Napraforgók, levendulák és mandalák mindenhol. Ezek a fő motívumok Erdély legismertebb gyermekpszichológusának házában. Anna és férje, Ede centiről centire tervezték meg és építették fel álmaik otthonát. Sok mindent maguk készítettek el, így – ahogy ők fogalmaznak – handmade házuk lett. Fészkük folyamatosan alakul, mert mindig van még egy-két ötlet, ami megvalósításra vár. (Cikkünk a Nőileg magazin 2020. novemberi lapszámában jelent meg.)
Minden az álmoknál kezdődött. Így szokott ez lenni Kádár Annamáriáéknál. Álmodnak és azt valóra váltják.
– Volt időnk álmodozni, mert 7–8 évig épült a ház. Benne van fiatalságunk munkája. Edével, a férjemmel, mindketten három munkahelyen dolgoztunk, közben már utazgattunk, írtam a doktorimat, szóval nagyon zsúfolt időszak volt. Jó volt tervezgetni. Minden centit megálmodtam: tudtam, hol fogok kávézni, hogy fog kinézni a nappali stb.
Igen, a nappali – itt fogad bennünket egy óriási napraforgó az üvegablakon. Szép lehet, ha besüt rajta reggel a nap. Ez volt a ház első eleme, árulja el Anna, és huncutul hozzáteszi, hogy gyakorlatilag ehhez épült a ház.
Ebben az otthonban története van minden tárgynak, helynek, kuckónak. Például amikor Ede a nappali boltívén dolgozott, rájöttek: indul a repülőjük. Két-három tégla felrakása lett volna még, de muszáj volt abbahagyni. A boltívről mindig ez jut eszükbe.
hogy a munkapultot még annak idején a Transervice busszal hozták haza, a kis csempéket Szegedről, vagy hogy a függönykarnisokat a hátán cipelte fel a metróból. Ám nem csak a jó, a rossz dolgoknak is megmarad az emléke: ha belépünk a házba, látszik, hogy imitt-amott ki vannak törve csempedarabok, a résekbe pedig kis köveket tettek, hogy pótolják a hiányosságot. Ez az első veszekedésük emléke.
Az emlékek mellett a megszemélyesítés is fontos ebben a házban. Amit lehet, kifestenek: így kerül napraforgós rét a kerítésre, levendulacsokor a bárszekrényre, virágok az ablakokra, mandalák az asztalok szélére vagy a fürdőszobai kagylók alá.
Ezek helyi kézművesek alkotásai. Egy van, ami Anna alkotása: az emeleti fürdőben egy Klimt festményre hajazó fa, amit a férje rajzolt meg, Anna festette ki, és szeretné majd kirakni kis mozaikokból.
Hűtőmágnesek, fotók emlékeztetik őket mindenfele, hogy merre jártak, hisz nagyon sokat utazik a család. Anna épp szeretné megírni a lányok útinaplóját, tele fotókkal, hogy merre jártak, és benne lesznek majd a kapcsolódó emlékek is.
Ez a ház folyamatosan változik, mindig alakítanak rajta valamit, hozzátoldanak, vagy ahogy változik a család élete, átrendezik, hogy legyen minél funkcionálisabb. Nemrég készült el a kandallós kis kuckó, amit már nagyon rég szerettek volna. Lehetőségek híján hozzáépítettek a házhoz, és ott alakították ki azt a részt, ami most a család kedvenc sarka lett.
Anna dekorálni is nagyon szeret, főleg a gyermekek érkezése előtt volt rá jellemző, hogy minden évszakban más-más színekben pompázott a lakás. Ma már visszavett ebből, kevesebb dekorelem változik az évszakok váltakozásával, de mindig be kell csempészni valamit a hangulatért.
– Emlékszem, amikor még apósom élt, és épült a ház, az ablakkeretek meg sem voltak, jöttem a függönyömmel próbára. Apósom mondta, hogy már próbáltunk ide függönyt. Erre én: Jaj, az a nyári függöny volt, ez meg a téli. Gyakorlatilag mire a ház elkészült, az összes dekorelem megvolt. A férjem mindig azt mondta, hogy túlbonyolítom, mert régen a függönyt, az ágytakarót, az abroszt, mindent lecseréltem. Gyerekekkel már nem lehet ezt ugyanazon a szinten művelni.
