Leltár a batyuban ARCHÍV

Egyik legellentmondásosabb tabutémánk a szexualitás. Már gyerekként érezzük a felnőttek zavarát, amikor ilyesmi kerül terítékre: vagy elhessegetik, vagy kínos prédikáció-ömlesztést kapunk a fejünkre, gyanús, elhallgatásokkal, titkokkal benőtt területen lépkedünk. Milyen batyut, útravalót kapunk mi, székelyföldi, erdélyi magyar lányok, asszonyok a szexualitással kapcsolatban, amikor először érezzük meg testünk ritmusát?

Nagyanyáink, anyáink hiedelmei vajon mit suttognak fülünkbe, mitől óvnak, tiltanak? A média sokszor közönséges csábításai, lehetőségnek álcázott kőkemény elvárásai mire akarnak rávenni, mit akarnak belénk sulykolni? 

Amikor elindulunk öntudatlanul a szexualitás titkokkal, félelmekkel és megízlelt gyönyörök ígéretével csalogató birodalma felé, akkor nagyanyáink a következőkből adagolják az útravalót: a test bűnre visz. A vágy bűn. A szex bűn. Az élvezet ördögtől való. 

Anyáink sem, mi sem abban nőttünk fel, hogy nőnek születni gyönyörűség, s az első vérzés női ünnep, amikor örülünk annak, hogy jól működik a testünk és majd, ha akarjuk, egy új élet növekedhet benne. Az nyűg, betegség, havibaj.

Nem, nem bátorítottak, hogy fedezzük fel testünk varázspontjait, nem magyarázták el, mi az a tűzijátékhoz hasonló belső robbanás, amit akkor érzünk, ha megérintenek. És ilyen tűzijátékkal tudjuk mi is megajándékozni azt a férfit, aki nemcsak testünkre, hanem lelkünkre is kíváncsi. És nem baj, ha elsőre nem olyan parádés az a tűzijáték, de együtt játszva, tanulva egymást és önmagunkat, fokozhatjuk az örömöt, élvezetet, amit egymásnak adunk. Ez csupán a Zasszony kötelessége a Zura felé, s csak arra való, hogy gyermek legyen. 

Egy tisztességes, jól nevelt leány bokától-nyakig felöltözik, aki mutogatja, kelleti magát, az rosszféle.

Aztán még rosszfélébb, ha incselkedik, csábít, élvezkedik, csak a k-betűsök viselkednek így, egy valamire való férfinak nem kell ilyen asszony! (Pedig...)

S amúgy is, minden férfi csak azt akarja. Ezért aztán: Vigyázz! Vigyázz, mert kihasználnak, vigyázz, mert csak az kell nekik, mert utána otthagynak, vigyázz, mert eldicsekszik, s te szégyenben maradsz, mert odaadtad magad, vigyázz, mert terhes maradsz, vagy utána nem vesz el senki, vagy el kell vetesd a gyermeket, vigyázz, mert mit mondanak...!

Most pedig lányaink egy olyan világba serdülnek bele, amely a címlapokról, a médiából azt üzeni nekik, hogy a test egy tárgy, alakítsd, sanyargasd, ha kell, mutogasd, használd.

Mire? Hogy akarják, birtokolják, hogy szeretetnek álcázott figyelmet, hatalmat, pénzt kapj. A szex már nem csak két ember meghitt, intim együttléte, hanem nyilvános, varázstalanított eszköz az instant boldogsághoz.

A végletek vannak a batyuban, amikor lányainkat a nővé válás útján elindítjuk. Mi, anyáik, keresztanyáik vagyunk a beavatók, akik a szexualitás múltban gyökerező görcseitől szabadulva a jelen csapdákkal teli dzsungelében kell megmutassuk számukra azt a keskeny utat, amely elvezeti őket saját szexualitásuk virágához, amely bimbóként törékeny, de őserőket rejt, kinyílt virága pedig ragyogtató, az Élet van benne. 

Cikkünk a Nőileg magazin 2020. augusztusi számában jelent meg.

Kiemelt képünk illusztráció: Shutterstock