Útnak indultam, hogy megismerjem Kristófot, aki a Maros megyei Gyulakután lakik. „A három fenyőfánál térjek be” – üzeni az édesanyja, mintha egy mesében olvasnám. Ez viszont nem mese, minden szava igaz. Amíg lefő a kávé, Kristóf megmutatja a szobáját. Ámulok és bámulok. Egy egész falat elfoglal a sok könyv, de van itt tengernyi LEGO és vagy kétszáz kisautó is. „Itt vannak azok, amiket már olvastam, itt az idegen nyelvű könyvek, itt pedig azok, amiket majd ezután fogok elolvasni” – mutatja könyvespolcát a fiatal könyvmoly.
„Úgy hallom, minden reggel olvasol egy keveset. Ma mit olvastál?” – érdeklődöm, de kiderül, hogy Kristóf a nagyszüleinél aludt az éjszaka, és reggel nem volt ideje olvasni, mert sietett haza, hogy találkozzunk. Egyébként a Tündérboszorkány trilógia második részét olvassa, ami egy fiúról, Jóhegyi Laciról szól, aki minden idejét olvasással tölti, és gyakran van a nagyszüleinél. „Ez olyan, mintha te lennél!” – szólok közbe. „Igen” – pisolyog egy nagyot Kristóf, s hozzáteszi, hogy a Jóhegyi Laci név németből van fordítva, a Gutenbergből. Gutenberg, azaz Jóhegyi – esik le nekem is, majd tovább mesél a főhősről.
Nem csak magyarul olvas
„Mivel a főhős fantáziája túl van csordulva, ezért a gondolataival meg tudja változtatni a könyvek szövegét. Ha például egy könyv túl szomorú, akkor boldoggá varázsolja, vagy ha csak úgy nem tetszik neki, azt olyanná varázsolja, hogy tetsszen” – meséli lelkesen. „Van kedvenc könyved?” – kíváncsiskodom tovább. És naná, hogy igen a válasz, de természetesen, nem csak egy van neki. Kedvenc például az Egy Ropi naplója sorozat, amelyből néhány kötetet már románul is elolvasott. De tetszett nagyon Az Ickabog, a Végtelen történet és a Momó is. Ez utóbbit édesanyja olvasta fel neki. „Még mindig olvasok fel Kristófnak esténként” – mondja az édesanyja. „És én nagyon szeretem” – teszi hozzá Kristóf. „Kicsit olyan, mintha hangoskönyv lenne. S olyankor mindhárman együtt vagyunk. Anya olvas, apa meg én hallgatjuk.”
Még alig volt 5 éves, amikor már egyedül elolvasta az első könyvét, Berg Judittól a Tökmagokat, bár az édesanyja soha nem erőltette az olvasást. A kíváncsiság azonban nagy úr, így Kristóf hamar megtanulta a betűket, és egyszer csak kiolvasta a szavakat. Ahogy egyre jobban ment az olvasás, egyre több és több alkalommal vett kézbe könyvet: tavalyelőtt 45, míg tavaly már 105 könyvet olvasott el. Sőt, már románul és angolul is olvas.
„Bővül a szókincsem, és jobban megtanulom a nyelvet. Ha nem ismerek egy szót, akkor aláhúzom, és kikeresem a szótárból, hogy mit jelent.
Én mindenkinek ajánlanám, hogy olvassanak idegen nyelven, de a legtöbb barátomtól azt hallom, hogy nem szeretik a románt vagy az angol nyelvet.” Szerinted meg lehetne kedveltetni velük? – kérdezek vissza. Kristóf úgy látja, ha egy olyan könyvvel kezdenének, amelyet már olvastak magyarul, s tetszett nekik, akkor a szövegismeret miatt könnyebben menne az idegen nyelvű történet megértése.
Az olvasást népszerűsíti a közösségi médiában is
Kristóf szerint fontos, hogy bármilyen nyelven olyan témájú könyvet olvassanak a gyerekek, ami érdekli őket. Ha ez a fantáziavilág vagy a Star Wars, akkor azt. Mert akkor talán megszeretik az olvasást. Persze vele is megesik, hogy abbahagy egy könyvet, ha unalmasnak tartja, de akadnak olyan kötetek is, amelyeket újraolvas. Már negyedszerre olvassa például a Jedi Akadémiát, mert sok emléke fűződik hozzá, és emiatt élvezet számára újraolvasni.
A betűfaló gyulakuti kisfiú nemrég az édesanyja segítségével létrehozott egy közösségi oldalt, KriStory – könyvajánló néven, ahol az olvasást népszerűsíti. De más célja is volt az oldal létrehozásának. Például az, hogy tanuljon vele. Hogy mit? Egyszerre fogalmazni és gépelni. Jó hely ez ugyanakkor arra is, hogy könyvekről beszélgessen, hiszen csak kevés barátjával tudja ezt megtenni. „Nem sokan szeretnek olvasni” – mondja szomorkásan.
„Én meg akarom szerettetni a gyerekekkel az olvasást, és akik szeretnek olvasni, de sokszor nem tudják, mit olvassanak, azoknak szeretnék új olvasmányokat ajánlani.” Kristóf úgy érzi, nagyon kellene népszerűsíteni az olvasást, mert a baráti körében sincs sok gyerek, aki „hű de nagyon oda lenne” az olvasásért. Pedig mekkora élmény a könyvek által más szereplők bőrébe bújni, más helyszínekre utazni pl. Párizsba, Roxfortba vagy Sehodába! De az is fontos lenne – teszi hozzá – hogy az írók is hallgassák meg, mit akarnak a gyerekek. S írjanak olyan könyveket.
A beszélgetésben szereplő könyvek: Bosnyák Viktória: Tündérboszorkány Berg Judit: Tökmagok sorozat Jeff Kinney: Egy ropi naplója sorozat J.K. Rowling: Az Ickabog Michael Ende: A Végtelen történet Michael Ende: Momo Star Wars – Jedi akadémia sorozat
Fotó: Csipán Beáta
korábban írtuk
A kevesebb sokkal több: élménydús egyszerűség a vadonban
Hogyan távolodjunk el időnként a lélekölő mindennapi hajtástól? Hát a gyerekeink a beszippantó virtuális világból? Például úgy, hogy kivonulunk időnként az erdőbe, térerő, vezetékes víz és egyéb kényelmi cikkek nélkül. Kassayéknak bevált: minimalista hétvégi házuk minőségi együtt töltött időt és feltöltő nyugalmat hozott a csíkszeredai családnak. Ugyanakkor Kassay Csongor saját tervezésű erdei kabinja építészetileg is kimondottan izgalmas. (Cikkünk a Nőileg magazin 2021. augusztusi lapszámában jelent meg
