Benne van a pakliban, hogy nem sikerül. És akkor mi van? Minket nem kérdeztek

Balladai homályba vész vagy idővel megszépül a diákszerelmek időszaka: ha nem is emlékszünk minden részletre, meghatározó évek ezek mindannyiunk életében. A mi tinikorunk óta azonban tagadhatatlanul megváltozott a világ, Virtuáliába költözött például az ismerkedés is.

„Te tényleg soha nem Tindereztél???” – csodálkozik rá(m) a lány. Megvallom: a jobbra vagy balra húzás dilemmája soha nem emésztett, amikor (még) hasonlókkal foglalkoztam, a Tinder nevű párkereső appot hírből sem ismertük e kies vidéken. „Nem kell azért arra gondolni, hogy manapság már egyáltalán nincsen személyes ismerkedés a fiatalok körében. Azért a suliban, bulikban ugyanúgy megy minden, mint mondjuk tíz-húsz évvel ezelőtt” – jegyzi meg . A különbség talán az, hogy manapság már senki nem ír szerelmes üzeneteket papírra, s randit is Google helymeghatározással adnak egymásnak a fiatalok. Egyszerűbb és gyorsabb így, magyarázzák. 

Ásó, kapa és a nagyharang?

Azt gondolnánk, hogy a fentiek okán egyre csak lazulnak a párválasztás és a párkapcsolatok szabályai, ez azonban nem feltétlenül igaz. Legalábbis nem a környezetünkben.

„Nagyon sok huszonéves barátnőm már jegyben jár, egyre többen döntenek úgy, hogy már a húszas éveik elején összeházasodnak. Ez manapság már trend”

– árulja el . Az elköteleződés leghagyományosabb módja, a házasság most divatos, szűröm le a fiatalokkal folytatott beszélgetésből. 

„Az idősebb generáció, a mostani harminc-negyvenesek úgy gondolták, hogy előbb a továbbtanulás, majd a karrier, a biztonság kell, és csak utána jöjjön a házasság, a család. Ez az új mentalitás, ami a mi korosztályunkban meghonosodott, kicsit „bátrabb”, ha lehet ilyet mondani. Ilyen, élj a mának típusú mentalitás” – fejti ki Á. És tizen-huszonévesen rátalálhatunk életünk párjára? Hogyan lehetünk biztosak a választásunkban? – vetem fel a kérdést. „Ez az a tipikus óvatosság, ami a te generációdat jellemzi. Biztosra menni.

Igen, előfordulhat, hogy melléfogunk, de az még nem az élet vége. Egyébként is, mi a garancia, hogy harmincakárhány évesen jobb döntést hozol? Szerintem a párválasztás sok esetben a szerencsén múlik”

– így Ká. Es nővére korán ment férjhez, 25 évesen már két gyerek édesanyja. És ez nem is olyan meglepő, jegyzi meg. „Érzem azért a nyomást, hogy most ez az új normális, hogy egyetem után családot kell alapítani. Bár konkrétan senki nem várja el tőlem, de nagyon sokan a környezetemben már huszonévesen családosak” – árulja el. 

Járni vagy csak lógni?

Kívülállóként sokszor összemosódik számomra, hogy barátságról vagy annál többről van szó. Nem is meglepő, nyugtatnak meg a fiatalok, hisz gyakran nagyon gyorsan változik egy-egy pár „státusza”. „A komoly kapcsolat, azaz az együtt járunk és az együtt lógunk között nagyon sok állomás van” – magyarázza nevetve Ká.

A próbálkozás a kulcsszó: szimpátiából alakulhat barátság és szerelem is, de simán előfordulhat, hogy a barátság és a nemiség megfér egymás mellett úgy, hogy különösebb konfliktus nem születik belőle. 

„Nem hinném, hogy olyan sokat változtak volna a kapcsolatok a szüleink ideje óta. Minden felgyorsult, és egyszerűbb a digitalizáció miatt, de az emberi kapcsolatok annyival nem másabbak, mert mi sem vagyunk olyan nagyon másak” – véli Zsé. A digitalizáció itt azonban segít, mondják a diákok, s hogy ne ítélkezzek: online ismerkedni hasznos és izgalmas is. „Nyilván van egy csomó buktatója az online ismerkedésnek, de ezekbe előbb-utóbb beletanulsz. Ellenben sokkal gyorsabban ki lehet ismerni valakit. A beszélgetések nem korlátozódnak a találkozásokra, néhány nap alatt annyi infót megtudhatsz valakiről, mint azt korábban hetek alatt. Elég csak, ha megnézed a közösségi médián lévő profiljait” – világosít fel Dé.

Minden is nyilvános

Azért hallunk, látunk olyan történeteket, hogy a félresikerült kapcsolat romjait pontosan a közösségi médiában teregetik ki. Sőt, a cyber-bullying határát súrolja sokszor az, amit az érintettek ilyenkor elszenvednek. Ezen már elrágódnak a beszélőpartnereim, gondolkodóba ejtettem őket:

mint kiderül, mindenki ismer olyat, akit Instán, Tik-Tokon „aláztak le” valamilyen párkapcsolati, szerelmi ügye miatt.

„Elég gyakori sajnos, hogy online beszólnak vagy megosztanak valami gonoszságot. Szerintem legtöbbünkkel előfordult már ilyen. Persze, minden szenzáció csak ideig-óráig tart” – ismeri be Ká. Vagy éppen nem: kiderül, van olyan, hogy hetekig, hónapokig elhúzódik a zaklatás. Az online tér velejárója az is, hogy a figyelem soha, sem nappal, sem éjjel nem lankadhat. 

Belebukni, újrakezdeni

Talán az emberi kapcsolatok nem változtak, de a kudarcokat sokkal inkább elfogadják a mai tinik: számukra magától értetődő, hogy a kapcsolatok zöme kudarcba fullad.

„Szerintem kevésbé ringatjuk olyan illúzióba magunkat, hogy egy kapcsolatnak örökké kell tartania, s ha nem, akkor meg vége a világnak”

– summázza Ká. Persze, gáz ha megcsalnak vagy csak nem működik, szakítani fájdalmas és kellemetlen. De a válás nem szégyen, hanem egyszerűen mindennapos. „Úgy érzem, ilyen szempontból sokkal szabadabbak vagyunk, mint az elődeink. Egyszerűen elfogadtuk: benne van a pakliban, hogy nem sikerül. És akkor mi van? Újrakezded. Erről szól minden gagyi romantikus vígjáték: bármilyen megalázó is a helyzet, mindenből fel lehet állni. Idővel majd jó sztori lesz belőle” – összegzi Zsé.

Az elmúlt hónapokban megmártózhattam abban, amit a Z-generáció megél. Munkámból kifolyólag naponta találkozom középiskolás fiatalokkal, hetente több mint ötvennel, és az oldott, kötetlen környezet is hordozza, hogy sokat és nyíltan beszélgetünk. Mindenről.

Cikkünk a Nőileg magazin 2022. októberi lapszámában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock

korábban írtuk