Szülőként néha megütközünk ezeken a szokásokon, fontos azonban látni, hogy ami nekünk „undorító” vagy zavaró, az a gyerek számára gyakran csak önmegnyugtatás, feszültséglevezetés, testi érzetek felfedezése, kíváncsiság vagy éppen unaloműzés, szögezi le Koncz Mária-Magdolna. A Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ munkatársa kifejti: a kulcs szinte minden esetben a türelem és a mögöttes tartalom megértése, nem pedig a tiltás, ugyanis a feszültség mindig utat tör magának – valahol ki kell jönnie a gőznek, és a játékos megoldások célravezetőbbek.
„Felfoghatjuk úgy is, hogy ezek a „rossz szokások” valójában a gyerekünk titkos segélykiáltásai vagy éppen zseniális, ösztönös önnyugtató módszerei. A gyerekek idegrendszere olyan, mint egy érzékeny termosztát. Amikor a külvilág túl zajos, túl gyors vagy túl bonyolult, a belső hőmérsékletük forróságot vagyis feszültséget jelez. A száj és a kéz közötti „autópálya” ilyenkor besegít rágcsálással, matatással, piszkálással – vagyis hűtőrendszerként működik” – magyarázza az óvodai és iskolai tanácsadó.
Úgy is fogalmaznak a szakemberek, hogy bio-hekkelést végeznek a gyerekek, mert a saját idegrendszerüket így próbálják lecsendesíteni, sajátos módon optimalizálni, az egyensúlyt újra megtalálni pótcselekvésekkel.
A tünet a jéghegy csúcsa
A gyermekpszichológiában egyetértenek abban: a körömrágás, a hajpiszkálás vagy az orrtúrás nem nevelési hiba és nem a gyerek „rosszasága”. „Ezek feszültségjelzők. A mai gyerekek elképesztő ingerdömpingben élnek mind az otthoni, mind az óvodai közegben; a teljesítményelvű elvárások, a digitális világ közelsége és sebessége mind-mind belső feszültséget szül. Mivel a legtöbb kisgyerek még nem tudja megfogalmazni a problémáját, a teste beszél helyette” – sorolja Magdolna.
Az orrtúrásról
A gyerekek számára az orrtúrás gyakran nem más, mint szenzoros felfedezés, vagy a száraz levegő miatti viszketés indítja el a mozdulatot. Az orrnyálkahártya érzékeny terület, és ha ott bármilyen apró idegen test (száraz váladék) van, az ingerli az idegvégződéseket. De az is igaz, hogy sok gyereknél ez egyfajta automata üzemmód unalom vagy koncentráció közben, teszi hozzá a szakember. „Fontos, hogy ne szégyenítsük meg, inkább magyarázzuk el, hogy ez nem higiénikus és kórokozókat vihet be a szervezetébe. Vezessük be szabályként, hogy az orrhoz csak zsebkendővel érünk, és tanítsuk meg az alapos orrfújást. Ha látjuk, hogy belefeledkezik, adjunk a kezébe egy zsebkendőt: „Látom, zavarja valami az orrodat, tessék, fújd ki!” – tanácsolja a szakember.
A körömrágásról
A körömrágás és a pólórágcsálás azonban már mélyebb vizekre visz bennünket: ez a gyermeki szorongás klasszikus kieresztő szelepe. „Feszültséglevezető kényszercselekvés: a rágcsálás közben felszabaduló fizikai inger segít a gyereknek feldolgozni a napközbeni stresszt, elfojtott indulatokat vagy a sokféle teljesítménykényszert. Ha a kezét nem veheti a szájába, mert már tudja, hogy nem illik és nem egészséges, a ruháját használja rágókának. Emiatt
– tudjuk meg. Amit tehetünk: a feszültséget oldjuk a progresszív izomrelaxáció gyerekbarát változataival, amely segít a gyereknek tudatosítani, milyen érzés, amikor megfeszül, majd ellazul, és ami megtanítja neki felismerni és tudatosan elengedni a testi blokkokat. Például ilyen a robot és rongybaba játék, melynek során megkérjük a gyereket, hogy feszüljön meg tetőtől talpig, mint egy vasrobot, majd egy kilégzésre váljon puha rongybabává. Ne tiltsuk az összes ujj rágását egyszerre – így a nevelési tanácsadó –, mert az túl nehéz követelmény. Egyezzünk ki a fokozatosságban: csak a kisujján „növesztjük” a körmöt, ha az sikerül, jöhet a következő. Alakítsunk ki körömápoló rituálét, adjunk neki „rágóbiztos” eszközt, szilikon medált, vagy, ha már elég nagy hozzá, rágógumit. Ne tiltsuk le drasztikusan, mert szüksége van erre a típusú ingerre.
