A Csíkszeredától hét kilométerre fekvő kis faluban, Csíkcsomortánban vagyunk. Ide, édesapja szülőfalujába húzta vissza a szíve Szőcs Erikát, és párjával együtt úgy döntöttek, hogy itt építenek otthont maguknak. Nagyon pontos elképzelése volt arról, hogy az újonnan készülő családi házuk hogyan nézzen ki – magyarázza Erika.
Fontos volt számukra, hogy a házban legyen tömegkályha, valamint tornác is.
A lakás központi elemének szánt tömegkályha meghatározta az egész épület struktúráját. Ez az egyetlen fűtőelem, amely a nappalit, a fürdőt, a gyermekszobát és a hálószobát is melegen tartja, és központi szerepet kapott a család életében is.
„Első lépésben – meséli mosolyogva – egy kis régi, gyimesi parasztházat költöztettünk a már meglévő telekre. Tulajdonképpen abban élve tanultuk meg, mi az igazán szükséges a mindennapi élethez, anélkül, hogy fölösleges javakat halmoznánk fel magunk köré” – mondja. Abból az aprócska parasztházból figyelhették, hogyan alakul az új otthonuk, hogyan lesz a régi csűrből tornácos parasztház.
Kicsi ház, nagy boldogság
Az építkezés során a család rengeteg munkát végzett el saját kezűleg. „Amint az ácsok összerakták a házat, és elvonultak, Géza rakta le a padlót, a lambériát, és festette le azokat” – fűzi hozzá.
Ha ma végigsimít a falakon, a saját erejét érzi bennük,
mert bár az elsődleges tapasztásra kalákát szerveztek, a ház falainak agyaggal való simítását és a meszelést ő maga végezte. Hőszigetelésként tíz centiméter vastagságú nádszigetelést használtak, amelyet barátaikkal közösen, szintén kalákában raktak fel.
„2021. december 24-én, vagyis karácsony napján még szerelték a konyhabútoron az ajtókat, és este a nagy család érkezett karácsonyi vacsorára. Ezt a házat hozta nekünk az Angyal, és örvendeztünk, hogy a kis ház után ez milyen tágas. Mindenkinek volt helye, nagy volt a boldogság, főként azért, mert a gyermekek külön szobát kaptak” – idézi fel nevetve, miközben azt a bizonyos karácsonyt megörökítő fotót mutatja.
Egyedi bútorok más-más történettel
A tervezés során fontos szempont volt, hogy az élettér ne legyen nagy, hogy ne kerüljön sok energiába a fenntartása, éppen ezért lakásuk nem nagy alapterületű, de elegendő ahhoz, hogy mindenkinek meglegyen a saját tere, amit esetenként térelválasztó polccal oldottak meg. A berendezés szintén a régi értékek megőrzésének fontosságát tükrözi. Erika előszeretettel menti a régi bútorokat, amelyeket csiszol, átfest, vagy egyszerűen új funkcióval ruház fel.
A tálaló, a komód és a fűszertartó szekrény régi, egyedi darabok, mindegyik más-más történettel.
Még a fürdőszobában is találunk apró, praktikus megoldásokat és múltidéző elemeket. Személyes kedvence – mutatja – a fürdőszobában az a régi bútordarab, amire a mosdókagyló úgy van ráhelyezve mint egy mosdótál.
Csak természetesen
„Összességében én mindent szeretek itt, ám ha egyetlen dolgot kellene kiemelni, akkor az az élő tűz, a tűz ropogása lenne. De talán a legjobban azt szeretem a házban, hogy teljesen természetes. A lakórész felépítésében csak természetes anyagokat használtunk,
nincs műanyag, mésszel festettünk, a mennyezetet is csak pácoltuk diópáccal, a padlón is természetes festékanyag és viaszos, olajos festékréteg van, a szigetelés is természetes.
Ez kimondottan jó érzéssel tölt el. Mi itt mindent szeretünk: a környezetet, amit kint látunk, a távoli fenyveseket, a közeli fenyőerdőt, a levegőt, az itt élő közösséget. Ezért is érzem azt, hogy itt otthon vagyunk” – összegez, miközben kikísér a mesebeli portáról.
korábban írtuk
A gyermekem, a párkapcsolata és én
A serdülőkor sokszor próbára teszi a szülő-gyermek kapcsolatot. Hát még, ha képbe jön a szerelem! Felvetődik a kérdés: szülőként mennyire kell, szabad belefolynunk gyermekünk párkapcsolataiba?
