ARCHÍV Ígérem és fogadom: elítélendőnek tartjuk a hazugságot, mégis mindenhol jelen van

Ígérem, mert megbízható vagyok. Megfogadom, mert muszáj. Mert majd csak a jövőben kell végrehajtani. Megígérem, mert nem tudok nemet mondani. De betartom-e az adott szót? És ha nem, van-e mentség rá? Bartha Krisztina és Gyergyai Réka pszichológus-, terapeuták és Gergely Orsolya szociológus eredt az ígéreteink nyomába. (Cikkünk a Nőileg magazin 2022. májusi lapszámában jelent meg.)

Becsszó: Miről szól az ígéret?

Az ígéret egyfajta elköteleződés valamilyen tett végrehajtására. Szoktuk még azt is mondani, hogy a szavamat adom vagy becsületszavamra megteszem, amit megígértem, ezek a kifejezések erősítik az ígéretünk végrehajtására vonatkozó elköteleződésünket. A hétköznapjaink körbe vannak szőve kimondott és kimondatlan ígéretekkel: kezdve a nagyon banális dolgoktól, pl. hogy hazafelé jövet megvesszük a kenyeret, mert erre kért a férjünk vagy a feleségünk, el egészen a házassági ígéretig. Az első példa az egyik véglet s talán inkább egy megegyezés, a második pedig több is, mint ígéret, hiszen a házasságban eskütétel is van. 

Lesz valahogy… – csak a jövőben kell behajtani

Az ígéret egy olyan kommunikációs aktus, ami a jövőre vonatkozik. Voltaképpen azért van rá szükség, mert az itt és most-ban nem tudunk mindent megvalósítani. A jövőben megtörténő cselekedetekre teszünk ígéretet. Sem a magánéletben, sem a munkában nem tudunk mindent egyedül végrehajtani, ez a másik ok, ami miatt megígérünk vagy megígértetünk valamit. 

Viszonyunk az ígérethez – A lelki érettségről is szól

Ahhoz, hogy érett döntéseink és spontán, mégis jól megfontolt ígéreteink legyenek, lelkileg érett felnőtteknek kell lennünk. Az ígérethez való viszonyunk nagymértékben attól függ, hogy mennyire vesszük komolyan önmagunkat, illetve mennyire tiszteljük a másik személyt. Amennyiben kutatunk a lelkünk mélyén, rátalálunk arra a kisgyermekre, akinek annak idején sok mindent ígértek a felnőttek, és ha akkor őt komolyan vették és a neki tett ígéreteket betartották, megtanulta önmagát komolyan venni és hinni az adott szóban.  

Megígérem, mert… megbízható vagyok

Az ígéretnek roppant fontos szerepe van a rólunk alkotott kép kialakításában és ezáltal a kapcsolatainkban. Akármilyen banális ígéretről legyen szó, ha betartjuk az adott szavukat, azzal azt a képet alakítjuk magunkról, hogy hitelesek- vagy ahogy a pszichológia mondja, kongruensek vagyunk önmagunkkal, azaz a gondolataink, az érzéseink, a szavunk és a tetteink megegyeznek egymással. Kapcsolati szinten ez a fajta hitelesség segít a bizalom kiépítésében. Ígérni tehát akkor érdemes, ha tudjuk, hogy legjobb tudásunk szerint be fogjuk azt tartani. 

Megígérem, mert… muszáj

Az ígéret kikényszerítése valójában a kontroll tartásáról szól, ebben gyakran fellelhetőek a párkapcsolati- illetve a szülő-gyermek kapcsolati játszmák. Aki felelőtlen ígéretet tesz, általában hamar ki akar lépni az adott helyzetből, vagy érzelmileg túlreagálja a szituációt, utólag gondolkodva el azon, hogy túl sokat ígért, és ezt előre nem fontolta meg. Ilyenkor is van döntési lehetőségünk, ha úgy látjuk, hogy nem tudjuk tartani az adott szavunkat, akkor nyíltan mondjuk ki, ezáltal megelőzve a csalódást. 

Megígérem, mert… nem is tudom, hogy mit

Jó belátni, hogy nem mindig múlik rajtunk az ígéret megtartása, de ha sokszor előfordul, hogy nem tartjuk be az adott szavunkat, érdemes végiggondolni, mi lehet ennek a hátterében. Olykor a hibás kommunikáció okozza az ígéret megszegését, pl. ha nem tisztáztuk kellőképpen a részleteket, mondjuk, a határidőt. Felléphetnek váratlan események, amelyek miatt nem tartjuk be a szavunkat. Ha ez csak ritkán fordul elő, az érthető és megbocsátható, de ha rendszeresen jelen van, akkor máshol kell keresgélni az okokat. 

