Bár a világ a szűzen fogant Megváltót ünnepli, sokan a három királyt várjuk leginkább, vagy bár azt az egyet, aki mennybe repíti a bennünk rejlő angyalt. Szerelmeskedni a szeretet ünnepén? Jézus! Kinek jut eszébe ilyen paráznaság? Nekünk.
Szenteste szerelmeskedni??? Ó, egek! Ilyenkor elsőbbséget élvez a puccba tett lakás, a töltelékes káposzta, a rózsaszín habcsók, a tökéletes mákos kalács s az ünnepre kivikszolt, fél napig békés, boldog nagycsalád.
Én már egy sima szexnek is örvendenék karácsonyra – sóhajt fel őszintén egy férfiismerős. Először könnyesre kacagjuk magunkat, de a kötelező egymásra figyelés és örömszerzés hónapjában bizony rájövünk, épp e kettő marad el rendszerint adventkor, a szeretet ünnepére készülődés idején. Pedig a fenti kívánság komoly, és ha igazán jó angyalok vagyunk, teljesíteni is tudjuk. Nem pénz, szeretetteljes elhatározás kérdése ez az ajándék. Nem kell kitanulmányozni a Káma Szútrát, épp csak újra kell gondolni a sokéves karácsonyi rutint. Mert mi lenne, ha...? Például idén szakítanánk a megrögzött szokásainkkal, kevésbé lennénk hagyománytisztelők, és nem szaladgálnánk hajunkat tépve bolttól boltig, hogy megvásároljuk, ablaktól ablakig, hogy fényesre pucoljuk, és nem feltétlenül arra gyúrunk, hogy mindenáron mi legyünk az adventi seprűbajnokság győztesei. Mi lenne, ha nem meggyötört mártírként rogynánk le a tökéletesen feldíszített karácsonyfa alá? Ha végre egyszer őszinte mosollyal, illatosan, kívánatosan ragyognánk a gyertyafényben? Bizonyára sem a párunkat, sem a gyermekeket, a kis Jézust meg pláne nem zavarná, ha kissé rendetlenebb otthonban köszönne ránk a szenteste, ha a plafonról – angyalhaj gyanánt – finom pókháló csüngne alá, s a giccses, ráadásul nálunk nem őshonos rénszarvasok helyett ezúttal pajkos porcicácskák lennének a karácsonyi állatkák.
Hölgyek, urak! Mi lenne, ha idén karácsonykor nem a cuccos karóra, nem a méregdrága parfüm, hanem mi, egyedül mi lennénk az ajándék annak, akit szívből szeretünk, de olyan rég nem bújtunk hozzá? Úgy igazán, önfeledten, mint kapcsolatunk kezdetén, a hősszerelmes korszakban?
Szóval mi lenne, ha idén valóban angyalok lennénk, és elhoznánk párunknak a várva várt megváltást? „Csak egy sima szex”, de mennyire meghitt lehet ez karácsonykor, s végül is boldog szeretetben hullna le a ruha rólunk, A-tól Z-ig, azaz lábujjtól a feje búbjáig szerethetnénk egymást. (Nem egy mást.) Szentestén minden adott. Kultúránkban amúgy is meghatározóak a testi örömök karácsonykor: a finom disznóságok, azaz az evés és az összeboruló ivás koronázza meg a legtöbb családban az ünnepet. És ha már jót ettünk-ittunk, miért ne malackodhatnánk a hálószobában is?
Zokni vs semmi
Bár felnőttként már nem sokan írunk levelet az angyalnak, és nincs kívánságlista, abban biztosak vagyunk, ha megkérdezzük párunkat, hogy mit kívánna karácsonyra: a huszadik pár ugyanolyan százszázalékos pamut zoknit vagy bennünket jókedvűen, egy szál semmiben, nyakunk rá, hogy utóbbit választja. Ahogy a dalban: te engemet, én tégedet.
Fontos a lelki béke, de a külcsín sem mellékes. Az ajándék akkor igazán izgalmas meglepetés, ha szép a csomagolás. Ezért mindenekelőtt szánjunk időt magunkra, nem luxus a kozmetikus-körmös-fodrász, ne legyen lelkifurdalásunk emiatt, hiszen ez mind a párunk ajándéka. Nem mellesleg kivikszolva mi is sokkal inkább ráhangolódunk az ünnepi együttlétre. A fertőtlenítőszer-foltokkal tarkított, töltöttkáposzta-illatú, szürke mackónacit ezen az estén felejtsük el (Király Gábort ettől még imádjuk!), és már a reggeli kávénál jelezzük párunknak, hogy szenteste frissen borotvált, illatos és sima arcbőrére vágyunk... Ugyanakkor megsúghatjuk, ha véletlenül magától nem tudná: az elegáns ing is szexi, pláne ha nem mi vasaljuk. A júliusban, titokban vásárolt, überszexi, fekete combfix harisnyát most legálisan is felavathatjuk, így elmondható: nem szenteste, fél 7-kor vettük az ajándékát a Lidlben, hanem már a nyaralás óta készülünk a nem mindennapi meglepetésre. Zárójel kinyitva: az sem utolsó szempont, hogy az ő ajándékát idén költséghatékonyan megússzuk. Zárójel bezárva.
