A táplálékallergiák a lakosság 8-10 százalékát érintik

Bár az allergiás megbetegedések egyidősek az emberiséggel, napjainkban többet beszélünk róluk, hiszen egyrészt ugrásszerűen megnőtt az ebben a kórban szenvedők száma, ugyanakkor javultak a kommunikációs csatornák, másrészt az allergológia mint orvosi szak megjelenésével elérhetőbbé váltak a szolgáltatások, egyre több a helyesen diagnosztizált beteg. Albert Kinga sepsiszentgyörgyi allergológus szakirodalmi adatokra hivatkozva elmondta, a táplálékallergiák a lakosság 8-10 százalékát érintik.

A valódi, igazolt ételallergia felnőttek esetében 2-4 százalékra tehető, gyermekek esetében ez a szám két-háromszorosa.

Valóban több ez, mint nagyszüleink, dédszüleink idejében volt, de ne feledjük, hogy annak idején a lakosság nagy része az idénynek megfelelő, háztáji, őshonos élelmiszert fogyasztott, nem volt egész évben elérhető az importzöldség, -gyümölcs és húsáru. Vidékünkön régen nem voltak elérhetők a ma divatos, és egyre szélesebb körben fogyasztott élelmiszerek: a tengeri herkentyűk, kagylók, rákok, egzotikus gyümölcsök (mangó, kivi, papaja, licsi), olajos magvak (szezám, kesu, brazil vagy pekándió), fűszerek (curry, kurkuma, zöld bors, koriander, szerecsendió, csilibors), lényegesen kisebb volt a szója és az amerikai mogyoró mennyiségi fogyasztása. Ezek mára elsőrendű allergénekké nőtték ki magukat.

Az ipari feldolgozás, a különböző tartósítási technikák mellett az élelmiszerek szennyezése színezékekkel, ízfokozókkal, a mesterséges-természetazonos aromák használata, a feldolgozott húsipari termékek (szalámi, virsli, párizsi) népszerűsége mind hozzájárulnak a különböző táplálékallergiás tünetek kialakulásához.

Széles a tünetek palettája

A táplálékok által kiváltott tünetek igen nagy változatosságot mutathatnak, sokszor nem is sejtjük, hogy egy-egy tünet hátterében táplálékallergia is megbújhat. A tünetek kialakulásáért az ételek fehérje (protein) alkotórésze felelős, a szervezetben allergiás folyamat révén különböző szerveket érintő (bőr, gyomor-bélrendszeri, légzőszervi) panaszok léphetnek fel.

Csecsemők, gyermekek esetében a legkönnyebben észlelhető a bőrérintettség,

az atópiás dermatitisz jelenléte (pirospozsgás arcocskák, nedvező, hámló, száraz foltok testszerte, ekcémák jelenléte a hajlatokban), viszont gondolnunk kell élelmiszer-allergiára hasmenéses, görcsös, refluxos baba vagy visszatérő középfülgyulladással, hosszan tartó, száraz köhögéssel küszködő, ziháló, sípoló gyermek esetén is.

Albert Kinga elmondta, összefüggést állapítottak meg az ételallergia, az atópiás dermatitisz és az asztma között, viszont nem minden atópiás dermatitisz vagy asztma okozója táplálékallergia! A száj- vagy arcdagadás, csalánkiütések, emésztési gondok megjelenése vagy az életet veszélyeztető anafilaxiás sokk minden korosztályt érinthet.

Tejfehérje-allergia és tejcukor-érzékenység

A tehéntejfehérje az újszülöttek, csecsemők és kisgyermekek első igazi allergénje, mivel átszűrődik az anyatejen, ugyanakkor a tápszerek túlnyomó része tehéntejből készül. Fontos tudni, hogy a tehéntejfehérje által kiváltott allergia nem laktózintoleranciát jelent.

Ha a fogyasztást követő 10–30 percben hasmenés, hasi görcs lép fel, az laktózlebontási probléma gyanúját veti fel.

Ezzel szemben a tejfehérje-érzékenység tünetei széles skálán mozognak, az orcákon vagy testszerte megjelenő bőrtünetek (piros, nedvedző, viszkető vagy száraz, hámló – atópiás dermatitiszes – foltok, apró kiütések), gyakori bukás-hányás, hasfájás, nyálkás, híg széklet, dagadások, csalánkiütések, nagyobb gyermekeknél visszatérő köhögés, középfülgyulladás, zihálás, sípolás, amelyek hátterében tejallergia is megbújhat.

Lisztallergia és gluténérzékenység

Kapcsolódó

Fontos e kettőt elkülönítenünk – magyarázza az allergológus. A gluténérzékenység esetében a gyermek a hozzátáplálás megkezdését követően kevésbé gyarapszik, elmarad a testi fejlettségben a kortársakhoz képest, később is sovány és alacsony maradhat. Jellemző a nagyobb tömegű széklet, felléphetnek hasmenéses állapotok, hányások is. A gyermekek hasa lehet elődomborodó, vékony, törékeny testalkat mellett.

Vashiányos tünetek jelentkezhetnek: sápadtság, fáradékonyság, fokozott alvásigény.

A D-vitamin-hiány tünetei súlyos esetben: nagyobb, nem záródó kutacs, fogfejlődési zavar, zománchibák a fogakon. Idegrendszeri tünet lehet gyermekeknél a figyelemzavar, hiperaktivitás. A gluténézrékenység kizárólag vérből végzett tesztekkel igazolható. Ezzel szemben a búzaliszt-allergia a fogyasztást követően a klasszikus allergiás tünetekkel jár, mint a csalánkiütés, hányás, száj vagy arcdagadás stb.

