A J. Blakeson által rendezett krimi-thriller egészen biztosan nem lesz a filmtörténet egyik legmaradandóbb és legfontosabb alkotása, de a sztori és a szereplők egy olyan filmmé teszik, amit nagyon is érdemes megnézni. A Fontos vagy nekem kicsit feminista, kicsit akció, kicsit motivációs jellegű, hiszen
az egyik fő gondolata az, hogy ha elég „tökös vagy” – vagy, ahogy a főhős megfogalmazza, ha nőstény oroszlán vagy – nőként is elérhetsz bármit.
A történetben két pénzorientált nő építgeti saját, igencsak mocskos és kétes vállalkozását. Marla Grayson és barátnője abból élnek, illetve abból próbálnak egyre gazdagabbá válni, hogy egészséges, gazdag időseket nyilváníttatnak beszámíthatatlanná egy korrupt doktornő segítségével, majd következő lépésként a kissé naiv bíró kinevezi Marlát a beszámíthatatlan idős emberek törvényes gyámjának. Innen már sima az ügy, Marláék idősotthonban (itt is megvannak a megfelelő embereik) helyezik el őket, majd eladják házukat, értékeiket, megtakarított pénzüket pedig gátlástalanul zsebre vágják. A történetben persze van csavar is, Marla egyik kiszemelt „áldozata” még nála is nagyobb hal, alvilági kapcsolatokkal, de a rideg, törtető és kegyetlen páros ezzel az akadállyal is képes megbirkózni.
Bár a történet jó, élvezetes és leköti a nézőt, nem ettől ütős a film. Marla alakja, illetve a gátlástalan, embertelen, minden jóságot és empátiát mellőző módszere szinte ledöbbenti a nézőt. A szőke, elegáns, finom hölgy kegyetlenül átgázol mindenen és mindenkin. És bár a maffiás akciójelenetek kicsit messzebb visznek a mindennapoktól, Marla módszere létezik. Léteznek az igazságszolgáltatásban azok a kiskapuk – nem csak az Egyesült Államokban – és azok a korrupt orvosok, bírók, igazgatók, akik az ilyen jellegű csalásokat, bűnözést lehetővé teszik.
Egy pillanatig sem drukkolunk Marlának, tulajdonképpen végig azt várjuk, hogy nyerje már el méltó büntetését. És ez szintén
nagy pozitívum a film kapcsán, hogy egy igazi ellenszenves figurát mutat be, nem egy olyan gengsztert, akiért a néző izgul, akit a néző megkedvel, akkor is, ha ez kissé abszurd
(gondoljunk itt a Mr. és Mrs. Smith bérgyilkos párosára, a Bérgyilkos a szomszédom vagy a Red szimpatikus főhőseire). Rosamund Pike nagyot alakít a filmben, irritáló és ellenszenves a kedves mosolya és a szép szeme ellenére is – megérdemelte a szerepért kapott Arany Glóbuszt.
A filmben nincs akivel azonosulni, mind a történet, mind a karakterek egyszerre frusztrálóak és ijesztőek. A film végén szerencsére egy kicsit helyrebillen a mérleg nyelve, így valamiféle megnyugvással állhatunk fel a tévé elől, de ettől még sokunknak napokig eszébe fog jutni, hogy hihetetlen, hogy az emberek mikre képesek a pénzért.
Cikkünk a Nőileg magazin 2021. májusi számában jelent meg.
Kiemelt kép: Shutterstock
korábban írtuk
Nem társadalomkritika, tanítómese: Vidéki ballada az amerikai álomról
Első ránézésre – illetve megnézésre – olyan, amilyennek a címe sejteti: nagyon amerikai. Egy tipikus szociodráma az amerikai életről, társadalomról. Ám ez csak a külső borítás, hiszen a film sokkal univerzálisabb témákat boncolgat.
