A nemi szerep nem egyenlő a biológiai nemmel. Az, hogy valaki biológiailag nő- vagy hímnemű genetikailag, kódolt, a nemi szerep azonban ennél kevésbé megfogható, ugyanis az, hogy valakiből milyen nő vagy férfi válik, nagyon sok tényezőtől függ. A nemi szereppel való azonosulás annak a függvénye, hogy az egyén milyen mintákat látott maga körül, és hogy ezekkel mennyire tudott azonosulni. Sikeres férfi és nő az lesz, aki a társadalmi elvárásokat a lehető legjobban megközelíti. A jelenkori társadalom a tipikus női és férfi szerepstruktúrát nagy mértékben elhomályosítja, ugyanakkor rengeteg, egymásnak ellentmondó viselkedési szabályt állít, a megszokottól való eltérést pedig megbélyegzi.
A szerepek tanulásának legfontosabb módja a szülőkkel való azonosulás, a nemi szerepekben az azonos nemű szülővel való azonosulás. A szülők egymás közti viszonya pedig a férfi-nő kapcsolat modelljévé válik.
Utánzás és megfigyelés
A szülőkben kezdetektől vannak bizonyos elvárások azzal kapcsolatban, hogy milyennek kell lennie egy kislánynak vagy egy kisfiúnak, s ennek alapján alakítanak fel normákat is velük szemben.
Lányok esetében az apa jelentősége megnő ebben a korban, amikor a lánygyermekek először próbálják ki női szerepüket, s ez először az apa felé nyilvánul meg. Kisfiúknál az anyáról való leválás válik ekkor fontossá. Serdülőkorban az azonosulással megtanult viselkedésformák, a társas kapcsolatok, a környezet megerősítése, valamint a fantázia- és szerepjátékok segítik a nemi szerepek elsajátítását. Ekkorra mind a lányok, mind a fiúk előtt már többféle modell áll (anya/apa, kortársak, médiából ismert személyiségek stb.), ezeknek a mentén kell azt a viselkedésmintázatot kialakítaniuk, ami megfelelő a számukra. A szexualitás megélése a nemi szerepek begyakorlásának alapvető terepe.
A gyermekek megfigyelik, hogy a két nem viselkedése különböző, ez alapján hipotéziseket állítanak fel a „helyes” női és férfi viselkedésről. Tudják, hogy ha megfelelő viselkedést produkálnak, azért jutalom jár. Bandura (pszichológus, 1925–2021) elmélete szerint a megfigyelésen alapuló tanulás több tényezőtől függ. Az első az, hogy legyen megfelelő modell. Ezért nem mindegy, hogy van-e férfi és női modell is a szűkebb-, vagy legalább a tágabb családban…
Női szerepzavarok és ezek okai
Egyes traumák vagy hiányok meggátolhatják bizonyos szerepek kialakulását vagy megnehezíthetik ezek megélését.
Ha három–hat éves kora között a kislány életéből hiányzik az édesapa vagy az édesanya, ez okozhat női szerepzavart. Ha az apa hiányzik, a női viselkedésformákat a kislány megtanulja az édesanyjától, de nem lesz az életében olyan férfi szereplő, aki visszajelzéseket ad a nőies viselkedésre. A férfiképe idealizálttá válhat, hiszen nem látja a férfit/az apát az édesanyja mellett a maga valóságában. Kialakulhat nagyon negatív férfikép is, amennyiben az anya tudatosan vagy csak jelzések szintjén negatív képet fest a kislány számára a férfiakról. Ez később megnehezítheti a férfiakkal való kapcsolatot, a kommunikációt a másik nemmel.
Külön probléma lehet még az anyáról való leválás, és ebből adódóan a feleség/partner szerep megélése. Ha az édesanya hiányzik, a gyermeknek nehezebb lesz olyan modellt találnia, akire hasonlíthat, és a férfi képe itt is idealizálódhat a „hős-apával” való együttélés nyomán. Természetesen, ha a gyermek életében jelenlevő szülő odafigyel ennek a hiánynak a jelentőségére, ellenkező nemű személyek segítségét kérheti, akik mintául szolgálhatnak a lánygyermek számára a nemi szerepek elsajátítása során. A szerepidentifikációban annak is jelentősége lehet, hogy a szülők milyen neműnek várták a gyermeket. Ez inkább a lányok esetében fordul elő, amikor – főként elsőszülöttnek – fiút várnak a szülők, de olykor a kisfiúk is csalódást okoznak nemükkel.
A kimondott vagy kimondatlan jelzésekből a gyermek érzi, hogy másnak várták, mint aki lett. Megpróbál igazodni a szülők vágyaihoz, fiús játékokkal játszik, fiúsan viselkedik, s mire a szülők esetleg elfogadják a gyermek nemét, ő már magáévá tette a másik nem szereprepertoárjának egy részét. Hasonlóan az előbbiekhez, az is okozhat nehézséget a nemi szerep alakulásában, ha a lánygyermeket túlféltik, emocionálisan gátolják. Ekkor a tágabb szociális szférában nehezen boldogul majd, a kommunikációja nem lesz megfelelő, nem tud a másik nemmel könnyedén kapcsolatokat teremteni, vagy bűntudata támad az első diákszerelmek megélése során, ami szerepzavarok kialakulásához vezethet.
