Minden az álmoknál kezdődött. Így szokott ez lenni Kádár Annamáriáéknál. Álmodnak és azt valóra váltják.
– Volt időnk álmodozni, mert 7–8 évig épült a ház. Benne van fiatalságunk munkája. Edével, a férjemmel, mindketten három munkahelyen dolgoztunk, közben már utazgattunk, írtam a doktorimat, szóval nagyon zsúfolt időszak volt. Jó volt tervezgetni. Minden centit megálmodtam: tudtam, hol fogok kávézni, hogy fog kinézni a nappali stb.
Igen, a nappali – itt fogad bennünket egy óriási napraforgó az üvegablakon. Szép lehet, ha besüt rajta reggel a nap. Ez volt a ház első eleme, árulja el Anna, és huncutul hozzáteszi, hogy gyakorlatilag ehhez épült a ház.
Mesélő ház
Ebben az otthonban története van minden tárgynak, helynek, kuckónak. Például amikor Ede a nappali boltívén dolgozott, rájöttek: indul a repülőjük. Két-három tégla felrakása lett volna még, de muszáj volt abbahagyni. A boltívről mindig ez jut eszükbe.
Annának fontos, hogy emlékezzen, mi honnan került hozzá:
hogy a munkapultot még annak idején a Transervice busszal hozták haza, a kis csempéket Szegedről, vagy hogy a függönykarnisokat a hátán cipelte fel a metróból. Ám nem csak a jó, a rossz dolgoknak is megmarad az emléke: ha belépünk a házba, látszik, hogy imitt-amott ki vannak törve csempedarabok, a résekbe pedig kis köveket tettek, hogy pótolják a hiányosságot. Ez az első veszekedésük emléke.
Az emlékek mellett a megszemélyesítés is fontos ebben a házban. Amit lehet, kifestenek: így kerül napraforgós rét a kerítésre, levendulacsokor a bárszekrényre, virágok az ablakokra, mandalák az asztalok szélére vagy a fürdőszobai kagylók alá.
Ezek helyi kézművesek alkotásai. Egy van, ami Anna alkotása: az emeleti fürdőben egy Klimt festményre hajazó fa, amit a férje rajzolt meg, Anna festette ki, és szeretné majd kirakni kis mozaikokból.
Hűtőmágnesek, fotók emlékeztetik őket mindenfele, hogy merre jártak, hisz nagyon sokat utazik a család. Anna épp szeretné megírni a lányok útinaplóját, tele fotókkal, hogy merre jártak, és benne lesznek majd a kapcsolódó emlékek is.
Átváltozások
Ez a ház folyamatosan változik, mindig alakítanak rajta valamit, hozzátoldanak, vagy ahogy változik a család élete, átrendezik, hogy legyen minél funkcionálisabb. Nemrég készült el a kandallós kis kuckó, amit már nagyon rég szerettek volna. Lehetőségek híján hozzáépítettek a házhoz, és ott alakították ki azt a részt, ami most a család kedvenc sarka lett.
Anna dekorálni is nagyon szeret, főleg a gyermekek érkezése előtt volt rá jellemző, hogy minden évszakban más-más színekben pompázott a lakás. Ma már visszavett ebből, kevesebb dekorelem változik az évszakok váltakozásával, de mindig be kell csempészni valamit a hangulatért.
– Emlékszem, amikor még apósom élt, és épült a ház, az ablakkeretek meg sem voltak, jöttem a függönyömmel próbára. Apósom mondta, hogy már próbáltunk ide függönyt. Erre én: Jaj, az a nyári függöny volt, ez meg a téli. Gyakorlatilag mire a ház elkészült, az összes dekorelem megvolt. A férjem mindig azt mondta, hogy túlbonyolítom, mert régen a függönyt, az ágytakarót, az abroszt, mindent lecseréltem. Gyerekekkel már nem lehet ezt ugyanazon a szinten művelni.
Kedvenc helyek
Nyáron sok időt tölt a család a kertben, ám a hűvös őszi napokkal a kandallószoba válik központi helyiséggé, ahol tavaszig ég a tűz, és jól be lehet oda kuckózni. Anna imádja a hálószobájukból nyíló kicsi balkont, amit mini Provance-nak hív.
A másik kedvence a könyvtárszoba, ami tele van szakkönyvekkel, hogy ha éjszaka felébred és szüksége van rá, ott legyen kéznél minden. De rengeteg szép- és gyermekirodalmi kötet is gazdagítja a könyvespolcokat, ezekből sosem elég.
Ahol még akad egy kis hely, oda biztosan polc kerül előbb vagy utóbb. A sok-sok gyermekkönyv viszont a lányok szobájában van, amit ők csak bagolyszobának neveznek, mert tele van baglyokkal.
Na meg legóval, plüss cicákkal, mert Lilla állatorvos szeretne lenni. Kufli-gyűjtemény is van, ami Zsolna, illetve a család kedvence az utóbbi időben.
A manzárdról lefele haladva még szemügyre veszem a Mesepszichológia eredeti illusztrációját, odaköszönök Frida Khalónak, a perui babáknak, na meg a mennyezetről alácsüngő tündérkéknek, szemügyre veszem a napraforgós képeket, amiket Anna kapott ajándékba, és belenézünk azokba az üzenetekbe is, amik diákjaitól származnak.
Olyan ez, mint egy mesevilág: érdekes alakokkal, különböző szereplőkkel, érzésekkel. Ahogy Anna mondja, itt mindennek története van, minden tárgy, hely és dekorelem egy-egy emléket őriz.
Be kell vallanom, a látogató képzeletét is beindítja ez a ház. Annáék világa olyan, mint Óz varázslatos birodalma.
Fotó: Rab Zoltán
