Elvándorlás – Menni vagy maradni?

Talán nincs még egy téma, amelyhez könnyebb megszólalókat - érveket és ellenérveket – találni, mint a menni vagy maradni kérdése, főként mióta a határok megnyíltak, s az „amerikai álom” keresése kordivattá vált. Ma már nincs olyan erdélyi család, melynek bár egy tagja, szomszédja vagy barátja ne élne külföldön, és bár sokan hazaköltöznek közülük, a migrációs kedv egyelőre nem lankad. (A teljes cikk a 2020-as Nőileg decemberi számában jelent meg.)

Nincsen megbízható statisztika arról, hogy hányan hagyták el az országot az elmúlt évtizedekben – mondja dr. Bodó Juliánna, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának, Társadalomtudományi Tanszékének professzora. Mint magyarázza, a migrációs motiváció nagyon sokféle a ’89-es rendszerváltás óta. Az első időszakban a kommunizmusban felhalmozódott hiányok gyors pótlásának szándéka vezette az embereket: az itthoninál összehasonlíthatatlanul jobb kereset, amelynek révén beszerezhették a vágyott hiánycikkeket, ehhez a motivációhoz járult később a munkanélküliség vagy nagyon gyenge kereset, egy kitűzött cél elérése. Majd

a célok egyre szerteágazóbbak lettek: (nyelv)tanulás, szakmai tapasztalat szerzése, a „világjárás” vágya,  az itthoni munkahelyek iránti elégedetlenség, az anyagi élet megalapozása,

más világok, kultúrák megismerése, a megállapodás halogatása, és csak jóval kisebb mértékben a végleges külföldi letelepedés szándéka. (…)

Tetszik a svéd mértékletesség

Szegedi Ildikó és férje 2010-ben költöztek Svédországba. Mivel Botond csíkszeredai, Ildikó meg udvarhelyi, valakinek költözni kellett. Végül mindketten költöztek – egy másik országba. Vettünk két repülőjegyet, és kirepültünk.

Kaland volt az egész, úgy jöttünk el, hogy maradunk egy évig, és utána eldöntjük, hogyan tovább. Egy év után úgy döntöttünk, maradunk, mert logikus, könnyen élhető országnak tapasztaltuk meg Svédországot.

Miután megkaptuk a végleges munkánkat – férjem az iparban, én meg a szociális szférában dolgozom – vettünk egy házat egy nagyon kicsi faluban, és azóta is itt lakunk, immár 8 éve. A közösség elég gyorsan befogadott, a lányaink születése után még gyorsabban ment. Egy 185 négyzetkilométeres tó partján lakunk, sokat hajózunk, a tenger tőlünk 30 perc autóval.

Tetszik a svéd lagom életforma, az épp elégséges életfilozófiája, ez a mértékletesség áthatja a mindennapokat. A hazaköltözés egyelőre nincs tervben a közeljövőben. Nehéz feladni ezt a kényelmet, nyugodtságot és anyagi biztonságot – érvel a svéd életforma mellett Ildikó.

„A mi esetünkben az iskola volt a mérleg nyelve”

Adorján Edit és Botond kilenc éve élnek az angliai Bognor Regisben. Mint mondják, ennyi év után a közeli barátaik nagyobb része most már ott van. Azért épp ide jöttünk, mert itt voltak barátaink, akik azt mondták konkrétan, hogy gyertek, lakjatok nálunk 1–2 hétig-hónapig, amíg kialakul az itteni életetek – meséli a székelyföldi házaspár.

„Anyagilag kényelmesebben tudunk élni, mint otthon” – érvelnek az új haza mellett. „Az élet itt sokkal egyszerűbb, százszor kiszámíthatóbb.

Ha kell neked egy hivatalos papír, megoldod könnyen. Nincs gödör az úton, a legutolsó utca is ki van festve, az iskolák pedig összehasonlíthatatlanok – sorolják Anglia pozitívumait. De természetesen látják a bevándorlólét árnyoldalait is.

Hirdetés

Nem mondja ki senki, de nem szeretnek minket, bevándorlókat. Vannak angol ismerőseink, és a kollégákkal is jóban vagyunk, de felszínesek ezek a kapcsolatok – mondja Boti. Nincs patikamérleg, hogy itt jobb vagy otthon, egy idő után valahol középen találod magad. De Dóri, a lányunk több lehetőséget kap az élethez már csak azzal is, hogy anyanyelvi szinten beszél angolul – összegez Edit. (…)

„A mama sütijének illata nekünk többet ér”

Az egyetem elvégzése után vágyott valami új tapasztalásra Dimény Emese. Gyógypedagógusként olyan lehetőséget keresett, ahol idősekkel foglalkozhat. „Angolul anyanyelvi szinten beszéltem, így tárt karokkal vártak Angliába, idősgondozói munkára. Elvitt a kalandvágy: a párommal úgy döntöttünk, kipróbáljuk az angliai életet” – meséli történetüket Emese. Először csak két esztendőre terveztek, aztán lett belőle majdnem nyolc év.

„A közel egy évtized, amit kint töltöttünk, megadta annak a lehetőségét, hogy megtanuljuk: a pénz nem cél, hanem eszköz. Azért dolgoztunk, hogy utazzunk a világban, kényelmesen elvoltunk anyagilag a hétköznapokban. 

Mi arra jutottunk, megérdemeljük azt, hogy itthon is megtapasztaljuk a családos életet. Közel négy éve vagyunk újra itthon.

Egy biztos: a családi ebédek, a szüleinkkel, barátokkal való napi, heti találkozások, a nyári csobbanások, az őszi séták, a téli sízés és mama sütijének illata nekünk többet ér, mint sok év, amit jó pénzért messze tölthetnénk” – összegez a kétgyermekes családanya. (…)

Dr. Bodó Juliánna szerint azt, hogy miképp alakul a migráció a jövőben, még nem lehet megjósolni. Mindössze annyi biztos, hogy egyelőre nem mutatkozik a tendencia megfordulásának a jele. Véleménye szerint azonban vélhetően megmarad a migráció mint társadalmi gyakorlat, egy elfogadott és választható életformává válik. A téma globális kutatásának tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy egy idő után a migráció akkor is fennmarad, amikor a kiváltó okok enyhülnek vagy megszűnnek.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: