Az óvodába lépés időszaka az a pszichés fejlődési kor gyermekünk életében, amelyre már nem a biztonság-, hanem az újdonságkeresés lesz jellemző.
Az eddig főleg csak a szűkebb család mintáján felnőtt picik biztonsággal kezdik leképezni saját örökölt adottságaik mentén a szüleiktől, családjukban tanult kapcsolódási mintákat, szerepeket, működésmódokat. Ez az első barátságok és akár szerelmek ideje is, magyarázza Sógor Enikő pszichoterapeuta, klinikai pszichológus.
A szakember fontosnak tartja hangsúlyozni: egyáltalán nem gond, ha a gyermek szerelmes lesz ilyen apró korban, de az sem, ha nem. „Olyan ez, mint a barátság: természetes jelenség, belső fejlődési igény kifejeződése, ami minden gyermeknél másként és más tempóban történik” – magyarázza. A gyermek szerepeket tanul, és öntudatlanul próbálgatja „személyisége erejét”, ami sok esetben egyáltalán nem csak játék, hanem igenis valóságos és komoly érzelmeket mozgósító kapcsolat. Ugyanakkor tanulási, fejlődési eszköz:
Szülőnek és pedagógusnak komolyan kell venni ezeket az érzéseket, hisz a gyermek önbecsülése és kapcsolatteremtő képessége, egész személyiségének épülése a tét. Nem szabad sem kinevetni, sem elhanyagolni, sem túldramatizálni, figyelmeztet a pszichológus.
A kisgyermek számára a szerelem fogalma nem sok tudatos elemet tartalmaz, és függ a velük érintkezésben levő felnőttek és a társadalom ezzel kapcsolatos elvárásaitól, reakciójától. No meg attól, hogy mennyi és mi jut el hozzájuk a felnőttek szerelmi életének részleteiből és aspektusaiból. Gyakran előfordul például, hogy a felnőttvilágból rájuk zúduló túlerotizált, mindent férfi-nő ellentétre lebontó információk hatására túl korán belekényszerülnek káros sztereotípiákba.
Nem hiányzik az udvarlási eszköz és az erotika sem, csak ezek egész más szinten fejeződnek ki: együtt játszanak vagy esetleg csak megkergetik, megvédik egymást a gyerekek, gyakran nem is mondják ki az érzést, csak kis gesztusokból érzékelhető a vonzódás. A szexuális kíváncsiság kielégítése (egymás nemi szervének megtekintése stb.) sem feltétlenül velejárója az ovis szerelemnek.
Szülőként fontos komolyan venni gyermekünk érzéseit, illetve fontos, hogy tudjuk, melyek az egészséges határok, mi az, ami esetleg túlzás, ízléstelen vagy káros egy ilyen kapcsolat esetén. Például ha nem a természetes igényeken, kíváncsiságon vagy közös egyetértésen alapszik a kapcsolat, hanem az egyik fél túl vehemens, erőszakos, testi sértést, zaklatást alkalmaz, vagy a szülők beleavatkoznak, esetleg eltúlozzák a helyzetet, sorolja Sógor Enikő. Legyünk gyermekünk mellett akkor is, amikor felnőttektől kap olyan reakciót vagy biztatást, ami meghaladja természetes érettségi korát ezen a téren.
Figyeljünk: ha a korábbitól élesen eltérő vagy furcsa viselkedést veszünk észre, például ismételt magamutogatást közösségben, szexuális érintkezésre próbálkozást, fokozott, nyilvános maszturbálást, olyankor érdemes szakember véleményét kérni!
Fontos tudnunk: a gyermek korai érzelmi biztonságának felépítése, megtartása a legnagyobb feladatunk. A korai érzelmi tapasztalatok alapozzák meg a személyiség azon elemeit, amelyek felnőttkorban meghatározzák, hogyan tudunk más emberekhez kapcsolódni, képesek vagyunk-e biztonságosan, stabilan kötődni valakihez, szeretni önmagunkat, az embereket és a világot. „Ezért fontos, hogyan bánunk a gyermekünk érzelmeivel. Ha nem is értünk mindennel egyet,
Biztassuk kedvességre, tiszteletre a másik féllel szemben! Ha megértéssel és tisztelettel kezeljük érzéseit, akkor azt közöljük vele, főleg kudarc esetén, hogy mellette vagyunk” – magyarázza a szakember. A gyermeknek a legfontosabb az érzelmi biztonsága, amit még mindig főleg mi, szülők tudunk számára biztosítani. Célunk tulajdonképpen, hogy miközben próbálgatja szárnyait, legyen, ahol megpihenhessen, felépülhessen, megerősödhessen a megélt helyzetek után.
