G. vagyok, ötvenkét éves férfi. Egy felcímezetlen boríték volt tegnap a postaládámban. Olyan kis finomka levél, melynek halvány rózsaszíne láttán, rögtön az orrához kapja az ember, hogy beszippantsa illatát. Enyhe, de mélyről jövő vanília volt, különösen izgalmas. Bizsergetően izgalmas az is, hogy egy szürkülő férfi ilyen levelet kap.
{hirdetes}
Évtizedek óta nem fordult elő, így hát különös kíváncsisággal, sőt, enyhén remegve bontottam fel, és már a lépcsőház mélyen sárga fényénél mohón falta szemem a szépen rendezett sorokat. A karcsú és vékonyan rajzolt betűk mintha karcsú és vékony nők ismétlődő alakját sejttették volna. A homályban aranylóan villantak, majd lassan halványodva, szinte udvariasan visszaléptek, amint szemeim a következőre vetették magukat: „Kérlek, ne haragudj rám, megígérem, hogy többé nem zaklatlak. Én ezennel kilépek és lelépek, úgy, hogy nem látlak többé, de soha nem tudlak kiverni a fejemből. Köszönöm, hogy megkerestél, vigyáztál rám, cirógattál, és az égig emeltél. Most, hogy tudom, hogy milyen a csillagok között a magasságban, a földre vágyom vissza. Látod,… mosolyognom kell,… annyira szeretlek, hogy majdnem azt írtam, hogy a földbe vágyom nélküled. Isten veled, szerelmem! S.”
Iszonyatos fájdalom fogott el, sajogott minden porcikám, a szemeim, mint robbanásra kész izzó golyók, lüktettek a zavarodott fejemben. A fekete sarokban sírtam végig az éjszakát, nyöszörögve, szipogva és maszatosan, mint a kisfiúk, ha a nagyobbak szívtelenül kifosztják őket. Nem azt sirattam, hogy többé sose látom, hanem azt, hogy soha nem találkoztam vele.
*
Enyhén hajnalodott, amikor a vékony papírost újra a borítékba zártam, és erős, nyomtatott betűkkel ráírtam a hátuljára, hogy: ADD TOVÁBB, HA NEM A TIED!
A langyos zuhany teljesen magamhoz térített, és most már az a férfi foglalkoztatott, akit irigyeltem. Aki mit sem sejtve alszik, akinek erős karjai a mély álomban forró csípőn pihennek, aki véresre korbácsolt suttogó vágyakat és epekedő sóhajokat, és aki nem hiszi, hogy ő félrelökhető. Még sötétben botorkáltam le a postaládákig, és találomra csúsztattam be a levelet az egyik keskeny résen.
