ARCHÍV Körömrágás, és ami mögötte van

Kenjük be csípős paprikával vagy keserű lakkal az ujjakat, ha a gyerek rágja a körmét – szól gyakran a tanács. De büntetés helyett inkább nézzünk a dolgok mögé: a kényszeres körömrágás csupán a tünet. A lelki okokat kell megfejtenünk. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. májusi lapszámában jelent meg.)
Hirdetés

Rágja a gyerek a körmét. Vagy csípkedi a körömágyát, harapdálja az ajkait. Közel sem új keletű jelenség. Amennyire elterjedt, éppen annyira félreértelmezett tünet ez a gyerekeknél: hiszen a körömrágás az első jele annak, hogy a kicsi szorong, hívja fel a figyelmet Krizbai Tímea klinikai gyermekpszichológus.

„Főleg kisgyermekkorban kezdődik el a körömrágás. Fontos azonban, hogy ezt ne tévesszük össze a csecsemőkori kóstolgatással: a kisbabának is folyton a szájában van a keze, de az egy teljesen más folyamatnak a része”

– avat be. A körömrágás nagyon gyakori, mint a beszélgetésünkből kiderül: mi magunk is rágtuk a körmünket valamikor gyermekkorunkban. Bizonyára életünk akkori feszültségeinek lecsapódásaként, de ma már nem emlékszünk az okokra.

Gyakori, de nem elhanyagolandó

Tehát nem kell kétségbeesni, de elbagatellizálni sem a helyzetet: a kisgyerekek körében nagyon gyakori a körömrágás. Jellemzően

óvodás-napközis korú gyerekeknél alakul ki a szokás, nem véletlenül, hiszen ebben az időszakban számos feszültséggel, stresszel járó időszak jön el a gyermek életében.

„Közösségbe, napközibe kerül, teljesen új környezetbe, amely számára nyugtalanító lehet. Nem érzi teljesen biztonságban magát, olyasmivel szembesül ebben az új helyzetben, ami zavarja. De megtörténhet az is, hogy a napköziben nem kap elég figyelmet, vagy legalábbis nem annyit, amennyit otthon kapott.

Krizbai Tímea klinikai gyermekpszichológus

A környezetváltás okán és az új hatásokra szorongani kezd, ezt azonban nem tudja kifejezni. Elsősorban még túl kicsi ahhoz, hogy ezt az érzést önmagában beazonosítsa, illetve a megfelelő kifejezések is hiányoznak az eszköztárából” – vezeti le a pszichológus a folyamatot. Mivel a gyermekünk verbalizálni, tehát kimondani, megfogalmazni nem tudja, hogy szorong, ezért – egyfajta önnyugtató mechanizmusként – kezdi rágni a körmét.

Az otthoni feszültség mutatója is

Ellenben sokszor a családi feszültségek jele is az, ha a kisgyerek rágja a körmét. A család ugyanis – különböző okokból kifolyólag – nem mindig nyújtja a megfelelő érzelmi biztonságot a gyereknek: a szülők veszekszenek, feszültség van a családban, vagy a testvérek közötti konfliktusok is kiválthatják a problémát. Vagy egész egyszerűen az is, ha a kicsi például sok olyan rajzfilmet néz, amely nem érettségi korához illő: a benne felgyülemlő érzéseket, félelmeket és feszültséget nem tudja máshogyan kifejezni, mint hogy rágcsálja a körmét. A legfontosabb, amit szülőként tehetünk, hogy ezt észrevesszük, szögezi le a szakember. „A mi gyerekkorunkban, de talán még manapság is a gyerek kezére csaptak ilyenkor, vagy bekenték a körmöket csípős paprikával, speciális, keserű körömlakkal. De fontos hangsúlyozni: nem azt a viselkedést kell büntetni, amit a gyerek csinál, hanem meg kell nézni, hogy mi van emögött” – jegyzi meg Krizbai Tímea.

Beszéljünk róla

A kulcs tehát, hogy beszéljünk a gyermekünkkel. No nem úgy, hogy rákérdezünk: Mitől szorongsz? Hiszen ezt a kicsi nem fogja érteni. Puhatolózzuk ki, hogyan érzi magát, mi okoz számára kényelmetlenséget. Próbáljuk meg elmagyarázni a szorongással, stresszel járó esetleges fizikai tüneteket: hogy olyankor úgy érezheti, pillangók vannak a pocakjában, vagy megfeszülnek az izmai. „Ha így sem sikerül beazonosítanunk a feszültség forrását, akkor figyeljük meg, ahogy játszik. Ilyenkor gyakran leképezi a kicsi a mindennapjait, gyorsan kiderülhet, hogy mi az, ami őt zavarja” – teszi hozzá a szakember. Amikor beszélünk, mindenképpen

hangsúlyozzuk a gyermeknek, hogy teljesen természetes, ha néha nyugtalan, de ezeket az érzéseket másként is lehet oldani. Beszélhetünk arról, hogy ilyenkor a körömrágás helyett választhat más tevékenységet is, ami megnyugtatja.

Segítsünk neki megtalálni azt a cselekvést, ami megnyugtató: rajzoljon, vagdosson papírfecniket vagy olvassunk mesét. Közösen gyakoroljuk, hogy amikor nyugtalan, vagy a már említett testi tüneteket érzi, akkor próbálja meg kifejezni az érzéseit. „Az óvónőknek szoktam javasolni, hogy legyen érzelem-sarok az óvodában, hogy amikor a kicsiken látják ezt a fajta agitációt, akkor elvonulhassanak, labdákat dobálhassanak, papírdarabokat gyűrhetnek, bármi, ami szorongáscsökkentő. Otthon viszont arra kell odafigyelni, hogy a feszültség forrását csökkentsük, a gyerek így nyugodtabb lesz, tehát ezek a problémák elvileg kimaradnak” – magyarázza a pszichológus. Amennyiben ugyanis kezeletlenül és megoldatlanul hagyjuk a helyzetet, nemcsak a körömrágás súlyosbodik, hanem a mögöttes szorongás is elmélyül, ilyenkor legtöbbször már nem megy szakember nélkül a probléma megoldása.

Ne feledkezzünk meg a higiéniáról sem! Figyeljünk oda a kicsi kezeire, vágjuk le a körmeit és egyenesítsük, reszeljük le, ha erre szükség van. Sokszor a körömrágás miatt ápolásra szorul a körömágy is, erre is figyeljünk. A körömrágás másik veszélye, hogy a megszokottnál is többet van a gyermek szájában a keze: a fertőzések elkerülése érdekében tehát figyeljünk a gyakori kézmosásra.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Ha a testvér sérült…

Hirdetés