Illusztráció: Shutterstock
Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy – cseng a fülemben a mondás, melyet gyermekkoromban oly sokszor hallottam. És valóban, a nyelvismeret – saját, anyanyelvünké és az idegen nyelveké – manapság elengedhetetlen készség. De mikor javasolt és érdemes elkezdeni kisgyermekünket idegen nyelvre tanítani? A bevált receptről és a tévhitekről okultunk ezúttal.
Ma már a gyermekek számára is nélkülözhetetlen az idegen nyelvek ismerete, hisz az őket körülvevő kütyükkel, appokkal, szoftverekkel és számítástechnikai eszközökkel teli világ nyelve jobbára nem a magyar. A nyelvtanulást tehát érdemes időben elkezdeni, nem mindegy viszont, hogyan, milyen körülmények között, kivel, milyen rendszerességgel és milyen módszerekkel, jegyzi meg Szaló Réka nyelvtanár, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet tanársegéde. Nagyon sok ugyanis a téves nézet, és sajnos sokat árthat is egy kisgyermek fejlődésében, ha a nyelvtanítást nem megfelelő szakember nem megfelelő módszerekkel végzi.
Van olyan, hogy túl korán
Sok érv szól a korai nyelvtanulás mellett, de ellene is. „Én, személyes, szülői és pedagógusi tapasztalatomból kiindulva, gyorsan változó világunk igényeit, valamint egyre rosszabb oktatási rendszerünket is figyelembe véve, jónak és
hasznosnak vélem a harmadik, de inkább negyedik, ötödik életévben elkezdeni az idegennyelv-tanulást,
de fölöslegesnek, túl korainak tartom azt, hogy ennél kisebb gyerekeket idegen nyelvre tanítsunk” – válaszol Réka a szülőket leginkább foglalkoztató kérdésre. Természetesen a fentiek alól kivételt képeznek azok a családok, ahol a szülők vagy esetleg nagyszülők révén a gyereket két-, netán többnyelvűség veszi körül, és ebben nő fel, tudjuk meg.
A mikor után a hogyan kérdése a legfontosabb: a szülőknek elsősorban azt kell szem előtt tartaniuk, hogy a nyelvtanulás semmiképpen sem veheti el a gyermektől a játszás örömét, a felfedezés izgalmát, a nyugodt, ráérős tanulási folyamat biztonságát. Ettől sajnos nagyon sokan eltekintenek, jegyzi meg a szakember. Nagyon fontos tehát, hogy ez a tevékenység ne egy menedzseri határidőnaplóhoz hasonló gyakorisággal történő nyelvóra legyen, ahol számonkérés, fegyelmezés van, hanem
játékos „együtt megmerítkezés” az adott idegen nyelvben.
A nyelvtanárnak ezért ismernie kell az adott korosztály igényeit, jellemzőit, tudnia kell használni azokat a módszereket, amelyekkel jól meghatározott időre le tudja kötni a gyerekek figyelmét. „Mint egy varázslónak, észrevétlenül kell átadnia azt a tudást, ami évek múltán használható nyelvtudássá alakul át” – fogalmaz Réka.
Előbb megtanulni anyanyelvül
A nyelvtanulásban azonban nemcsak a tanár, hanem a szülő is segíthet, mégpedig úgy, hogy megtanítja gyermekét anyanyelvére. „Nem lehet elégszer elmondani, hangsúlyozni, hogy kisgyerekkorban, már a csecsemőkortól kezdődően, az anyanyelv tanulása, az anyanyelven hallott mondókák, versikék, dalok, mesék segítenek az idegen nyelv elsajátításában.
Azt is mondhatnám a kedves szülőknek, hogy ha azt akarják, hogy gyerekük viszonylag könnyen és hatékonyan, sikeresen tanuljon idegen nyelveket, és használható tudást szerezzen, akkor
az első három évben hagyják önfeledten játszani, minél egyszerűbb játékokkal,
segítsék őt felfedezni a környezetét, és meséljenek neki sokat, nagyon sokat, napi rendszerességgel az anyanyelvén. Nem szabad görcsölni azon, hogy vajon megtanul-e angolul a gyermekem, és vajon nem túl késő-e már elkezdeni, hiszen a szomszéd gyereket már másfél évesen hetente kétszer viszik angolórára. Nem.” Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a nyelvet tanulónak hasznos és használható tudást kell elsajátítania: az idegennyelv-tanulásnak ugyanis ez kellene legyen a célja, és nem a különböző nyelvvizsgákra való felkészülés.
