Áldás lehet a tehetség, a különös adottság, a jó anyagi, szociális helyzet, a megtartó, szép család, a jó párkapcsolat, a sok barát… Áldás lehet maga az a tény, hogy képesek vagyunk gondolkodni, mélyen érezni, és átérezni, bár ezek a képességek akár átokként is működhetnek időnként, mégis ezektől vagyunk azok, akik vagyunk. Sőt, végső soron áldás lehet maga a krízis is, ha utána újra össze tudjuk rakni magunkat, és jobb, tudatosabb emberként éljük az életünket.
Az áldás nyomában
Sokak számára az áldás valamiféle vallásos fogalom, ami az isteni gondviselésről, segítségről szól. A magyar nyelv értelmező szótára is egyrészt, mint Isten gyümölcsöző kegyelmét, jóakaratát említi a szó jelentéseként, másrészt mint imát, aztán megemlíti az asztali áldást és házi áldást, és a szó jelenthet átvitt értelemben valami különösen nagy hasznot, jótéteményt, előnyt is. Izgalmas értelmezést ad a fogalomnak Tendzin Gyaco, a dalai láma. Szerinte „a tibeti nyelvben az „áldás" szó átváltozást jelent valamilyen fenség, magasztosság vagy erő segítségével. Egyszerűen szólva az áldás olyan élménynek, tapasztalatnak az eredménye, amely jobbá teszi az elmét, szellemi emelkedést idéz elő.”
Korunk nagyon kedvez annak, hogy keressük ezt az állapotot, amely teljesebbé tesz, magasabbra visz, amitől boldogabbnak érezhetjük magunkat az életünkben, a bőrünkben, kapcsolatainkban.
Itthon még nem néptelenedtek el a templomok, egyre többen fordulnak újra az egyházi szertartások felé, indulnak zarándokútra, imádkoznak. Ugyanakkor virágoznak a különféle keleti eszmeáramlatokon alapuló „vallások” is, reneszánszukat élik a meditációs technikák, és tömegeket tudnak mozgatni az ún. kisegyházak, de a szekták is. Mindannyian keresünk valamit, ami több a hétköznapok taposómalmánál.
Félig tele vagy majdnem üres?
Boldognak lenni, teljesnek érezni magunkat és életünket egyértelműen áldás. Áldásos állapot (bár az ún. áldott állapot is mindig ilyen lenne…). Ez az emberi létélmény természetesen a pszichológiát is foglalkoztatta és foglalkoztatja. Nagyon profánul fogalmazva a nagy kérdés ez: mitől függ, hogy az ember a félig töltött poharat majdnem üresnek, vagy majdnem telinek látja.
Sokan a szükségletek és azok kielégítése szempontjából közelítették meg a boldogság, elégedettség kérdését. Bizonyára aki tartósan a Maslow-piramis csúcsán éli az életét, azaz önmegvalósító ember, gyakran él meg kegyelmi pillanatokat, vagy tartósabban is áldásnak érzi életét, munkáját, azt, ahová eljutott és ahol van. Erikson pszichoszociális személyiségfejlődés-elmélete is magában hordozza, hogyha egy adott életszakasz sajátos konfliktusait jól oldja meg az egyén, akkor megéli a „helyemen vagyok”, „jó úton járok” életérzését. Ez a pozitív lelkiállapot talán az alapja, hogy képesek legyünk áldásnak érezni akár egy szép pillanatot, az életünkben meglévő intimitást, a jól végzett munka örömét. Aki itt tart, az mindig félig telinek fogja látni azt a bizonyos poharat, azaz – ha egy skálán nézzük az életet, ahol az egyik végen a teljes élet, a másikon az üres élet van – többnyire a teljesség felé billen el a mérleg nyelve, még nehézségek ellenére is.
Utat nyitni az érzésnek
Az áldás végül is egy pozitív élmény megélése. Erről könnyen eszünkbe juthat Csíkszentmihályi Mihály flow-élménye. Egyébként ő az elsők között volt, aki kijelentette, hogy a pszichológiának az ember negatív működései helyett a pozitívakkal is foglalkoznia kell.
A flow (magyarul áramlat) az az állapot, amikor az embert teljes boldogság tölti el, belefeledkezik abba, amit éppen tesz, eltűnik minden zavaró körülmény, és csak úgy viszi az ár. Valójában ez igazi áldás, nem? Csíkszentmihályi nem adta meg az örömteljes élet, a boldogság receptjét, de felvázolja azokat az általános elveket, amiket kutatómunkája, emberekkel való foglalkozása közben szűrt le, olyanoktól, akiknek sikerült eljutni egy olyan állapotba, amelyet az öröm, a kreativitás és az élet teljes felvállalása jellemez. Spontán módon is elérhető ez az „áramlatélmény”, ám többnyire komoly munkával jár, hogy „képessé tegyük” magunkat ennek az előidézésére, befogadására.
