Iskolánkban az ún. Zöld héten erre a témára építettem fel a kicsiknek ajánlott foglalkozásokat. Nagyrészt olyan alapanyagokról tanultunk, amelyek megteremnek a környékünkön és szezonálisak. A legelső dolog, ami feltűnt, hogy a kisebb gyerekek mennyire szomjaznak a tudásra. Minden percben egy kar lendült a levegőbe. Megbeszéltük, hogy
érdemes naponta fogyasztanunk valamilyen zöld leveles zöldséget (pl. spenótot, különféle salátákat, kellevelet, brokkolit, zöld fűszernövényeket),
mivel olyan fontos elemeket tartalmaznak, mint a K-vitamin vagy a béta-karotin. Szó esett arról is, hogy milyen fontosak az agyunk jó működéséhez az egyes halfajták, mint például a lazac, a tonhal, a szardínia, vagyis az Omega-3 zsírsavat tartalmazók.
A bogyós gyümölcsök nagy népszerűségnek örvendtek, hiszen ki ne szeretné az áfonyát, a málnát az epret vagy a szedret.
Itt már többen jelezték, hogy éhesek, és mehetnénk a konyhába kotyvasztani. A flavonoidok kifejezést nem biztos, hogy sokan megjegyezték (nem is kell), de azt remélem, igen, hogy minél sötétebb színe van egy gyümölcsnek vagy zöldségnek, annál fontosabb szerepe van az egészségünk megőrzésében. A gyerekek sok-sok csonthéjast és olajos magvat fel tudtak sorolni, a mogyorótól a kesudióig, a szezámmagtól a napraforgó magig. Kiderült, hogy mindenki szereti valamelyiket. De
beszélnünk kellett még a tojásról, az olívaolajról, a hüvelyesekről, a zabpehelyről, a paradicsomról, és természetesen a csokiról, mindenki nagy örömére.
Az előkészítősökkel még a kispiacra is eljutottunk, mindenki vásárolni-, számolni-, fizetni akart. Cipekedésre is akadt jelentkező bőven.
Kézmosás után végre felköthette a kötényét, aki hozta, és végre nekiláthattunk a saláta elkészítésének. Látszott, hogy ki az, aki most hámoz életében először főtt krumplit és tojást, de mindenki megbirkózott a feladattal.
Az asztalon ott álltak kis tálkákban az egészséges hozzávalók (spenót, tonhal konzerv, zöldborsó, retek, zöldhagyma), ki-ki kedvére pakolhatta tele a befőttesüvegét.
A gyerekek azt is kiválaszthatták, hogy milyen öntetet kérnek a salátájukra: joghurtosat, citromos-olívaolajast vagy reteklevél pesztóst.
Közben a bevállalósabbak bekötött szemmel próbáltak illat alapján zöld fűszernövényeket felismerni. Volt, aki a tárkonyra azt mondta, hogy szegfű, más a mentát hagymaszagúnak érezte (a keze volt zöldhagymás), de volt, aki bár a nevét nem tudta, azt viszont igen, hogy „ilyent szoktunk tenni a savanyú levesbe” (lestyán) vagy „ezt szórjuk a húslevesre” (petrezselyemzöld). Érdekes volt látni, hogy
a gyermekeknél még mennyire nem működnek a sztereotípiák, simán csipkedték a mentát vagy a citromfüvet a salátába.
Egyeseknél a hozzávalók el se jutottak a salátáig, egyenesen a szájacskákban landoltak. S még ki kellett várni, amíg elkészült a desszert! Szerencsére a zabkekszes-, mézes-joghurtos-, bogyós gyümölcsös pohárkrémmel hamar végeztünk. Kevés étcsoki-reszelék, dió került a tetejére és valamilyen fűszernövény bóbita.
„Ez olyan volt, mint a Séfek séfe” mondta valaki. A pontozással sem fukarkodtak: volt sok 10/10, 10/trillió és 10/végtelen is. A törteket még nem ismerik.
Más megjegyezte, hogy az apukája szakács, de ilyen finomat még ő sem tud készíteni.
Néhányan hazavitték az ételeket, hogy a szülők is megkóstolhassák, és olyan is akadt, aki még aznap elkészítette otthon a családnak.
Nem mondom, több emberes feladat volt mindent előkészíteni és megvalósítani, de elégtétel volt látni a sok maszatos arcocskát, kezecskét, lelkesedést. S hogy miért mesélem el mindezt? Hát, hogy meghozzam a kedvet az egészséges étkezéshez. Mert
azok az ételek, amelyek jók az agyunknak, jók a szívünknek, az érrendszerünknek, az egészségünknek.
Néhány receptet is hoztam ehhez, mert amit az iskolában készítettünk, azzal még a gyerekek is megbirkóztak.
Spárgás-lazacos rizottó
Hozzávalók: 25 dkg Arborio rizs, kevés olaj, 2 szál újhagyma, 4 cikk újfokhagyma, 1,5 dl száraz fehérbor, 1 kötés spárga, 10 dkg füstölt lazac, 3 dkg vaj, 3 dkg parmezán, 1/2 citrom, petrezselyemzöld
