A radina szó ma már nem magát az eledelt jelenti, hanem az alkalmat, amikor a rokonok és barátok meglátogatják az újdonsült anyát, akinek ételt, süteményt, ajándékot visznek. Mára összemosódott a radina és a babalátogatás hagyománya: bár eredetileg a radina a gyermekágyi időszakhoz kötődött, ma sokan úgy tartják, hogy csak az első hat hét után, de még a keresztelő előtt illik radinába menni.
Erdővidéken a radina fontos közösségi esemény volt régen – meséli a szárazajtai Nagy Anna Emese. A nők felváltva vagy együtt mentek az újdonsült anyukához, nála főzték meg az ebédet, általában húslevest, már a szülés utáni harmadik-negyedik naptól kezdve. Nem vendégségbe mentek, hanem segíteni: vitték az alapanyagokat, amiből ételt készítettek. Ma már falun sem visznek főtt ételt. Néha hidegtálat, de azt is egyre ritkábban.
Összetartozás és megtiszteltetés
Deregus Ildikó tanítónő azt mondja, családja és barátai körében ma is él a radina hagyománya. Míg a családban az összetartozás egyik megnyilvánulása, valamiféle magától értetődő kötelesség, addig baráti körben megtiszteltetés. Mint meséli, bár
régen nem okozott számára fejtörést az, hogy mit vigyen, manapság – mivel a divat eltorzította a régi hagyományokat – meg szokta kérdezni a szülőket, hogy az ő családjukban mi a szokás.
„Nekem úgy adták át szüleim, hogy ha keresztelni szeretném a gyermeket, étellel, itallal, meg ajándékkal menjek radinába. Ezt tartom is. Házi készítésű minden – az ajándékon kívül. Megkíméljük az újdonsült anyukát a vendégfogadói teendőktől – ezzel magyarázták a szüleim. Gyerekkoromban még az volt a szokás, hogy élő tyúkot vittek, és a radinában készítették el az ebédet. Ma egy picit furán néznének rám, ha tyúkkal érkeznék” – magyarázza a tanítónő.
Ildikó azt mondja, ezeket a hagyományokat a barátokkal is tartják, így ha nagyobb társasággal együtt mennek radinába, akkor előtte közösen készítik el az enni-, és innivalót, együtt ajándékoznak. A sütemények és a torta „alap”, ha pedig valaki keresztszülő is szeretne lenni, akkor az felel a „terített asztalért”. „Van, akinek nagyon jól esik – gyerekként mindig örömnek láttam –, van azonban, akinek nyűg a radina fogadása – ezt látom és érzem most, napjainkban. Nekem azonban nagyon fontos, mert így megmutathatom, hogy rám számíthat a család, ott leszek velük jóban-rosszban.”
Készül, készít, vesz, visz
Szimjon Réka két kamasz gyerek édesanyja. Mint magyarázza, a radina annak a kifejezése, hogy valamilyen formában kötődsz, tartozol az újdonsült anyukához, szülőkhöz. „Én így láttam, hogy így szokás, tehát megyek. Viszem a süteményt, a tortát, a babaruhát. Az anyukának virágot, az apukának bort” – meséli. Ugyanakkor amit radinába visznek, azt együtt szokták elfogyasztani. Réka szerint, aki radinába megy, az tesz egy „szívességet”: hisz készül, készít, vesz, visz. Tesz egy szívességet, amiért nem vár semmit cserébe, de amit jó érzés azzal viszonozni, hogy akkor együtt eszik meg a tortát, megvendégelik a látogatót.
A sepsiszentgyörgyi Csoma Réka kisfia 2020-ban született. Családjukban a radina egy fontos hagyomány volt, radinába az első hat hétben mentek – a család, a rokonok, a barátok felváltva. „Frissen főtt levest, meleg ételt vittek, amivel segítettek a felépülésben, és persze megkímélték a főzéstől, amire egyébként sem jutott volna ideje az anyukának a folyamatos szopizás, pelenkázás, egyszóval az összeszokás miatt.” Mint meséli Réka, ez mára teljesen megváltozott: akik hozzá érkeztek radinába, süteményt, pelenkát és borítékot vittek, amiben egy kisebb összeg volt, és rábízták, hogy mit vesz a kicsinek.
„Én mindenkit ebéddel vártam, ami picit megterhelő volt, de úgy éreztük, hogy ha ők megtisztelnek azzal, hogy eljöttek, ez a minimum, amit tehetünk”
– idézi fel Réka. Szerinte azonban a radina eléggé megterhelő az anyukának, mert nem csak az első hat hét, de még az első 2–3 hónap is az összeszokásról, az új élethelyzet megszokásáról, a kialvatlanságról szól. Ennek ellenére azt vallja, a radina egy fontos hagyomány, amit meg kell őrizni.
Változó világ: pelenka és boríték
Nagy Kincső újdonsült anyuka, kislánya Lara még csak négy hónapos. A fiatal édesanya szerint napjainkban az első hat hétben nem rohamozzák meg a rokonok és barátok a kismamát, sőt, van, aki az első három hónapban nem megy egyáltalán – kivétel, akik keresztszülők szeretnének lenni. „Számomra egyáltalán nem volt teher, ha látogatók jöttek, sőt. Néhányan hasznos, jó tanácsokkal láttak el, amelyek jól jöttek, hiszen az első kisbabámat szültem.
A legtöbb látogató inkább azért jött, hogy a kisbabát nézze meg, de persze voltak köztük olyanok is, akik engem bombáztak kérdésekkel, vagy éppen kioktatni próbáltak, hogy mit nem csinálok jól.”
Mint meséli Kincső, ételt elsősorban az anyukája és a nagymamája vitt, a többiek sütit, ajándékot, esetleg virágot vittek. De olyan is volt, aki pénz adott.
Lukács Réka ikrei a járvány alatt születtek. Az első hat hétben csak a közeli családtagokat fogadták, mivel a piciket „jobban féltették az átlagosnál”, amiatt is, mert ikrek, valamint a pandémia miatt is. Csak azután fogadtak barátokat, miután az orvosuk rábólintott, hogy érkezhetnek a kíváncsiskodók. Réka külön örült annak, hogy a látogatók gondoltak a család minden tagjára, így nem csak babaholmit, ajándékokat és süteményt vittek, hanem az apának is jutott mindig valami. „A nagyszülők nagyon aranyosak: náluk érződött leginkább a hagyományos radinák szokásainak betartása, ők főztek nekünk. A szülők is leginkább segíteni jönnek, olyankor egy kicsit ki is kapcsolódhat az ember. Más a radina barátokkal is, akkor lazábbak lehetünk. A keresztszülőkkel, nagynénikkel, nagybácsikkal megint másabb, mert ott azt éreztem, hogy meg vannak lepődve, hogy ennyire eltelt az idő, hogy az én gyerekeimet foghatják kezükbe, míg nemrég még engem babusgattak” – összegzi a radináit Réka.
Kiemlet képünk illusztráció: Shutterstock
