Hogyan jut el a gyermek a hisztitől a kitartásig?

Irányítást akar, megéli az ellentétes érzelmeket – ez már a gyermek énjének kialakulását jelzi. Sorozatunkban az érzelmi intelligencia fejlődésének gyerekkori szakaszait mutatja be dr. Kádár Annamária pszichológus.

A gyermek leválásának kezdetével párhuzamosan kialakul az önérvényesítési képesség is, amely kibontakoztatja az akaraterőt. Megjelenik a frusztráció érzése, amikor cselekvései akadályba ütköznek, vagy valaki meggátolja ezeket. A gyermeki dac életkori sajátosság, ami heves, tiltakozó jellegű érzelmi reakciókban nyilvánul meg. 

Dac, büszkeség – út az önállosulás felé

A kéthároméves életkor az autonómia versus szégyen, a kétely, az önkontroll kialakulásának időszaka. A gyermekben kialakul az önkontroll képessége és az elhatározás, hogy a szülőről leválva kezdjen szabadon cselekedni. 

A gyermek számára az „én tudom” érzése a büszkeség forrásává válik. Szeretné irányítani, kézbe venni a dolgokat, hatalmat gyakorolni az események felett.

Kicsúszik ajkán az első NEM szócska, amit a szülőnek tortával kellene ünnepelnie, hiszen ebben a pillanatban születik meg a gyermek énje. 

Hároméves kor körül egy önállósági szakasz kezdődik, mivel tovább csökken a függés mértéke. A gyermek számára elkezdenek tudatossá válni negatív érzelmei, megéli a haragot, az elégedetlenséget, a félelmet, a dühöt. Ugyanarra a személyre már ellentétes érzelmek irányulnak, mint a szeretet, dac, féltékenység, agresszió. Ebben az életkorban nagyon nehezen viseli el, ha valami nem sikerül neki, és daccal, hisztivel reagál akkor is, ha túl sok tiltással bástyázzák körül, gátolva önállósulását. 

Következetességgel a hiszti ellen

Sok felesleges hisztit megelőzhetünk, ha nem tiltunk meg lényegtelen dolgokat, és az elvárásaink megfogalmazásában következetesek vagyunk. Ha a gyermek tudomására hozzuk, hogy megértjük érzéseit (haragját, dühét), de ennek ellenére sem fogadjuk el a viselkedését, a dacreakció mértéke csökken. Fontos, hogy a problémákat ne tekintéllyel akarjuk megoldani (én vagyok a felnőtt, én mondom meg, mit csinálsz!), és ismerjük be azt is, ha hibáztunk. Ha kéréseinket pozitívan fogalmazzuk meg, nem magyarázzuk túl a dolgot, hanem egyszerűen kijelentjük azt, hogy „ez apa tolla”, sok problémát megspórolhatunk.

Amennyiben a gyermek megtapasztalja, hogy az őt érintő kérdések egy részében önállóan dönthet (például mézes vagy lekváros kenyeret szeretne enni), akkor még a kritikus időszakokban sem lesz annyira dacos.

Elsősorban persze nem a szavaink számítanak, hiszen a gyermek számára a személyes példa a legösztönzőbb a szabályok elsajátításában. A rossz érzelmi kapcsolat megnehezíti számára az azonosulást, és az erkölcsi fejlődését is hátráltatja. 

A felfedező kisember

A gyermek érzelmi fejlődése szempontjából kiemelten fontos annak megélése, hogy szülei nem egy eszményképhez próbálják őt igazítani, hanem olyannak szeretik, amilyen – ez alapozza meg önbizalmát, biztonságérzetét, és hatalmas erőforrást biztosít számára a későbbi krízishelyzetek kezelésében. 

Az a gyermek, aki biztonságban érzi magát családi, óvodai környezetében, szívesen indul felfedezőútra, érdeklődik, aktív, kutat, keresi az ismeretlent, és nem fél, nem menekül az elhagyott biztonságba. 