Szentestére – előétel gyanánt – kulináris orgazmust kínáljunk: nem feltétlenül kell ragaszkodnunk az illatos, de gyomorgyilkos füstölt gömbec plusz töltött káposzta párosításához, ne igyunk meg egy láda sört, bort, liter gint, kiváltképp, ha a vacsora után még az ágyban is ünnepelni akarunk. Legyünk partnerek és spontánok: ha úgy esik jól, már templomozás előtt koccintsunk, és a karácsonyfa-faragás hagyományos, káromkodással fűszerezett feszültségeit se perpatvarral, inkább megértő puszival – vagy indokolt esetben – vérnyomáscsökkentő oroszhegyivel oldjuk. Módjával vágykeltő a vörösbor is, ünnepi lehet egy pohár száraz pezsgő a mécsesekkel megvilágított fürdőkádban, az illatélményt az ilyenkor szokásos mézeskalács-fűszerkeverékkel, ánizzsal, fahéjjal, szegfűszeggel fokozhatjuk. Keverhetünk ínycsiklandó koktélt, a narancs és egyéb citrusfélék nemcsak vitalizálnak, de a lédús gyümölcs fogyasztása szexi is tud lenni, ha csak rá gondolunk, cseppen el a nyálunk.
Ahol gyermekek vannak, ott természetesen ők az este főszereplői, ha azonban időben ágyba parancsoljuk őket, a szenteste felnőtt örömeiről nem kell lemondanunk. Most nem az ünnepi vacsora romjainak eltakarítására gondolunk, bár ismerünk olyan perverzeket, akiknek a romelhárítás is romantikus, ezúttal a hálószobai pajzán ünneplésre utalunk.
Ha leszáll a csendes éj...
Végre édes kettesben élvezzük a karácsonyi illat- és fényözönt, ne a távirányító, hanem a párunk kezei után kutassunk a paplan alatt. Az „anyádidénismilyenidegesítővolt” című monológot ezúttal felejtsük el, s lehetőleg feleslegesen ne is csacsogjunk. Legyen ez már a második számú karácsonyi ajándékunk. Számos férfinek a legszebb, amit adhatunk: a csend. De nem a vihar előtti. Hanem az elégedett. Ha mégis muszáj megszólalnunk, legfeljebb annyit súgjunk érzékien a kajla fülébe, hogy számunkra ő a mennyből az angyal, s bennünket mindig – reméljük, most is – az egekig repít. És ha már ilyen boldoggá tettük a teremtés mennyei koronáját, akkor kérhetjük finoman, érzékien, mi is az ajándékunk. Ágyba, párnák közé vagy akár a fenyő alá is. Utóbbi kockázatos, de az extrém szex kedvelőinek kifejezetten ajánlott: kemény, szúrós, a tüske bennünk marad, de ünnepien illatos. A fa úgy jó, ha áll. Mert ezen dől vagy bukik minden. Így lesz felejthetetlenül f(kipontozzuk, mert nő ilyent nem mond)a a karácsony.
A nőkön sok minden múlik, de nem árt, ha a pasik is megerőltetik magukat. Beszállnak a játékba, veszik a lapot. Sőt, ha kell, a porolót is, és szó nélkül viszik kipüfölni a szőnyeget, szánkózni a gyereket, és nem lilul el a fejük, ha utolsó percekben le kell szaladni a boltba, mert jaj, istenem, a csillagszórót megint elfelejtettük. Legyenek erős, okos, kívánatos, szexi partnerek, akikre jó ránézni, hozzábújni, borzongva gondolni a szerelmes éjszakára. Aki igazán macsó, az nem szidja a ’zasszonyt, hogy már megint süt, főz, futkorászik, mint a mérgezett egér. Inkább segít asztalt teríteni, fát díszíteni, megcsókol és puszit nyom az izzadt arcunkra. Attól meg végképp elolvadunk, ha kiveszi a fakanalat a kezünkből, és közben azt dörmögi a fülünkbe: jobban kíván, mint tíz évvel ezelőtt, sőt még a töltelékes káposztánál is.
Felejtsük a fúriát!
Nagyon fontos: ha nem is az egész adventi böjt, de bár Jézuska születése napja ebben a boldog, sejtelmes várakozásban teljen. Próbáljuk ki a lehetetlent: legyünk egész álló nap figyelmesek, mosolygósak és kedvesek. Még akkor is, ha idétlen a karácsonyfa, ha kihasadt a bejgli, vagy utolsó percben, hívatlanul megérkezik drága anyuka, és villámcsapásként sújt le a gondolat: nem vettünk ajándékot neki. Legalább ezen a napon ne üvöltözzünk párunkkal, ráér az december 26. után is, ne szidjuk a gyermekeket folyton, és ne boruljunk ki, ha az angyaltól nézhetetlen nippet és giccses nyakéket kaptunk. Kivételesen felejtsük el minden sérelmünket, ne karácsony szent estéjén akarjuk rendezni a hét évvel ezelőtti vitát, és a kifizetetlen villanyszámlát is tegyük el inkább a fiók mélyére, mintsem dühösen lobogtassuk. Karácsony van: ne fúriák, angyalok legyünk. NŐK. FÉRFIAK. Szerelmeskedő emberek. Vajon menni fog?