Megígérem, mert… nem tudok nemet mondani

Félelem is állhat a rendszeres ígéretszegések hátterében: ilyen a nemet mondás miatti félelem. Ha nemet mondunk, megbántjuk a másikat, így inkább ígérünk és később bocsánatot kérünk, mert nem tartottuk be a szavunkat. A kritikától is félhetünk, ezért bármit megígérünk, de végül mégis csalódást okozunk. Lehet, hogy valaki túlságosan optimista, nem méri fel jól a lehetőségeit és a határait, ezért többet vállal, mint amit ténylegesen teljesíteni tud. A passzív-agresszív viselkedésben is tetten érhető az ígéretek be nem tartása. Az ilyen személy mindent megígér, majd kifogásokat keres, elvárja, hogy meghallgasd a kifogásait és rengeteget magyarázkodik, mégis újból megteszi. 

Stratégia ide vagy oda: mindenkivel előfordul

A notórius ígéretszegőkről érdemes tudni, melyik kategóriába esnek, és ennek ismeretében számítani rájuk, vagy ha nyitottak a problémájuk kezelésére, stratégiát kidolgozni velük együtt, hogy be tudják tartani a szavukat. De mindenkivel előfordul, hogy ez mégsem sikerül. Ilyenkor a helyzetet ne söpörjük a szőnyeg alá. Ismerjük el, hogy hibáztunk, kérdezzünk rá, hogyan tudnánk kijavítani a helyzetet, azaz vállaljuk a felelősséget. Kérjünk bocsánatot a félreértésért! Ha azt a visszajelzést kapjuk, hogy túl sokszor nem tartjuk be az adott szavunkat, térképezzük fel, mi az oka ennek. Ha újra megígérünk valamit, akkor azt tartsuk be, írjunk magunknak emlékeztetőt. Igyekezzünk csak olyan ígéreteket tenni, amit be tudunk tartani!

Impulzív füllentők: ez a mindennapi hazugság, amivel sokan élünk életünk során. Amikor azt mondod, hogy megettél egy fánkot, amikor kettőt ettél, vagy eltúlozod egy munkád sikerének vagy kudarcának mértékét, ez általában impulzív módon történik. Ezeket a hazugságokat általában az motiválja, hogy jobban érezzük magunkat, jobbnak lássanak a társaink, kollégáink, és kerüljük az olyan dolgok bevallását, amelyekre nem vagyunk büszkék. Az idő nagy részében az ilyen hazugok ártalmatlanok. Azonban - mint minden becstelenségnél - minél több van belőle, annál nehezebb megtudni, mi történik, és így annál nehezebb kezelni. Hanyag füllentők: A hanyag füllentő egy kellemetlen helyzetből jól szeret kijönni, vagy a valóság intenzitását csökkentené. Bármit elmondanak a beszélgetés folytatásához vagy önbecsülésük fenntartásához. Az ilyen típusú hazudozásnak gyakran vannak következetlenségei, mert a nem „rutinos” hazudozó belegabalyodik a saját hazugságaiba, és nagyon könnyen lebukik. Kóros hazudozók: A kóros hazugság a végletekig kényszeres hazudozás. Csak hosszú idő alatt derül ki az ilyen emberekről, hogy valójában mi az igazság. Mivel a hazugság központi szerepet játszik viselkedésükben, szinte lehetetlen megkérni őket, hogy változtassák meg a viselkedésüket. Szociopata és pszichopata hazugok: A szociopaták és a pszichopaták is úgy tekintenek más emberekre, mint a cél elérésére, nem ragaszkodnak semmihez, amit igazságnak lehet nevezni, és nem aggódnak a továbblépés miatt, ha elkapják. Ezen túlmenően, a pszichopaták azonosíthatók olyan szélsőségesebb személyiségproblémák alapján, mint például a nagyfokú önzés, a jövő tervezésének képtelensége, vagy akár erőszakos reakciók, amikor nehézségekbe ütköznek.