Pszichoszomatikus tünetek és szexuális zavarok
A zavartalan pszichoszexuális fejlődés bizonyítéka az, ha a nő szívesen vállalja nemét és az ehhez kapcsolódó szerepeket. A nőiességet el lehet tudatosan utasítani, de sokan nem nevezik meg a nemükkel kapcsolatos elégedetlenséget vagy észre sem veszik azt. Ilyenkor szorongások szintjén fejeződik ki a nőiesség és a női szerepek elutasítása és a szerepfelvállalással szembeni ellenállás.
A női pszichoszomatikus tünetek között szerepelhetnek kisebb betegségek (fejfájás, ízületi fájdalmak stb.), de gyakori a vérzészavarok megjelenése is. Ilyenkor a test arról jelez, hogy a nő nem érzi jól magát női szerepében, a görcsös, fájdalmas vérzés lelki hárításokat jelezhet a női szereppel kapcsolatban. A női és kifejezetten az anyai szerep hárítása egyéb nőgyógyászati problémákat is okozhat, súlyos esetekben meddőséget is (természetesen, ha minden szervi és működésbeli ok kizárható). A nőiséget, a szexualitást, az anyaságot hárító nő személyisége egészével ellenáll azoknak a testi funkcióknak, amelyek kifejezhetnék nőiességét.
A zavarok tudat alatt jönnek létre, elfojtott, nem vállalt érzelmekről árulkodnak.
A női szerephárítás a szexualitásban is megmutatkozhat. A szexuális vágy és/vagy a kielégülés hiánya eredhet szerepzavarból. A libidó hosszabb ideig tartó hiánya a pszichoszexuális fejlődés zavarára utal, a rövidebb ideig tartó hiány arra utal, hogy valami gátolja a szexualitás iránti igényt. A szexuális női szerep elutasítása testi és lelki tüneteket is okoz, például az aktus utáni hasfájás, fejfájás. Pszichés tünet, ha a nő megmagyarázhatatlan okból sírni kezd vagy dühössé, idegessé válik a szeretkezést követően. A vaginizmus, azaz a hüvely összehúzódása miatti behatolási képtelenség is lehet szexuális szerepzavar, aminek következtében a nő reflexszerűen védekezik a testiséggel szemben. Ennek lehet szexuális éretlenség, de gyermekkori trauma is az oka, vagy az anyaszerep elkerülésének óhaja.
A férfi szerepzavar és okai
Szerepzavart a férfiaknál is az okozhat, ha a három–hat éves időszakban hiányzik az édesapa vagy az édesanya. Ha az anya hiányzik, a modell adott marad az apa személyében, és mivel az egyedülálló apákat a tágabb család a legtöbb esetben erőteljesen támogatja, nagyobb az esély arra, hogy a fiúgyermek találjon a női szerepre is mintát, és viszonylag problémamentesen túl legyen az édesanya hiányán a szexuális fejlődés szempontjából. Ha mégsincs megfelelő női személy a gyermek életében, aki visszajelzéseket ad a férfias viselkedésre, az gondot okozhat főként a nőkkel való kommunikáció során.
Ilyenkor nincs megfelelő minta a férfi szerepek utánzásához, nem kell megküzdeni az édesanya figyelméért, ezért a férfiszerep elsajátítása és az identifikáció problematikussá válik. Amíg a lányok esetében a modell származhat például az óvó nénitől, addig a kisfiúkat kevesebb jó minta veszi körül a férfiszerep elsajátítására. Koravénné válhat, ha az anya a szeretetével rátelepszik, vagy vele beszéli meg a felnőtt életének gondjait. Az anya boldogtalansága bizonytalanságban, lelkifurdalásban tartja, ami a későbbi párkapcsolatait nehezíti meg.
Nőfalók és hódítók
Felnőttként jelentkezhet a férfiszerep megélésével kapcsolatos zavar, amit a nőfaló férfiak viselkedésmódjaként írhatunk le. Ők azok a férfiak, akik gyorsan hódítanak és gyakran cserélnek partnert, hiányzik esetükben a lelki kötődés, a saját szexuális öröm megélése az elsődleges, nincs képesség a felelősségvállalásra, és legtöbbször nagyon vonzó nőket választanak, hiszen ez is mércéje sikerességüknek. Ennek a viselkedésmódozatnak a hátterében sokszor a férfiszereppel kapcsolatos bizonytalanság és az impotencia-komplexus áll.
Az ilyen típusú szerepzavart okozhatja nemi éretlenség és szexuális rivalizáció is. A másik típus, a hódító férfi számára fontos a barátságos légkör, a jó hangulat, a hódítás, s bár első látásra szimpatikusabb, hiszen a nőt látszólag nem használja tárgyként, a háttérben itt is súlyos érzelmi és szexuális zavarok lehetnek, ilyen a nemi éretlenség, az érzelmi kielégületlenség és bizonytalanság, az ideális nő keresése, de soha meg nem találása, ami újabb és újabb kalandokba keveri a férfit.
A női és a férfi identitást és az ebből adódó szerepek megélését nagyban befolyásolják a korai, gyermekkori élmények, a kortárscsoport, valamint a társadalmi elvárások és megítélések. Ilyen komplex körülmények között nem csoda, hogy számtalan, a nőiséggel/férfisággal kapcsolatos frusztráció, hiány, probléma adódik, ezeket azonban önismerettel, személyiségfejlesztéssel, tudatossággal meg lehet oldani.
korábban írtuk
Elekes István: A kiégést gyakran „kihordjuk lábon”
Elekes István építőmérnökből lett szociológus, közösségfejlesztő és tréner, háromgyermekes édesapa. Igazi mozgatórugója a gyergyói civil életnek, jelenleg korunk egyik legtöbb kérdést felvető tünetével, a kiégéssel és annak megelőzésével foglalkozik.
