Jaj, nehogy olyan ragaszkodó, kapaszkodós gyerek legyen, akit le kell hámozni majd a lábamról, mikor az óvodában ott akarom hagyni, sírva vigasztalhatatlanul. Legyen inkább más, mint én: talpraesett, magabiztos, találja fel magát egyből, nem sírós, erős!
Jaj, nehogy olyan tátott szájú legyen, akinek a kezéből bárki kiveheti a játékot, összedöntheti a várát, félrelökheti a csúszdától, és ő ezt szó nélkül tűrje, egy hang se tudja elhagyni a száját, mint nekem annak idején, jaj, nehogy!
hogy a rojtosra nyűtt lyukas focilabdán meg a kicsi háromkerekű biciklin kívül, amit rollerként használtunk, mikor már kinőttük, alig legyen egy-két valamirevaló játéka. Hát én megveszem neki a 101-ik vaskocsit is, én meg azt a simogatós telefont is, ha már a barátainak is mind van. Megveszem én, ha túlóráznom kell, vagy ha Németbe kell menjek érte, akkor is. Ne érezze magát kevesebbnek, mint a többi, mint én, gyermekkoromban...
Inkább beadom a román csoportba/osztályba, hiába mondja a pszichológus, hogy az anyanyelv ilyen fontos, olyan fontos, hogy a szilárd anyanyelvi tudás alapozza meg több más képességét, blábláblá, süket duma. Csak én tudom, hogy mennyit szenvedtem a román (nem) tudásom miatt, érettségin is, ha le nem diktálják a tételt, hát megbukok. Na, én aztán ezt nem akarom a gyermekemnek, tanuljon szépen jó korán románul, legyen neki előnye majd az életben ebből. Igaz, kicsit sír a barátai után, akik a magyar csoportba/osztályba mentek, de hát megszokja, na, s majd később, az Életben hálás lesz ezért nekem. Mert én csak a javát akarom, ezt mindenki láthatja. Nehogy úgy járjon, mint én...
Nehogy csak álmaiban valósuljon az meg, hogy a tanító néni az egész iskola előtt bemondja, hogy ő lett az első tanuló, leelőzve ezzel a magolós Marcsát is, szóval erről csak ábrándozhatna, mert soha meg nem történne, hogy ő is jutalomkönyvet kapjon az évzárón. Azokat a könnyeket, jaj, nehogy!
Inkább fizetem a magánóráit, mindenből, ha kell, szerzek tanárt, addig nincs játék, amíg mindent ki nem kérdeztem, beíratom úszni, balettezni, focizni, kosarazni, angol–német–román órára, vakációban is, ne lebzseljen otthon s nyomogassa a telefonját, elküldöm minél több táborba, olvasson s feladatlapozzon, nehogy kiszálljon a nagy szabadságtól minden a fejéből, aztán kezdjük az évet a nagy nyolcasokkal!
Jaj, nehogy, a saját életem hiányai, kudarcai, feldolgozatlan sérelmeim miatt ne lássam meg gyermekemben a tiszta lappal induló, egyedi és megismételhetelen életpalántát, egy tiszta, erős, új embert, nehogy félelmeimmel megfertőzzem lelkének egészségét, szabadságát!
Jaj, nehogy!
korábban írtuk
A füllentés része a gyermekkori fejlődésnek – A gyermeki hazugság és ami mögötte van
Kilép a babakorból, elkezd gügyögni, majd beszél, és egyszer csak füllent egy nagyot. Elmeséli például, hogy kék nyulat látott a napközi udvarán. A szülő megdöbben, és kétségbeesik: hazudik a gyermek! Pedig nem, szó sincs erről.
