovița, Dragomirna, Pătrăuți után teljesen más hatást kelt a putnai kolostor, ahol nincs külső falfestés, vannak viszont csodálatos mérműves gótikus ablakai. Lám-lám, hova eljutott egykor Európa egyik legkülönlegesebb építészeti „divatja”!
Mindeközben az emberek kedvesek, a táj szép. Látnivaló a kolostorokon kívül is van bőven (fazekasműhely Margineán, a vár Suceava városban, Dornavátra központja, Cacica – lengyelül Kaczyka – neogótikus temploma és sóbányája, az egykori bukovinai székely falvak, a zsidó temető Gura Humorului városban, az egykor fát szállító kisvasút a Moldovița völgyében).
