„Öt lábbal” áll a földön: díszlettervező, képzőművész, a marosvásárhelyi B5 kortárs művészeti központ vezetője, tanár és családapa. Bartha József Románia egyik legismertebb magyar díszlettervezője.
- Díszlettervezőnek vagy inkább képzőművésznek vallod magad?
- Képzőművészeti egyetemet végeztem, tehát képzőművésznek vallom magam, sőt, vizuális művésznek, hiszen abba a látványtervezés is belefér. A képzőművészek közül sokan nem tudják, hogy díszlettervező vagyok, a színházi emberek pedig nem tudják, hogy kortárs művészettel foglalkozom.
Fotó: Boda L. Gergely
- Hogyan lett a képzőművészből díszlettervező?
- Az első díszletemet 1982-ben készítettem Székelyudvarhelyen, az akkori Népszínháznak, a Tárlat az utcán című előadáshoz. Ugyanitt, ugyanebben az évben Szász-Mihálykó Mária rendezte A kis herceg című előadást, és annak is én voltam a díszlet- és jelmeztervezője. Aztán az egyetem alatt nem foglalkoztam díszletekkel. 1991-’92-ben találkoztam Bocsárdi Lászlóval (rendező, a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház igazgatója – szerk. megj.), aki akkor elsőéves volt a Színművészeti Akadémián, és megkérdezte, hogy csinálok-e neki egy berendezést? Épp Turgenyev Egy hónap falun című művét rendezte vizsgaként. Elvállaltam. Innen pedig egyik munka jött a másik után.
Caligula
Miként születik meg egy színházi díszleted?
- Amikor olvasom a darabot, már akkor firkálok. Mindent leírok, ami eszembe jut, olyant is, amit tudok, hogy nem lehet megvalósítani. Amíg készül az előadás, több alkalommal egyeztetünk a rendezővel, anyagokat, színeket javaslok neki, elmondom, hogy például ezt az előadást én vörösben vagy kékben látom, vagy rozsdás vasat kellene használni díszletelemként. Általában három variációt készítek, amiben már az is benne van, hogyan néz ki a színpadi tér, hány szintes, milyen bejáratok vannak. Végül összeáll, hogy melyik hangulat, díszlet passzol a legjobban az előadáshoz, aztán elkészül a makett, a 3D-s látványtervek és a részletes technikai rajzok, s a terv elfogadása után pedig maga a díszlet.
Lear király
- Extrém kérésekkel is találkozol?
- Volt olyan, hogy egy rendező azt kérte, hogy a harmadik felvonás végén a főszereplő elszáll, és ezt meg kellene oldani. Mondtam viccesen, hogy erre két variáns van: vagy dinamitot kötünk a hátára, és akkor lesz egy előadás, ami elszáll darabokba, vagy a színház ötéves büdzséjét odaadjuk a David Copperfield nevű mágusnak, aki annyit fog röpdösni, amennyit akarjuk. Aztán megoldottuk úgy, hogy nem a színész szállt el, hanem a felhők ereszkedtek le.
Fotó: Boda L. Gergely
- Több UNITER-jelölésed volt már, tavaly pedig végre megkaptad a díjat a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban rendezett Hamlet című előadás díszletéért. Mit jelent ez számodra?
A választ és a beszélgetés folytatását a Nőileg márciusi számában olvashatják.