Nem elégséges a tünetek felületi kezelése!

Ételallergia gyanúja esetén javasolt az allergológiai kivizsgálás, mert csak így deríthetünk fényt a probléma kiváltó okára. Ha ezt kiküszöböljük, a beteg panaszmentessé válik, illetve bizonyos allergiákat ki is lehet nőni. Albert Kinga doktornő tapasztalata az, hogy sok szülő legyint az atópiás dermatitisz láttán, nem tartja helyesnek a „majd kinövi” hozzáállást, mert nagyon sok esetben bebizonyosodik, hogy a gond súlyosbodik, az ételallergia fenntartotta atópiás ekcéma szénanáthává vagy asztmává alakul.

Odett kilenc hónapos volt, amikor kiderült, hogy tejfehérje-allergiás. Csúnyán „kiütött” az arca egy korty tejszármazéktól is, akkor is, ha a bőrére cseppent. Szakorvos egy évig tartó szigorú diétát írt ki, ami azt jelentette, hogy a kislány étrendjéből minden tejfehérjét kizártak, azaz nem ehetett sajtot, joghurtot, tojásfehérjét, halat, de még szójatejet sem kaphatott. Ebből a megfontolásból a dió, a mogyoró, az eper és más aprómagvas gyümölcs sem jöhetett szóba. Édesanyja és az egész család külön főzött neki. Rizstejjel készültek Odett főzelékei, tejbegríze vagy a levesbe az ereszték. Az egyéves vizsgálatból kiderült, hogy a diétát meg kell hosszabbítani, így megoldhatatlanná vált a gyermek bölcsődei elhelyezése, mert a speciális étkeztetést nem vállalták az intézményben. Az óvodaválasztásnál fontos szempont volt, hogy saját konyhája legyen, ahol ő külön koszton lehet. „A játszótéren volt a legnehezebb. Többször megesett, ha nem figyeltem rá, egy jót akaró nagyszülő éppen tejporos pufival kínálta a lányom. Odafutottam, hogy kivegyem a kezéből, mondván, neki nem szabad, de erre az volt a válasz, hogy »ó, ennyitől nem lesz semmi baja«. Szerencsére Odett nagyon fegyelmezett volt, és egy idő után már nem evett meg semmit, amire nem adtam engedélyt” – mesélte az édesanyja.

Örökletes-e?

Az élelmiszer-allergia kialakulásának hajlamosító faktorai között előkelő helyet foglal el a genetikai hajlam, az atópia. Ahhoz, hogy valakinél tényleg kifejlődik-e valamilyen allergiás megbetegedés, nagyban hozzájárulnak a környezeti tényezők is. Általánosságban elmondható, hogy

két, allergiás betegségben nem szenvedő szülő esetében az utódnak átlagos, vagyis 15 százalék körüli esélye van allergiás megbetegedésre élete folyamán,

ha az egyik szülő allergiás, ez az arány 60 százalék körüli, viszont ha mindkét szülő allergiás, és ugyanabban a típusú allergiában szenved, az esély 80 százalék fölöttre emelkedik.

Orsolya két és fél évesen lett lisztérzékeny. Hasmenés, puffadás és apró, szúrós, borzasztóan viszkető kiütések voltak a tünetek. A hasmenést murkos rizzsel kezelte az édesanyja, ami akkor épp használt, hiszen nem evett lisztest. Ez azonban ördögi kör volt, mert ahogy helyrejött a gyomra, ismét mindent evett, így újra jelentkeztek a tünetek. Ez 1988-ban volt, az ország sok orvosát körbejárták, a belgyógyász küldte őket bőrgyógyászhoz, a bőrgyógyász belgyógyászhoz, mert nem találták, mi a baj. Aztán három és fél évesen Budapesten diagnosztizálták betegségét. „Semmi lisztest nem ehettem, ez akkor azért volt nehéz, mert még rizslisztet sem lehetett kapni az országban. Néha hozattunk Magyarországról, de inkább levittünk tíz kiló rizskását a szülészetre, Székelykeresztúrra, ott volt ipari őrlő, leőrölték, majd apukám még egyszer kézi, aztán elektromos őrlővel átdarálta. Anyukám mindig sütött kenyeret nekem, és minden ételt búza- helyett rizsliszttel készített: ereszték, rántás, habarás, bundás hús stb. Ha sütit készített, azt külön csak nekem rizslisztből, a többieknek rendesen.” Orsolyának rizst és puliszkát szabad ennie. Lisztérzékenysége legfeljebb első menstruációkor vagy első szüléskor maradhat ki, hormonváltozás miatt, de mint mondja, nagyon kicsi az esélye ennek.

Késleltetés helyett kóstoltatás!

A legtöbb ételallergia a korai gyermekkorban kezdődik. A csecsemők esetében a kizárólagos anyatejes táplálás hozzájárul az immunológiai tolerancia kialakulásához, ezáltal csökken az allergia kialakulásának veszélye. A hozzátáplálást illetően, természetesen a logikai sorrendet betartva, a késleltetett hozzátáplálás helyett fenntartott anyatejes vagy tápszeres táplálás melletti kóstoltatást javasol a doktornő.

korábban írtuk

A hitre nevelés és a szülő szerepe

„A hitben való nevelés nem úgy kezdődik, hogy bibliai történeteket tanítok neki, hanem amiért én szeretem Istent, ahogyan napi kapcsolatban vagyok vele, imádkozom, megköszönöm az ételt az asztalomon, az maga a nevelés.”