Nyáron sok időt tölt a család a kertben, ám a hűvös őszi napokkal a kandallószoba válik központi helyiséggé, ahol tavaszig ég a tűz, és jól be lehet oda kuckózni. Anna imádja a hálószobájukból nyíló kicsi balkont, amit mini Provance-nak hív.
A másik kedvence a könyvtárszoba, ami tele van szakkönyvekkel, hogy ha éjszaka felébred és szüksége van rá, ott legyen kéznél minden. De rengeteg szép- és gyermekirodalmi kötet is gazdagítja a könyvespolcokat, ezekből sosem elég.
Ahol még akad egy kis hely, oda biztosan polc kerül előbb vagy utóbb. A sok-sok gyermekkönyv viszont a lányok szobájában van, amit ők csak bagolyszobának neveznek, mert tele van baglyokkal.
Na meg legóval, plüss cicákkal, mert Lilla állatorvos szeretne lenni. Kufli-gyűjtemény is van, ami Zsolna, illetve a család kedvence az utóbbi időben.
A manzárdról lefele haladva még szemügyre veszem a Mesepszichológia eredeti illusztrációját, odaköszönök Frida Khalónak, a perui babáknak, na meg a mennyezetről alácsüngő tündérkéknek, szemügyre veszem a napraforgós képeket, amiket Anna kapott ajándékba, és belenézünk azokba az üzenetekbe is, amik diákjaitól származnak.
Olyan ez, mint egy mesevilág: érdekes alakokkal, különböző szereplőkkel, érzésekkel. Ahogy Anna mondja, itt mindennek története van, minden tárgy, hely és dekorelem egy-egy emléket őriz.
Be kell vallanom, a látogató képzeletét is beindítja ez a ház. Annáék világa olyan, mint Óz varázslatos birodalma.
Fotó: Rab Zoltán
Nem tudatos, inkább ösztönös döntés vezérelte Dobos Albertet, amikor megvásárolta Kiskede (Hargita megye) egyik legöregebb házát. Meg akarta menteni a romos épületet. A nagyszülei itt éltek ebben a kis ékszerdoboz-faluban – fogalmaz csillogó szemmel –, így számtalan gyermekkori emlék és élmény köti ide, ahová csak egy éve vezet aszfaltút Rugonfalváról. Albert célja, hogy minden eladósorba kerülő ház jó gazdára leljen, és az elhagyatott épületek felújításra kerüljenek. De nem akárhogyan! (Cikkünk a Nőileg
Arany Prága – jutott eszembe a cseh főváros egyik jelzője, miközben emlékeimet próbáltam feleleveníteni. Pedig arany fényekben, napsütésben szűkölködött az a három nap, amit ott töltöttünk, de az élmény és emléke bennem valóban aranyértékű.
Földúton haladunk az erdő között, Székelyvarság Küküllő nevezetű részén. Már az odaút is sejteti, különleges helyen laknak vendéglátóink, Balog Ágoston és felesége, Katalin. És nem is csalódunk: nyugalomsziget a vadon sűrűjében.
Szeretjük a ráérős reggeleket, amikor nem sietünk sehová. Ilyenkor lassan eszünk, kóstolgatunk, csipegetünk, kapcsolódunk egymáshoz és önmagunkhoz. Ezért van ilyen szempontból is kiemelt jelentőségük az ünnepeknek.
Tizenhárom éves lányként határozott meggyőződéssel tudta, mi szeretne lenni. Gyermekkori álmát valósította meg azzal, hogy ma producerként dolgozik, és mint egy mesehős, mindent megtett azért, hogy ez megvalósuljon.
Egész éjszaka nyugtalanul alszom. Hajnalodik, s amíg az ébresztőt várom, végiggondolom, hogy mi az oka a nyugtalanságomnak. Meglepődöm, amikor rájövök, hogy a mesemondó versenyről van szó. Kislányom életének első mesemondó versenyéről.
