• Fotó: Facebook.com/Bölöni, az erdélyi legenda
„Reggeltől estig rúgta a labdát. S hiába kértem, Lacikám, hát, a futballisták is pihennek, ülj le” – így emlékszik a kisiskolás „Lacira” édesanyja, Bölöni Ilona, akinek budapesti tömbházlakásában kezdődik a történet, amely nem lineárisan, mégis szervesen követi a legendás középpályás életútját. A százegy éves asszony negyvennégy évesen maradt özvegyen két fiával, és akkoriban éppen futball-labdák készítésével kereste a mindennapira valót. Kemény, a tanulást szigorúan megkövetelő, ugyanakkor szeretni nagyon tudó, gyermekeiért mindent megtevő anyaként említi Bölöni, akihez máig jó hazatérni. Mert ahogy a filmből is kitűnik,
Bölöni László otthonának érzi Budapestet, ahol édesanyja és bátyja, legközelebbi rokonai laknak, Nizzát, ahol feleségével, Klárával él, de Nancyt is, ahol Eszter lánya neveli két unokáját, és természetesen szülővárosát, Marosvásárhelyt is.
A film rendezői, Kollarik Tamás és a székelyudvarhelyi Szabó Attila gyermekként-kiskamaszként büszkeséggel élték meg Bölöni nemzetközi sportsikereit a nyolcvanas években, a román–magyar határ két oldalán. Ahogy Attila fogalmaz, Bölöni olyan volt nekik, mint korábban a magyarországiaknak Puskás Ferenc. „Kölyökként Bölöni volt nekünk a nagybetűs Futballista. Amikor játszottunk az udvaron, csak a legjobbak merték egyáltalán a szájukra venni, hogy ők Bölönik. Láttuk a mérkőzéseit, ismertük futballistaként, hogy mennyire komoly, igényes, tehetséges, nagy munkabírású, edzőként is ugyanezt bemutatta, mert csaknem három évtizedet töltött az európai élfutballban – ezt egyetlen hazai vagy magyarországi szakember sem tudja elmondani magáról. Ugyanakkor már a forgatás alatt azt is láttam, hogy emögött, a szigorú, szakmájában és élete minden területén igényes arc mögött egy érző lélek van, amit szerintem sikerült a filmben is előcsalogatni” – mondja Attila.
Kis rajongókkal a marosvásárhelyi Kultúrpalotában • Fotó: Facebook.com/Bölöni, az erdélyi legenda
Több, mint egy labdarúgó pályafutás
„Emlékszem, amikor Bölöni László a Steauában játszott, a kedvenc csapatom, a Honvéd ellen. Most, negyven év múlva pedig itt van a film, amit én készítettem róla, bemutatva ezt a különleges pályafutást. Nagyon fontos benne a futball, de sokkal többet bemutat, mint egy labdarúgó pályafutását. És ez is az üzenete a filmnek, hogy Bölöninek nagyon különleges élete volt, van, amelyben a futball az egyik dolog, de nagyon sok más van, ami tanulsággal szolgálhat mindenki számára” – emeli ki Kollarik. „Különleges érzés, amikor egy álom valóra válik. Nagyjából tizenöt éve dédelgetem magamban, hogy jó lenne Bölöni Lászlóról filmet készíteni. Hat évvel ezelőtt kezdtem neki a kreatív folyamatoknak, és több mint négy éven keresztül forgattuk és végeztük az utómunkákat.
Nagy öröm és nagy büszkeség a közönségtalálkozókon és a vetítéseken azt tapasztalni, hogy a nézők értik és érzik is a filmet.”
