Erdélyi arisztokrácia – Kálnoky Hugó: Karácsony csendőrökkel GRÓF BICIKLIN

Lettowitzban született dúsgazdag család sarjaként, tizenhat évesen ajándékozták meg első személyes inasával, aztán végig kellett néznie, amint az első világháború és következményei súlya alatt összeomlik az ő világa. De feladatot is kapott, ami elől neveltetése nem engedett meghátrálást. A gyerektelen Kálnoky Félix özvegye, Kálnoky Ludmilla ugyanis a kőröspataki kastélyt és a Trianont követő impériumváltás első agrárreformja után megmaradt birtokrészeket az idősebb Kálnoky-ág legfiatalabb tagjára, Kálnoky Hugóra hagyta.

Az osztráknak született és nevelt fiatalember türingiai születésű feleségével, Ingeborg von Breitenbuchhal az oldalán sok mindent kipróbált Háromszéken: szeszgyárat alapított – amelyet a finánc hatalmas bírsággal sújtva gyakorlatilag kisajátított –, majd tyúkfarmot működtetett. Utóbbihoz szakértőt is hívott, Marion von Berchem német bárókisasszonyt.

Kőröspatakra érkezésekor Kálnoky Hugó nem beszélt magyarul, de rövid időn belül olyan mértékben elsajátította ősei nyelvét, hogy abból tartotta el a családját: román cikkeket fordított különböző nyelvekre, magyarra is a Magyar Távirati Irodának. De
mindenekelőtt beleszerelmesedett Kőröspatakba, a környékbe.
Gyönyörű levelekben fantasztikus világot írt le, mesébe illő életképeket, amelyek számára a mennyországot jelentették. Közben persze a viszontagságairól is mesélt, miken ment át, hogy megvethesse a lábát. Sorai olyan benyomást keltettek, mintha nem akart volna tudomást venni az őt körülvevő világról.

A rohamosan fasizálódó Romániában egyre nehezebb lett az élete, a hivatalosságok egyre többet zaklatták. A harmincas évekre egyre aktívabb Vasgárda számára egy nyíltan antifasiszta magyar arisztokrata a létező legsúlyosabb „esetnek” számított. Aztán

1938 karácsony estéjén csendőrök jelentek meg a kastélyban, a grófot elvitték, két csendőr kíséretében vonatra ültették, s áttoloncolták a román–magyar határon.

Így ment el Kőröspatakról a nagypapa, a családtagoknak pedig két hét állt a rendelkezésükre, hogy kövessék.

Kálnoky Hugó Teleki Pál és Bethlen István segítségével kapott állást a Pester Lloyd című lapnál, a család egzisztenciáját azonban csak úgy lehetett biztosítani, hogy a kőröspataki erdőkből adogattak el apránként, egészen 1944-ig. Kitoloncolása előtt ugyanis a gróf húszéves bérleti szerződést írt alá a megmaradt birtokra az akkor még fiatal Márton Áron püspökkel – általa a katolikus egyházzal. A magyarországi német hatalomátvétel pillanatától azonban Magyarországon sem volt nyugta, a Gestapo már aznap este kereste, de nem találta otthon, a külsőre a germán faj megtestesülésének számító feleségnek, Ingeborgnak sikerült is pillanatnyilag elbizonytalanítania a gestapósokat.

Az éjszaka folyamán a család Győrbe menekült.

Több hónapon át a nagybácsi, Apor Vilmos püspök szanyi nyári rezidencián rejtőzködtek, egészen a Hitler elleni utolsó merénylet napjáig, amiről egy napon át az a hír járta, hogy sikeres volt. Kálnoky gróf örömében az ablakba tette a rádiót, hogy az egész falu értesüljön a hírről. Nem volt jó ötlet, derült ki igen gyorsan, s a lebukó „illegalistákat” Apor Vilmosnak a győri püspöki palotába kellett átköltöztetnie, ahol több más erdélyi arisztokrata családdal együtt remélték átvészelni a háborút. Ott találták őket az oroszok, Kálnoky Hugó pedig a püspök vértanúhalálának szemtanújaként indulhatott nyugati emigrációba.

korábban írtuk

Az utolsó lehulló kő: Szilágyi István
Az utolsó lehulló kő: Szilágyi István

Miután apja a második világháború valamelyik frontján maradt, a magára maradt édesanya tartotta el a családot. Zilah gyermekseregének fele árvának számított akkoriban. „A Valahol Európában világát éltük.” Így indult Szilágyi István élete.