„Tulajdonképpen az sem baj, ha kudarc éri, hiszen nem az a dolgunk, hogy megvédjük. Ez amúgy is lehetetlen. Meg kell erősítenünk hitét saját erejében, képességeiben, abban, aki ő, hogy bátran próbálgathassa, keresgélhesse tovább önmagát” – teszi hozzá Enikő.
Arra az aspektusra kell figyelnünk, hogy a gyermek megerősödve kerülhessen ki belőle. Ennek egyetlen módja, ha meghallgatjuk és ráhangolódunk a gyermek igényeire, együttérzést tanúsítunk, nem oktatjuk ki és nem minősítjük a történteket. Ezért is lényeges, hogy bármilyen helyzetbe is kerül a kicsi, ne nevessük ki, ne bagatellizáljuk érzéseit, kezeljük tisztelettel titkait, mert ezáltal önbizalmát, önbecsülését növeljük: a hitet abban, hogy ő rendben van a történtek ellenére is.
Minden gyermek annyira másképp és más ütemben fejlődik, más-más állomásai lehetnek a pszichoszexuális fejlődésének is, így nem szabad elhamarkodottan kezelni, ha a kicsi bejelenti: azonos nemű társába „szerelmes”. Pontosan óvodáskorban van az az időszak, amikor a gyermekek szívesen kipróbálják, milyen a másik nem ruháiban, szerepében lenni – magyarázza a pszichológus –, de ez még nem utal semmiképpen arra, hogy felnőttkorukban saját nemükhöz vonzódhatnak inkább. „A nemi-genetikai meghatározottságot számos bonyolult tényező befolyásolja. A tudomány mai állása szerint mindenképpen genetikai alapja kell hogy legyen a nemi identitás meghatározottságának, nem választás kérdése. Tény az, hogy kutatások bizonyították:
és így tovább” – sorolja.
Ha tehát a kicsi azonos nemű szerelmet választ (noha ennél több és ismétlődő jel kell ahhoz, hogy fennálljon a homoszexualitás gyanúja), lényeges, hogy a gyermek lelki épsége ne sérüljön. Semmiképpen ne reagáljunk gorombán, elutasítóan.
Ugyanígy ebben a korban előfordulhat, hogy a női vagy férfiszerep tanulása során a gyermek olyan helyzetbe kerül, hogy az azonosulási folyamat során annyira eggyé válik szerepfeladatában is azonos nemű szülőjével, hogy rivalizálási helyzetbe kerül vele: ellenkező nemű „felnőttszerep-helyzetben” a másik szülőt kicsit erotikusan, „felnőttesen” is szeretheti. Ez is egy természetes folyamat, sokszor rejtetten zajlik, sokszor viselkedéses, verbális megfogalmazást is kap, de természetesen kell kezelni.
de a valóságban más a helyzet, és ettől máris enyhül a feszültség, tanácsolja a szakember. Ha ráhangolódunk a gyermek fokozott szeretetigényére, megérthetjük, hogy ez a jelenség része a felnövekedés, a szülőktől, gyermekkortól való elszakadás folyamatának.
A legfontosabb és szülőként talán a legnagyobb feladatunk, hogy hitelesen és boldogan éljünk: ahogyan gyermekünk a párunkkal való kapcsolatunk láthatatlan, finom rezdüléseiből megsejti, ahogyan teljes életünkön keresztül a felé irányuló szeretetünkből érzékelheti a valóságot, az a legerősebb tanító eszközünk.
korábban írtuk
Fekete István: Online „könnyű” jelen lenni – A képernyőidő sötét oldala
Számtalan cikket olvastál arról, milyen káros hatással van a túlzott képernyőidő a gyerekekre. Rengeteg tanulmány született, „ki lehet olvasni” az internetet, hogy okuljon az ember belőle. De most nem a gyerekekről szeretnék írni, hanem a felnőttekről.