Kollarik tudatosan vonta be Szabó Attilát az alkotói folyamatokba: kellett egy erdélyi filmes tapasztalata, egy más(odik) szemre is szükség volt a hitelességhez, és Attilát már ismerte, úgy látta, tudnak majd együtt dolgozni. Tizenkét ország ötven településén fordult meg, és hatvan interjút készített a stáb a forgatás két és fél éve alatt. Nem véletlen tehát a nagyjából kétszáz órás nyersanyag, aminek csak a végignézése is hetekbe telt – meséli Attila. „Érdekes, hogy a romániai és magyarországi fociszeretőktől, Bölöni-rajongóktól kaptunk olyan visszajelzéseket, hogy rövid volt a két óra, még nézték volna. Azért maradtunk a kétórás változatnál, mert úgy éreztük teljesnek, hogy ha minden részt beillesztünk, amelyik a teljesség igényét próbálja szolgálni Bölöni pályafutásával kapcsolatosan, de még így is sok mindenre csak rávilágítani tudtunk, bemutatni nem” – teszi hozzá Kollarik Tamás, aki történelminek nevezte azt az utat, amit Bölöni megtett Ceaușescu romániai diktatúrájából Nyugat felé. Pontosabban azt az ötven évet, amikor is játékosként húsz évig volt sikeres sportoló, 102-szeres román válogatott, Puskás óta az egyetlen magyar BEK-győztes, majd harminc évig edzőként állt helyt Nyugat-Európában, a csúcsfutballban hozott létre maradandót, és indított el a pályán olyan tehetségeket, mint Christiano Ronaldo.
Édesanyjával a Puskás Arénában • Fotó: Facebook.com/Bölöni, az erdélyi legenda
„A miénk volt, a miénk marad…”
A filmben megszólaló pályatársai szenvedélyes, kitartó, szorgalmas játékosként emlékeznek vissza rá, egyikük – de maga Bölöni is – úgy fogalmazott, hogy a játékosként érzett szenvedélyét próbálta átadni edzőként az általa vezetett csapatoknak. Nem hosszú távra terveztek feleségével, a színművész Klárával, amikor külföldre mentek – jegyzi meg Bölöni egy interjúban –, hanem másfél évre, ám ottragadtak. Fogorvosi diplomáját akkor nem ismerték el Belgiumban, így ahhoz nyúlt, amihez még értett: elvégzett egy futballedzői képzést, és innen indult a játékos múltjához mérten is sikeres edzői pályafutása.
A gyermek, testvér, férj, apa, nagyapa, csapattárs, edző, és még a fogorvos is megelevenedik tehát az elmesélt történetek által a filmben, amelyben közeli hozzátartozói mellett megszólal például George Hagi, Marius Lăcătuș, Helmuth Duckadam, vagy éppen Ricardo Quaresma, Axel Witsel és Raphäel Varane is.
Sikerként élik meg a rendezők, hogy Valentin Ceaușescu is elfogadta a felkérésüket. A Ceaușescu-házaspár egyetelen még élő gyermeke, a Bukarestben élő nyugdíjas fizikus, Bölöni szavaival élve egyfajta „villámhárítóként működött” a Steaua és a rettegett román titkosszolgálat, a Szekuritáté között, egyengetve a csapat útját a nyolcvanas évek Romániájában, ahol a hiánygazdaság volt a kulcsszó, és ahol a BEK-győzelem után feljavított, használt ARO gépkocsikat kaptak jutalomként a játékosok.
Emlékek. Bölöni László1986-ban, a BEK-kupával • Fotó: Facebook.com/Bölöni, az erdélyi legenda
Szupersztár és Ember
„Bölöni jelen pillanatban is egy szupersztár. Ha nincs ő, akkor nem nyílnak meg nekünk azok az ajtók, amik megnyíltak: a Manchester, a Barcelona stadionja, nem jutunk be Axel Witselhez (az Atlético Madrid játékosa – szerk. megj.), vagy a BEK-győzelem harmincöt éves évfordulójának ünnepségére, amit testközelből filmeztünk végig, nem fogad a Sporting elnöke. Vagy nem ismerkedhettünk volna meg Valentin Ceaușescuval, aki egy külön ízt és értéket ad a filmnek” – sorolja Attila, aki számára
megtisztelő, hogy a film kapcsán megismerkedhetett a legendával, és meg is ismerhette – emberként.
„Az ő története, az ő karaktere az, amitől érdekes a film, nem attól, hogy mit nyertek meg, hány gólt rúgott. Rengeteg, Bölöninél világszinten ismertebb emberről nem biztos, hogy lehetne ilyen jó dramaturgiájú filmet készíteni. Az ő élete tényleg olyan, mint egy mese: egy kis településről, kisebbségi sorból indulva, a kisebbik fiúként kitartó munkával felért a világ csúcsára, és ott, a világ csúcsán el is töltött azért egy fél életet” – összegez Attila.
Cikkünk a Nőileg magazin 2025. decemberi lapszámában jelent meg.