Az ígérethez való viszonyunk már gyerekkorban kialakul

A szülő például sűrűn kéri a gyerekétől, hogy ígérjen meg valamit. Amikor azzal nyaggatom a kamasz gyermekem, hogy ígérje meg, hogy nem fog többet a számomra nem tetsző módon viselkedni, valójában lelkem mélyén vívódok: bízhatok-e benne, hihetek-e neki? Ajánlatos a saját szülői énemet megvizsgálnom, hisz a saját bizalmatlanságomat, félelmeimet, féltésemet vetíthetem ki. Nem könnyű ezt a belső harcot megvívni. Fontos átgondolni: mit hogyan közvetítek felé? Mennyire bizalmas a kapcsolatunk? Hiszek-e önmagamban, a gyermekemben? Mit bír meg a szülő-gyermek kapcsolat? Aki rendben van a saját szülői énjével, a gyermekével is könnyebben megtalálja a közös hangot. A szülők közti egyetértésnek, a hatékony, rugalmas kereteknek, a közösen megegyezett nevelési elveknek megtartó erejük van, amely biztonságos határt szab a fejlődő személyiségnek. Nagyon gyakran a szülői következetességen múlik, hogy egy gyermek betartja vagy sem az ígéretét. 

Szülői minta – amit mutatok, azt kapom vissza  

A gyermekek mindig komolyan vesznek egy adott ígéretet, és akkor is emlékeznek rá, ha mi már elfelejtettük. Ezért történik meg, hogy a csalódás gyakran dac, dühkitörés formájában buggyan ki belőlük, így tudják közölni a belső feszültséget. A serdülők vagy lázadnak vagy elvonulnak – az ígéretek keretként is szolgálnak, ezért kell megfontolni mikor, mit és mennyit ígérünk nekik. A szülő életvitelével, gondolkodásmódjával, cselekedeteivel példát mutat, tanít. Ezért nem mindegy, mi megy át a gyermeke felé, hisz benne tükröződik le. Amit a gyermek lát, azt követi, így van ez az ígéretekkel is. Azt várhatom el, amit adni tudok, amit képtelen vagyok következetesen betartani, ne kérjem számon a gyermeken. Amikor a gyermekeknek teszünk ígéretet, legyen az csoki, ölelés, játék, közösen eltöltött minőségi idő, ajánlatos betartani, mert ő kezdetektől fogva bízik az adott szavunkban, és számon kéri, felelősségre von. Próbára tesz, kíváncsi arra, mennyire bízhat bennünk, tudunk-e felelősséget vállalni és adhat-e hitelt a szavunknak. Amennyiben átsuhanunk egy-egy hirtelen tett ígéret felett, és nem vagyunk következetesek, a gyermek megtanul minket kevésbé komolyan venni, és egy idő után hiteltelenek leszünk az ő szemében. 

Amikor az ígéret mögött szándékos megtévesztés áll: hazugság

Bár az álhírek hatalmas mértéket öltöttek az elmúlt pár évben, a megtévesztés nem új keletű. A társadalmak időtlen idők óta hazudnak maguknak. A hazugság egyetemessége azonban nem teszi kevésbé érdekessé ezt a jelenséget, mind a pszichológia, mind a reklámszakma, a termékértékesítők, vagy a szociológia számára. Éppen ellenkezőleg: a megtévesztés társadalmi beágyazódása és gyakorlati megvalósítása sokat elárul egy adott társadalom szabályairól, normáiról és értékeiről. 

Elítéljük, de mégis élünk vele

A szociológia számára nem az az érdekes kérdés, hogy miért tekintik elítélendőnek a hazugságot, hanem az, hogy annak ellenére, hogy így tekintik, miért van mégis mindenhol jelen. A társadalmi kommunikációban és a kölcsönös önreprezentációban gyakran túlságosan pozitív képet látunk másokról és láttatunk magunkról. Érdekes például, hogy nem tekintjük hazugságnak a regényeket, filmeket, vagy igazából a reklámokat sem mindig. Az ezzel foglalkozó kutatók közül többen arra a következtetésre jutottak, hogy bár minden társadalomban megvannak a jó pragmatikus okai annak, hogy ne hazudjunk, ugyanakkor viszont nyomós okokat is kreál a társadalom arra, hogy néha mégse mondjuk el az igazat.

Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk

Egy ígéret felér egy szerződéssel
Egy ígéret felér egy szerződéssel

Akkor vagy a társadalomnak egy biztos alaptagja, akiben meg lehet bízni, és akivel szívesen működnek együtt mások is, ha betartod, amit ígérsz. Ha óvatosan ígérsz, csakis miután felmérted a helyzetet, nem válsz gyanússá. És mivel Erdélyben eléggé kis közösségek alkotják a társadalmat, viszonylag hamar körbeér, ha link vagy.