Rágcsálás, piszkálás
A hajrágás (trichophagia), hajcsavargatás gyakran az elalvás előtti megnyugvást segíti, vagy mély koncentráció kísérője. A sebek kényszeres piszkálása (dermatillománia) mögött is gyakran a megnyugvás keresése áll. Ez egyfajta önnyugtató rituálé, hasonló az ujjszopáshoz, a gyerek helyre akarja hozni az egyenetlenségeket, de ezzel csak újabb sebeket ejthet saját magán. Kézenfekvő gyakorlati tanács a szidás helyett, hogy inkább adjunk „munkát” a kezeiknek, alternatív szenzoros élményt. Olyan „matató” játékokra kell gondolnunk, mint a stresszlabda, a buborékfólia, a tépőzár, a „fidget” játék vagy gyurma, egy darab sima kő vagy egy bársonyos anyagdarab, amely csodákra képes kényszer esetén. Rövid távon a fizikai akadály is hatékony lehet: fonjuk be szorosan a haját, vagy hordjon hajpántot, kontyot. Ha nem éri el a szája a hajvéget, megszakad a reflex.
„Sok óvodás- és kisiskolás korú gyereknél a száj környékének nyalogatásával a bőr kipirosodik, kisebesedik és fájdalmassá válik – kialakul így az úgynevezett bohócszáj. Ez egyfajta orális fixáció, gyakran kényszeres mozdulat, ami szenzoros megnyugvást ad, a szél és a hideg pedig ronthat a helyzeten. Egy menő szilikon rágó-nyaklánc, az ropogós tízórai, mint amilyen a répa, az alma, sokat segíthet, vagy használhatunk íztelen, zsíros védőkrémet, és próbáljuk megfigyelni, mikor csinálja, hogy felfedezzük a mintázatot” – tudjuk meg.
Tabu: a fehérnemű alatti pótcselekvések
Sok szülő zavarba jön, amikor a gyerek mások előtt a nappaliban, vagy a társai mellett, az óvodában kezd el matatni a nemi szervénél. „Fontos tisztázni: ez nem korai szexualitás, hanem tiszta testi kíváncsiság – a kisgyerek számára a nemi szerve ugyanolyan testrész, mint a lábujja, csak éppen rájött, hogy ott van egy „jó-érzés-gomb”. A higgadtság itt fontos összetevő. Nem azt jelenti, hogy rosszul nevelt a gyerek, vagy hogy baj van vele – ez egy fejlődési szakasz, aminek most tanulja a társas szabályait. El kell magyaráznunk, hogy a teste az övé, azt jó felfedezni – de
– magyarázza a szakember. Kulcsfontosságú: anélkül jelöljük ki a társadalmi határokat, hogy bűntudatot keltenénk.
Mikor kell szakemberhez fordulni?
Ha a gyerek kényszeresen, órákon át csinálja és gyermeki játékának rovására történik; ha közösségben (oviban, játszótéren) agresszívan végzi az intimitást, vagy más gyerekeket is be akar vonni; ha a nemi szerve kipirosodik, kisebesedik az intenzív dörzsöléstől – ilyen esetekben már érdemes szakemberhez folyamodni.
„Akkor is ajánlott megkeresni egy szakembert, ha pótcselekvései miatt teljesen elszigetelődik és az esetleges csúfolódások okán nem akar közösségbe menni. Vagy ha eddig nem volt ilyen „rossz szokása”, de egy trauma, például költözés, kistestvér-születés, válás után hirtelen és intenzíven jelentkezik több pótcselekvés is” – teszi még hozzá Magdolna.
Mit tehetünk szülőként?
Elsősorban ne szabadkozzunk és ne szégyenkezzünk, hívja fel a figyelmet a szakember: kezeljük inkább nevelési kérdésként, amelyre többféle megoldásunk lehet. Sokszor segít például egy jutalomtábla. Ha a gyereknek sikerül egy napig, vagy egy délutánig nem matatnia az adott területet, kaphat egy matricát. „Gyakran beleesünk abba a hibába, hogy csak akkor szólunk, ha a gyerek éppen „rosszalkodik”. Ezért ajánlott megfordítani a figyelmet: vegyük észre, dicsérjük azt is, ha nem csinálja egy-egy feszült helyzetben” – tudjuk meg. De oda kell figyelni a képernyőidőre is, hogy elkerüljük a gyerekek idegrendszerének túlpörögését, mert olyankor óhatatlanul előjönnek az önmegnyugtató pótcselekvések.
„A legfontosabb, amit szülőként adhatunk, az az elfogadó magatartás. Ha a gyerek azt érzi, hogy ő nem „rossz” vagy „undorító” a szokása miatt, hanem csak egy nehézséggel küzdő gyerek, sokkal könnyebben fog együttműködni velünk a megoldásban. Fontos tudnunk, hogy
– ezért tartsuk szem előtt azt, hogy minél kevesebb feszültséget generálunk a szokása körül, annál hamarabb fogja azt elengedni” – javasolja útravalóul Koncz Mária-Magdolna.
Budavári Eszter Hol laknak a titkok?
Shona Innes Ölelj meg! Sorozata
Gaston mesék (Aurélie Chien Chow Chine francia grafikus, óvónő és képzett szofrológus alkotta ezeket)
Tóth Krisztina Orrfújós mese
korábban írtuk
Az első telefonhasználati megállapodás kiskamaszokkal
A felügyelet és előzetes megállapodások nélküli okoseszköz-használat bizonyítottan súlyos következményekkel jár. Egy fejlődésben lévő idegrendszer nem képes ellenállni a figyelemtolvajló eszköznek. Keretekre tehát szükség van, akár írott formában is.