Csíkszentmihályi Mihály szerint ezek a flow-élmény „hozzávalói” és ismérvei: 1. Legyenek világos céljaid! A cselekvés és a tudatosság ötvöződik, és ellazítja az elmét. 2. Kapj azonnali visszajelzést! Minden pillanatban érezd, hogy hol tartasz, és közelebb jutottál-e a célodhoz! Bízz az intuícióidban, és hagyatkozz belső és külső készségeid tudására! 3. A nehézségeket válaszd meg készségeid szerint! A nehézségek ne legyenek se túl kicsik, se túl nagyok, és biztosítsák a folyamatos tanulás érzését, majd állandóan emeld a lécet, hogy teljesítményed javuljon! 4. Koncentrálj! Figyelmed fogd kizárólag arra, amit éppen csinálsz. Ne engedd, hogy belső szétszórtság vagy külső tevékenységek megosszák vagy elvonják a figyelmedet! 5. Tiszta tudattal működj az adott pillanatban! Rekeszd ki a mindennapi sérelmeket és zavaró körülményeket! 6. Érezd, hogy kézben tartod a dolgokat! Legyen önbizalmad, légy ura vagy önmagadnak, cselekedeteidnek és környezetednek. Nem szorongsz egy kudarctól! 7. Szüntesd meg az én tudatod! Fókuszálj a tevékenységre úgy, hogy közben felülemelkedsz éneden, megfeledkezel róla, és kirekesztesz minden önkritikát. Így eggyé válsz a tevékenységgel. 8. Ismerd fel, amikor az időérzéked átalakul! Az idő a te élményedhez igazodik azáltal, hogy a tevékenység ritmusát, nem pedig a napi külső időt követed. Az idő lelassulhat, felgyorsulhat, vagy meg is állhat.
A flow érzése magába foglalja a szabadságot, azt, hogy az ember képes észrevenni és értékelni az élet szépségét, és engedni, hogy megtörténjen vele az élmény. Ehhez viszont nagyon jelen kell lenni Csíkszentmihályi szerint, a múlton rágódás vagy a jövőn való képzelgés, netán szorongás akadály lehet.
A stressz is akadály
Ez mind szép, de ha folyamatosan stresszben élünk, hogyan juthatnánk el a flow-élményig? Az biztos, hogy az állandó stressz általában ellehetetleníti, hogy átéljük a szép pillanatokat, megtapasztaljuk, hogy áldás van rajtunk. Nemrég egy előadásban a másik világhírű magyar szakember, Máté Gábor is azt hangsúlyozta, hogy évtizedek óta tudjuk, hogy a traumák, a túlzott, nem kezelt stressz mennyire mélyen érinti az egészségünket (nemcsak a lelki, hanem a testi egészségünket is!), mégsem kezdünk érdemben és szélesebb körben már valamit ezzel. A tartós, túl erős vagy gyakran ismétlődő stressz Selye János szerint „kémiai sebhelyeket” okoz az immunrendszerünkben, a központi idegrendszerünkben, komoly károkat okozva. De azt is mondta a nagy kutató, hogy
a stresszt nem lehet elkerülni, életünk velejárója, viszont nem mindegy a mennyisége és az, hogy hogyan alkalmazkodunk a változó körülményekhez. És ez utóbbi tanulható!
Szóval, ahogy Selye mondta, nem a stressz öl meg, hanem ahogyan reagálsz rá.
Benne lenni a pillanatban
Egyre szélesebb körben ismert fogalom a mindfulness, azaz a tudatos jelenlét. A szemléletmód lényege, hogy megtanulunk tudatosan teljes figyelemmel jelen lenni életünk pillanataiban, hogy tisztában legyünk a bennünk és körülöttünk zajló eseményekkel. A mindfulnessre épülő terápiák nem a negatív gondolatokat kívánják megváltoztatni, hanem egyfajta távolságtartást érni el tőlük, hogy kíváncsian, elfogadóan „nézhessük” meg azokat. Kimutatták, hogy a tudatos jelenlét gyakorlása hozzájárul az érzelmi jóllét fejlődéséhez, segít az érzelmek irányításában, erősíti a pszichológiai rugalmasságot (rezilienciát), és főleg az utóbbi kettő a „rossz“ stressz elleni legjobb ellenszer. Mindfulness-szel tehát egyértelműen nő a stresszkezelő képességünk, ezáltal a nyitottságunk avagy befogadóképességünk is a tökéletes pillanatok irányába. Egyre inkább telinek látjuk azt a bizonyos poharat…
Kinek könnyebb?
