A film alaptörténete tipikus, sablonszerű: a szegény legény, akinek van esze és kitartó, megvalósítja az álmait. Magyar népmese és amerikai álom egyben. A cselekmény két párhuzamos szálon fut: a jelenben egy-másfél nap eseményeit láthatjuk, míg a másik szál a múlt, J. D. (Gabriel Basso) gyerek- és kamaszkorának felidézése. A jelenben a Yale-n tanuló főhős állásinterjúkra készülve dolgozik álmai megvalósításáért, miközben testvére (Haley Bennett) hazahívja családjához, mert anyja, Bev (Amy Adams) túladagolta magát heroinnal. A múlt képei sem örömtelibbek, a kis J.D. anyja és nagyanyja, azaz Mamó (Glenn Close) között próbálja megtalálni helyét, élete irányát. A filmnek tagadhatatlanul vannak hibái, illetve van egy nagy hibája: szájbarágós.
A főhős, aki egyszerre három helyen dolgozik, hogy a tandíját kifizesse, aki lentről jött, de felfele tart, tipikus kortárs amerikai hős, aki megtestesíti az elmúlt évek demokratikus Amerikájának egyre mélyebb társadalmi különbségeit – és azt, hogy ezeket néha le lehet győzni.
Ron Howard filmje nem társadalomkritika, hanem tanítómese. A földhözragadtabb közép-kelet-európai gondolkodásunkkal nem igazán tudjuk komolyan venni az amerikai álom ilyen mesés megvalósítását, de azért a film elég drámai ahhoz, hogy elgondolkodtasson.
Ahogy a címben megjelenő hillbilly, azaz hegyi fiú az Egyesült Államokban egy negatív bélyeg, amit a jómódú nagyvárosiak használnak az elsősorban Appalache-hegység vidékéről származó szegény fehérekre, úgy nekünk is vannak bélyegeink.
Olyan térségben élünk, ahonnan előszeretettel vándorolnak el a fiatalok, az orvos Budapestre, a mérnök Svédországba, a villanyszerelő Németországba.
Tagadhatatlanul létezik a nyugat-európai álom is. És tagadhatatlan az is, hogy, aki elmegy egy évre vagy örökre, az „hillibilly". Nem hegyi ember, hanem kelet-európai, magyar, román vagy éppen migráns, esetleg falusi. Ha kétszáz kilométerre megyünk, ugyanúgy kaphatunk bélyegeket, mint kétezer kilométer távolságban. És bár a legtöbben nem heroinfüggő anyák vagy férjeket felgyújtó nagymamák miatt kerülünk dilemmák elé, de a család és álommegvalósítás konfliktusa, szembenállása sem amerikai specifikum.
A filmben vannak jó alakítások, drámai pillanatok, és ha képesek vagyunk túlnézi az amerikai kereten, az amerikai álom csipkéin és fodrain, a saját világunk valósága tárul elénk.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. áprilisi számában jelent meg.
Kiemelt kép: Shutterstock
korábban írtuk
Pieces of a Woman – Néma fájdalom és tabu
Mundruczó Kornél filmje, a Pieces of a Woman sok szempontból felkeltette a sajtó, a filmes szakma és a nézők figyelmét egyaránt. A filmtörténet valószínűleg a közel félórás, egysnittes „nyitányáért” fogja emlegetni, melyben meglepően kendőzetlenül követhetjük végig a főhős, Martha (Vanessa Kirby) otthonszülését.
