Évtizedek óta nem fordult elő, így hát különös kíváncsisággal, sőt, enyhén remegve bontottam fel, és már a lépcsőház mélyen sárga fényénél mohón falta szemem a szépen rendezett sorokat. A karcsú és vékonyan rajzolt betűk mintha karcsú és vékony nők ismétlődő alakját sejttették volna. A homályban aranylón villantak, majd lassan halványodva, szinte udvariasan visszaléptek, amint szemem a következőre vetette magát: „Kérlek, ne haragudj rám, megígérem, hogy többé nem zaklatlak. Én ezennel kilépek és lelépek, úgy, hogy nem látlak többé, de soha nem tudlak kiverni a fejemből. Köszönöm, hogy megkerestél, vigyáztál rám, cirógattál, és az égig emeltél. Most, hogy tudom, hogy milyen a csillagok között a magasságban, a földre vágyom vissza.
Iszonyatos fájdalom fogott el, sajgott minden porcikám, a szemem, mint robbanásra kész izzó golyó, lüktetett a zavarodott fejemben. A fekete sarokban sírtam végig az éjszakát, nyöszörögve, szipogva és maszatosan, mint a kisfiúk, ha a nagyobbak szívtelenül kifosztják őket. Nem azt sirattam, hogy többé sose látom, hanem azt, hogy soha nem találkoztam vele.
Enyhén hajnalodott, amikor a vékony papírost újra a borítékba zártam, és erős, nyomtatott betűkkel ráírtam a hátuljára, hogy: ADD TOVÁBB, HA NEM A TIED!
Aki mit sem sejtve alszik, akinek erős karja a mély álomban forró csípőn pihen, aki véresre korbácsolt suttogó vágyakat és epekedő sóhajokat, és aki nem hiszi, hogy ő félrelökhető. Még sötétben botorkáltam le a postaládákig, és találomra csúsztattam be a levelet az egyik keskeny résen.
korábban írtuk
Antal Aliz: A mozgás gyógyszer, és minden, ami örömet okoz, gyógyít
Nagyon sokszor érezzük, hogy létfontosságú a lassítás, a jelen pillanat megélése, a testünkkel való jó kapcsolat és az a fajta rugalmasság, amely átsegít a nehéz élethelyzeteken. Antal Aliz ezt a lelassulást kereste, amikor rátalált a Nia-táncra.