Vizsgálták azt is a kutatók, hogy milyen összefüggések vannak a személyiségtípus és a boldogság között. Vannak, akik azt gondolják, hogy az élvezetekben „lakik” a boldogság, ők hajszolják leginkább a pozitív élményeket, ingereket, amelyek ideig-óráig örömet nyújthatnak. Aztán vannak, akik inkább a pozitív érzelmekben, önmaguk, önismeretük, képességeik fejlődésében, a „jobbá válni” törekvésben keresik a boldogságot. Lehet, hogy mindkét oldalnak jelen kell lennie abban a tökéletes pillanatban: az örömteli tevékenységnek, egy külső benyomásnak, de a belső megélésnek, a tudatosságnak, a bevonódásnak is, hogy áldásként tudjuk fogadni, ha jó történik velünk.
Több kutatás is bizonyítja, hogy az extrovertált személyek gyakrabban vallják magukat boldognak, elégedettnek, mint az introvertáltak.
A szorongóbb személyiségnek is nehéz átlépni azon a falon vagy hálón, amelyen túl megélhető a boldog pillanat, míg a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb személyek gyakrabban élik meg a boldogságot – de hát azt mindannyian tudjuk. Arra is van már bizonyíték, hogy sem az anyagi javak birtoklása, sem a párkapcsolati állapot, sem az életkor nem mutat releváns összefüggést a boldogság, elégedettség megélésével.
Döntés és áldás
Az élet lehetőség. Komolytalan lenne az az ígéret, hogy tartósan az áldás-állapotában lehet maradni, de talán nem is kell… Hogyan is élnénk meg egy olyan igazi lebegős, sodró, felemelő élményt, ha nem ismernék a másik oldalt, amikor épp elveszettnek érezzük magunkat, szomorúak vagyunk vagy dühösek, kudarcot élünk meg vagy veszteséget. A mostanság annyira ismertté vált transzgenerációs meghatározottság, vagy épp Eric Berne sorskönyv-elmélete meg is ijeszthet akár, de ezek az elméletek mindig magukban hordozzák, sőt, ki is bontják, meg is mutatják: hogy a hátizsák átrendezhető, a script, azaz az életünk elején „kapott” forgatókönyv felfejthető és átírható.
Neked mi a sorskönyved? A nagysikerű Emberi játszmák című könyv szerzője, a kanadai Eric Berne szerint életünket alaposan befolyásolja az életünk első éveiben – főleg a szüleinktől kapott tudattalan „parancsok” hatására – kialakuló ún. sorskönyv. Hasonló című könyvében ezt írja: „A sorskönyv olyan, mint egy számítógépprogram, amely még akkor is kiválóan működik, amikor a „programírók” (a szülők, nagyszülők, stb. – szerk. megj.) már régen eltávoztak az élők sorából”. A későbbiekben tudattalanul úgy irányítjuk az életeinket, döntéseinket, ahogy ez a forgatókönyv „diktálja”, eszerint választunk párt, lesznek vagy nem lesznek barátaink, gyerekeink, leszünk sikeresek vagy épp balekek, és így tovább. Berne szerint vannak vesztes és nyertes „prediszpozíciók”, de azt is hangsúlyozza, hogy nem vagyunk teljes mértékben kiszolgáltatva tudattalan elhatározásainknak.
Az önismeret útján el lehet indulni, a szorongások oldhatók, megküzdési képességeink többnyire fejleszthetők, szépség és csoda rengeteg van körülöttünk, szóval rajtunk (is) múlik, hogy be tudjuk-e fogadni az áldást,tudunk-e nyitni a pillanatok megélése felé, akarunk-e az itt és mostban lenni, vagy inkább elnapoljuk a kérdést. Eva Edit Egerrel mondva: a döntés, egy jó döntés segíthet.
Kiemelt kép illusztráció: Shutterstock
korábban írtuk
A lelki egészség nem állapot: cselekvés
Hogyan állunk saját lelki egyensúlyunkkal? – a lelki egészség világnapján is érdemes feltennünk magunknak a kérdést. Idős emberek életútjuk végén arról számoltak be egy nagyszabású kutatás részeként, hogy a kiegyensúlyozott, boldogságban megélt pillanataikat viszik tovább magukkal, ez a legfontosabb, ami élettapasztalatként megfogalmazódott mindannyiukban. Ez pedig megerősίthet abban: a lelki egészségünk igencsak fontos, kardinális kérdés.