Az anyanyelv tanulása, ízlelgetése, mondókák, versek, mesék, dalok és a mindennapi beszéd által fejleszti a gyerek teljes személyiségét, és természetesen segíti az idegennyelv-tanulásban is, térünk vissza az előző gondolathoz. „Így nagyon fontos, hogy a szülő és a gyermeket körülvevő család sokat beszélgessen a kicsivel már egészen kiskorban is, amikor a gyermek még nem beszél” – hangsúlyozza ismételten a szakember.
Ki tanítsa a kicsit?
Ha kisgyerekünk mellé nyelvtanárt keresünk, fontos néhány szempontot szem előtt tartani. Óvodáskorú gyermeket sokkal nehezebb idegen nyelvre tanítani, mint a kisiskolásokat: az iskoláskorú gyermekek ugyanis türelmesebbek, és a tömegoktatás kevésbé hatékony módszereit is megtapasztalták már, ezért elfogadóbbak a tanárral és a módszerrel szemben. Éppen ezért
nagyon fontos, hogy a szülő körültekintő legyen, ha azt szeretné, hogy gyereke még iskoláskora előtt idegen nyelvet tanuljon.
A tanárnak ebben az esetben inkább egy nagyon jól felkészült, empatikus, jó kisugárzású, bizalmat, kedvességet árasztó óvópedagógusnak kellene lennie, aki dalok, körjátékok, érdekes, színes, általa készített szemléltető eszközök, bábok segítségével oktat, tanácsolja a szakember. „Tapasztalatom szerint minderre a drámapedagógia által kínált módszerek a leghatékonyabbak” – osztja meg Réka.
TIPP:
Az oktatás nyelve legyen az adott idegen nyelv, viszont a gyermeknek éreznie kell, hogy bármikor megszólalhat anyanyelvén, és bármilyen gonddal bizalommal fordulhat a nyelvtanárhoz. Az új szavak, kifejezések elsajátítása mindenképpen kontextusban kell, hogy történjen, amely lehet egy mese, dal, közös játék stb.
NE hozzuk zavarba!
Természetes, mondhatni ösztönös, hogy szülőként kíváncsiak vagyunk gyermekünk fejlődésére, ezért faggatjuk. De ne tegyük, figyelmeztet a szakember. „Véleményem szerint helytelen és
nem javasolt a szülő részéről a gyermek kikérdezése, faggatása, számonkérése arról, hogy mit tanult a nyelvórán.
Ez azért is helytelen, mert eleve a gyerek nem tanul azon az órán, hanem játszik. Ha tanul, akkor az nem jó óra, akkor oda nem szabad vinni” – teszi hozzá. Óvodáskorban ugyanis a tanulás szemlélődést, az ismeretek észrevétlen, játékos elsajátítását kell, hogy jelentse. Azzal a kérdéssel, hogy: „És mit tanultatok ma angolból?” vagy „Mondd meg szépen, hogy mondják angolul a madárnak?”, zavarba hozzuk a gyereket. Erre semmi szükség. Az a tudás, amit óvodáskorban sajátít el a gyermek, később fog megmutatkozni: amikor egy harmadik nyelvvel is találkozik, azt is tanulja, valamint akkor, amikor idősebb korában intenzívebben és persze tudatosabban tanulja az adott idegen nyelvet.
Nem minden a „nyelvérzék”
Igen homályos fogalom ugyan a nyelvérzék, de gyakran kapaszkodunk bele, hogy meg- és bemagyarázzuk, miért nem volt elég kitartásunk az idegennyelv-tanuláshoz. „Én személy szerint nem hiszek benne” – jelenti ki a pedagógus. Vannak ugyan olyan emberek, akikre – ahogyan mondani szokás – csak úgy ragad egy idegen nyelv, akik nagyon hamar tanulják meg az új szavakat, kifejezéseket, és bátran használják is ezt az új tudást. Réka kamasz fia is ilyen személyiség.
Itt inkább arról van szó, magyarázza, hogy ezeknek az embereknek nagyon jó a verbális képességük, nyitottak, bátrak, nem görcsölnek, ha új helyzetbe kerülnek, és idegen nyelven kell megszólalniuk, és meglehetősen jól kezelik a kudarcot, a sikertelenséget. Tehát nemcsak akkor szólalnak meg, ha tökéletes a kiejtésük, vagy tökéletes a mondatszerkesztésük, hanem használják azt a kevés tudást is, amivel rendelkeznek.