Az óvodáskor a kezdeményezés versus bűntudat szakasza. A gyermek ilyenkor aktívan fedezi fel környezetét, mindent ki szeretne próbálni, birtokba akarja venni a világot. 
Hirdetés

Fontos, hogy alkalmasnak, kompetensnek érezze magát ezekben a helyzetekben, ezért érdemes átgondolni a tiltásokat. A játszótéren sajnos gyakran hallom a szülők és nagyszülők szájából a

Vigyázz, nehogy leess!” és a „Le fogsz esni!” kiáltásokat. Érdemes ezeket a „Kapaszkodj meg jól!” felszólításra cserélni,

ami a gyermekünk képességeibe vetett bizalmat sugározza, és biztonságot ad neki a további kezdeményezésekhez. 

Az érzelmek uralkodnak a gyermeken, nem pedig fordítva

Fontos tudnunk, hogy óvodáskorban nem a gyermek uralkodik az érzelmein, hanem az érzelmek a gyermeken. Ezt az életkort nagyfokú emocionális ingerlékenység és gyenge érzelmi stabilitás jellemzi. A gyermek érzelmei erősek, de még differenciálatlanok, gyorsan váltakoznak és szélsőségesek. Úgy képes átlépni egyik érzelmi állapotból a másikba, hogy eközben nem érez semmilyen belső ellentmondást. Ebben az időszakban – ami öt-hatéves korig tart – az egyik legcsodálatosabb dolog éppen az, hogy az ember még nem akar másnak látszani, mint ami, nem visel álarcokat, nem akar megfelelni, és vegytisztán mutatja meg azt, amit az adott szituációban megél. 

Az akaraterő kibontakozása

Az óvodáskorú gyermek frusztrációtoleranciája alacsony. Ezt a hatvanas években Walter Michael professzor, a Stanford Egyetem oktatója mutatta meg látványosan Marshmallow-teszt című világhírű kísérletében. Négyéves gyermekeknek kínált választási lehetőséget: vagy megehetnek azonnal egy szem pillecukrot, vagy ha képesek várni 15 percet, amíg a kísérletvezető visszatér, akkor kettőt kapnak. Az eredmény: a gyermekek egyharmada nem bírta megtartóztatni magát, és azonnal megette az édességet. 

A kísérletet azóta többen megismételték, legutóbb Dr. David Walsh. Érdemes megfigyelni a YouTube-on is megtekinthető videóban a gyermekek metakommunikációját, és azt is, hogy milyen stratégiákat alkalmaznak a feszültség elviselésére. Van, aki gondolkodás nélkül nyúl a cukor után, de visszarántja a kezét. Más egy keveset leharap belőle, mert a kóstolás nincs megtiltva. Egyikük a szájába veszi és nyalogatja, valaki más szagolgatja, vagy csak a kezébe veszi és morzsolgatja, hogy legalább a cukorka fizikai birtokbavétele megtörténjen. Mivel a Walter Michael-féle kísérletben részt vevő gyermekek életét nyomon követték, az 18 év múlva szolgált igazán meglepő eredményekkel. Megállapították, hogy

azok a gyerekek, akiknek megvolt a képességük arra, hogy kivárják a késleltetett jutalmat (vagyis képesek voltak az önmegtartóztatásra, az átlagnál nagyobb volt az akaraterejük), később magabiztosabbnak bizonyultak, kitartottak a terveik mellett, nagyobb teljesítményeket értek el, sikeresebbek voltak az iskolában, és boldogabbak, elfogadottabbak az életben.

Az iskoláskor küszöbén, ami a teljesítmény versus kisebbrendűség szakasza, a gyermek megtanulja kivívni mások elismerését azzal, hogy teljesít, létrehoz valamit, és kifejleszti magában a kitartás képességét. Megjelenik a kompetenciaérzés, hogy képes olyat tenni, amit mások, és ezért értékelik is. Ebben az életkorban növekszik az érzelmek tartóssága, fokozódik az érzelmek feletti uralom, az érzelmi megnyilvánulások visszafogottabbakká válnak, és a kudarctűrő képesség is nő. 

Az érzelmi intelligencia fejlődésének gyerekkori szakaszairól még itt és itt, valamint itt olvashattok. 

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

Friss lapszámunkat alább kérheted: