– Vannak-e általánosnak mondható „tünetek", amiből észrevehető előre, hogy valaki öngyilkosságot fontolgat?
– Minden olyan ember, akire jellemző a „cry fro help" szindróma, fontolgatja az öngyilkosságot, azaz emlegeti, hogy meg akar halni, komoly öngyilkossági „tünetnek” minősül. Így nevezzük az utolsó segélykiáltást, amivel az öngyilkosságra készülő a világ vagy annak egyik képviselőjének tudtára adja, hogy valami baj van, olyan, amivel nem képes megbirkózni, segítségre van szüksége, mert nem megy tovább. Ilyenkor még elfogadja a segítséget, nem akar meghalni, csak nagy a szenvedésnyomás! Ezen kívül, öngyilkosságra hajlamosító „tünetként” kezeljük, ha nagyon beszűkül valakinek a gondolkodása egy nehéz időszakban, vagy akut krízisben van (pl. válás, gyógyíthatatlan betegséggel való szembesülés, munkanélküliség híre, baleset, stb.) és
Egy másik tünet, ha nagyon erős harag van valakiben, amit nem tud kezelni, valakinek nem tud megbocsátani, és ez a harag egy idő után befele fordulhat. Ha nagyon impulzívnak látunk valakit, azaz az impulzus kontrollja gyenge, nehezen tudja az érzéseit kifejezni és szabályozni, inkább „robban”, amikor valamit közölni akar, érdemes komolyan venni a jelzéseit és szakember segítségét kérni. Ezen kívül minden formája a depressziónak (major depresszió, uni- vagy bipoláris depresszió) – mivel egy betegségről van szó –, felhívja a figyelmet, hogy foglalkozni kell az illetővel a hozzátartozóknak, főként, ha kezeletlen depresszióról van szó, azaz nem jár pszichoterápiára és a pszichiátere által felírt gyógyszert nem szedi az előírt módon. Szakmai nyelven,
Ezenkívül, ha valakinél hosszas a reménytelenség állapota, ha nincs életcélja, mit miért csinál, és nem találta meg az egzisztenciális kérdéseire a saját, megnyugtató válaszát, érdemes bátorítani ilyenkor is, hogy forduljon egy segítő szakemberhez.
Emellett a borderline személyiségzavarral küszködők esetében is találkozunk gyakran szuicid késztetésekkel, a hangulat szélsőséges ingadozásaival, énidentitás-zavarokkal és a személyközi kapcsolatok ingadozásaival. A borderline személyiségzavarban szenvedők nehezen viselik a valós vagy vélt elhagyatást. Jellemző rájuk a krónikus ürességérzés, a gyors hangulatingadozás, valamint az intenzív düh, harag érzése, ami kifelé és befelé is fordulhat, ha tartósan fennáll. Gyakran nem is tudják, hogy ilyen személyiségzavaruk van.
– Idén húszéves a Hallgatlak lelkisegély-szolgálat, amelynek a vezetője vagy. A hozzátok fordulók között gyakori ez a probléma? Hogyan tudtok telefonon keresztül segíteni? Hiszen a kezét fogni a szó szoros értelmében nem tudjátok...
– Az a tapasztalat a telefonos és internetes szolgálatunknál, hogy komolyan kell venni minden hívást, minden fent említett pszichés zavarral vagy mentális betegséggel küzdő ember hívását. Ilyenkor támogató, szupportív jelenlétet igényel a beteg az ügyelőnk részéről. Ezenkívül azt látjuk, hogy
Ilyenkor fontos – nem csak a lelkisegély-szolgálatnál –, hogy a pedagógus, szülő, segítő, lelkész megfelelő sprirituális kompetenciával rendelkezzen, hogy együttérzéssel és türelemmel tudjon jelen lenni, meghallgatni és kérdezni, hogy megtalálják az érintettek a saját békés válaszukat adott nehéz helyzetekre is, oldva így az egzisztenciális szorongásukat.
– Van bármi (mérhető) sikerélményetek? Hogy sikerült embereket, sorsokat, fiatalokat visszafordítani, megállítani, jobbra fordítani?
– Több esetben is segítettünk szuicid krízishívás esetén, volt eset, amikor az illető életének az alakulását pár évig követni is tudtuk, amíg fennállt még a veszély a visszaesésre. Az ilyen jellegű hívások aránya 5-8 százalék között mozog, a pandémia után azonban 35-40 százalékra nőtt a mentális betegségekkel küzdők hívásának aránya.
– Társadalmilag mit lehet(ne), kelle(ne) tenni, hogy csökkenjen ez a szám? Hát szülőként? Merthogy egyre több tizenéves fiatal is próbálkozik...
– A fiatalokat és fiatal felnőtteket – főként 16-29 év között – veszélyeztetett korosztálynak tekintjük, nemcsak az önsértés (falcolás), hanem a szuicid gondolati- és cselekvési késztetések terén is.
és nem csak a felelősséget és „hatalmat” gyakorló felnőtteknek... Közösségi reflexióra hívjuk az embereket az alábbi társadalmi, székelyföldi sztereotípiák megkérdőjelezésével is, kicsit humorosan, mégis komolyan bátorítjuk, hogy mentalitásváltoztatásra van szükség ahhoz, hogy csökkenjen a szuicid késztetések és a befejezett öngyilkosságok száma is. A megelőzésre és társadalmi reflexióra hívó kisfilmünket Tőke-Mátéffy Noémi pszichológussal és Köllő Ildikó filmrendezővel készítettük el, reflexió az önpusztítás jelenségéről.
– Mit tartanál a megelőzés tekintetében a legfontosabbnak?
– A megelőzés érdekében kidolgoztunk olyan bemutatót is osztályfőnöki órákra vagy plenáris előadásokra, amelyben a jó megküzdési stratégiák alkalmazására lehet buzdítani a fiatalokat, szemben a káros megküzdési stratégiákkal, a hétköznapokban is megjelenő erőteljes stresszhelyzetekben. Emellett egy mentális szerviz ABC-t is kidolgoztunk, Tankó-Molnár Emőke és Balázs Brigitta kommunikációs szakemberekkel. Tervezzük a segítők felkészítő képzését, hogy használni tudják a már elkészült szakmai anyagokat, amit a csíkszeredai polgármesteri hivataltól nyert pályázatból finanszíroztunk… A jó stresszkezelési stratégiák és az érzelmi intelligencia fejlesztése mellett az életigenlő létmódot szorgalmaznám, és nem utolsó sorban egy élő, személyes Istenkapcsolat ápolását, napi imával, csenddel és szerető, elfogadó, megbocsátani tudó bensőséges kapcsolatokat az élet minden fontos területén, legyen az család, barátok, munkahely vagy bármilyen közösség.
korábban írtuk
Fiatal felnőttek aggasztó trendje: egyre többen utasítják el a szexuális életet
Ismerve a minőségi szex fizikai és mentális egészségben betöltött helyét, az intimitáshoz és a kötődési képességekhez való hozzájárulását, tévútnak tűnik a nagykamaszok és a fiatal felnőttek azon választása, hogy elutasítják a szexuális életet.
